Életem a sport

10. Fejezet

A válasz meg is érkezett pár perc mulva.
-Nézd már meg!-parancsolta Alice, mikor hallotta a telefonom jelzését. Odanyúltam a telefonért, feloldottam és azt írta "Nekem bármikor jó, mert még nem kezdődtek el a foci edzések."
-Na akkor már csak meg kell tudnod, hogy mikor érnek rá a többiek.- mondtam nagy mosollyal az arcomon.
-Amúgy milyen volt az edzés?- kérdezte érdeklődve, amit jobb lett volna ha nem említ meg.
-Ne is hozd szóba!-válaszoltam dühödten.- Nem hiszem el! Lehet, hogy Emilynek sikerül a terve. Most beetette az edzőnek azt, hogy agyrázkódása lett és én vagyok a búnbak emiatt nem mehetek három mecsre.
-Ez komoly?-vágta rá meglepődötten.
-Nálam maradt a kórházi papírja amilvel be fogom tudni bizonyítani, hogy hazudott.-miközben ezt mondtam felálltam és kimentem az előszobába és belebújtam a kedvenc sportcsukámba ami már kicsit ki volt taposva ezért könnyen bele tudok lépni.
-Mire gondoltál?
-Azt majd holnap elmondom, mert mennem kell.-és már nyitottam is az ajtót.
-Akkor holnap talizunk! Szia!-mondta miközben átölelt.
-Szia!-mondtam. Mikor haza értem egyből megnéztem a papírt. Jól szemügyre vettem és nem volt rajta semmi különös. De valami nem tetszett. Kiskorom óta járom a kórházat, és majdnem minden osztályon voltam, de ilyen nevű orvossal nem találkoztam. Rákerestem az orvosokra a helyi kórházban (mert ugyebár álítólag onnan való ez a papír) de nem volt olyan nevű orvos az egész kórházba, még az ügyeletesek között sem. Az összes orvosnak és nővérnek, mindenkinek a nevét kigyüjtöttem egy papírra. Ránéztem az órára és akkor vettem észre, hogy mindjár 10 óra. Eltettem egy olyan helyre hogy szem előtt legyen a holnapi edzés miatt.