Életem a sport

14. Fejezet

-Hát ti meg? Vége az óráknak?- kerdeztem meglepődötten.
-Nem sajnos, csak szünet van.- mondták a lányok.- De ez az utolsó elötti óránk.- mondták es közben megszólalt a csengő. -Majd utolsó óra után jövünk. Sziasztok.- búcsúztak el.
-Sziasztok- monduk egyszerre Brandonnal. Amint becsukódott az ajtó ráneztem Brandonra.
-Te neked nem kéne órára menned?- vontam kérdőre.
-Nem kettő okból is. Első nem foglak magadra hagyni a ma történtek után. Második megígértem az orvosnak, hogy vigyázok rád és én mindig vigyázni fogok rád!- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. Én megfogtam a nyakát és odahúztam még egy csókra. Ez a csók sokkal hevesebb volt mint az előző. A szívem majd ki ugrott a helyéről. Mikor vége lett felült mellém az ágyra és átölelt.
-Hogy érzed magad?- kérdezte tőlem csendesebben.
-Már sokkal jobban.- mondam álmosan. Tényleg álmosabb lettem a gyógyszertől. De nem akartam elaludni.
-Nyugodtan aludj el.- mondta nekem mikor ásítottam egyet.
-De nem akarok.- mondtam. Valójában nagyon jól esett volna egy jó kis szunya.
-Miért nem?-kérdezte.
-Mert félek hogy mikor felkelek nem leszel itt mellettem és hogy ez az egész csak egy álom volt.- mondtam szomorúan.
-Nem kell félned. Itt leszek melletted. Sőt mindig melletted leszek. Ez nem egy álom ne félj.- és nyomott egy puszit a fejemre. Ettől a kis puszitól még állmosabb lettem és elaludtam. Az álmom eleje borzasztó volt de a vége nagyon jó. Arról szólt hogy sulibálon voltam de nagy volt a tömeg és nem láttam egy ismerős arcot se csak Emilyt és Christophert. Elkezdtek cikizni, hogy itt hagyott a barna hajú lovagom és már nem is szeret. Gyorsan elsiettem az italos asztalhoz. Hirtelen ott termett mellettem Emily és megkérdezte kérek-e puncsot. En mondtam,hogy igen. Emily töltött egy pohárba és a poharat hozzámdobta. Az egész ruhám puncsos lett. Én sírva elszaladtam. Kirohantam a suliból és az iskolánk melletti templom előtti egyik padra leültem és csak sírtam és sírtam. Ekkor meghallodtam Brandon gyönyörű hangját.
-Szerelmem. Minden rendben van? -kérdezte miközben odaült mellém. Nem mertem felnézni rá mert, egyedül akartam lenni és tudtam hogy a sminkem is el van kenődve a sírástól és úgy nezekbki mint egy boszorkány. Ekkor megfogta az állam és magához húzott és nagyon hevesn csókolóztunk.