11. Fejezet

104 6 0
                                        

Reggel mikor felébredtem, összekészülődtem és kimentem a konyhába fogtam egy müzli szeletet és hátamra kaptam a táskát. Már indultam is mikor anya utánnam szólt hogy ma nem lesz itthon mikor haza jövök ezért vigyek kulcsot. Bementem a szobámba felkaptam az asztalomról a kulcsot és elindultam. Brandonon gondolkoztam és arra lyukadtam ki hogy ma beszélni fogok vele négyszemközt. Mikor beértem a suliba Rosali-ék felé indultam. Isabell mikor észrevett felpattant a székéről és gyorsan átölelt, de sajnos túl nagy lendülettel ugrott a nyakamba amitől hátradőltem. Nem tudtam hogy van-e mögöttem valaki, de nem is tudtam volna megállni. Szóval hátraestem és pont Kendalt löktem hátba aki a lökéstöl dölt velünk. A végén mind a hárman ott voltunk a földön. Közben megjelent az osztály ördöge is. Odalépett hozzánk és annyit mondott.
-Gyönyörű dominót építettetek! Ja és szép indítás volt Isabell.-mondta miközden minket bámult a földön (mint ahogy a legtöbb tanuló)
-De irígy valaki, hogy másoknak  vannak igaz barátai.-vágott vissza bátran Alice. Azt tudni kell Aliceről, hogy ő nem hagyja szónélkül ha valaki beszól neki.
-Te komoly azt hiszed kellenének nekem ilyen barátnők?-próbállt visszavágni Emily.
-Jajj!!! Vigyázz! Nehogy ettől a haragtól amit most érzel mégnagyobb "agyrázkódásod" legyen.-erre nen tudott mit mondani Emily. Megfogta Christopher kezét és elhúzta magával. Alice gyorsan odapattant Kendalhez és felsegítette és azt kérdezte töle: Jól vagy szívem? próbállta úgy mondani hogy senki ne hallja meg amit mond csak Kendal, de mi ott álltunk mellette kb.fél méterre.
-Alice? Kendal? Kijönnétek beszélni a folyosóra?-kérdeztem egyszrerre Rosaliékkal.

Életem a sportWhere stories live. Discover now