Életem a sport

20. Fejezet

Szerencsére mikor elkapott rákent egy kis fagyit az orromra és utánna meg adott egy szalvétát. Miután leszedtem az édes nyalánkságot az orromról odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Végül mikor a fagyi elfogyott oda is értünk. Bementem az öltözőbe Brandon addig megvárt az öltöző előtt. Kész lettem és ő addig megkérdezte az edzőmet megnézheti-e az edzést. Tudtam, hogy nem jó ötlet, mert az edzőm eléggé rideg és goromba idegenekkel szemben. Szóval ebből tudtam, hogy az  lesz a válasza, hogy nem.
-Na nem baj....-mondta csendesen Brandon mikor átölelt- majd 2 óra mulva találkozunk! -szólalt meg újra, majd egy puszit nyomott a fejemre és elment... Én bementem a terembe és ekezdtem bemelegíteni amikor az edzőnk odajött hozzánk.
-Lányok! Ma egy különleges vendégünk lesz! Külföldről jött... Mégpedig Dániából! Akiknek 3 olimpiai aranyérmük van!  Megnézi a csapatunkat és akiben meglátja a tehetséget magával viszi!- mondta izgatottan. Bennem is felcsillant a remény, hogy talán most sikerül valóraváltanom életem legnagyobb álmát.
-Szóval a mostani edzésbe mindent adjatok bele!- mondta bíztatóan az edzőnk. Nagyon izgatott lettem amitől mégjobban felspiláztam magam. Elkezdtük az edzést. A legjobb formámat hoztam. A végén ránéztem a szinte csak egyhelyben ülő, meg nem mozduló nőre aki felnéz a papírjából és ha lát valamit elkezd írosgatni a papírjára. Az öltözőben az egész edzést megbeszéltük a lányokkal és minden apró kis hibát a dobásainkban meg ilyenekben kielemeztünk. Elbúcsúztunk és amikor kiléptem az ajtón szembe találtam magam Brandonnal. Megéreztem őrítően finom illatát és a gyönyörű szemeibe nézetem.
-Szia -szólalt meg végül ő elsőnek.
-Helló -köszöntem én is a mámorból felébredve.
-Milyen volt az edzés? És ki volt az a nő? Olyan goromba volt amikor kijött majdnem felborított és még bocsánatot sem kért!- mondta mogorván összehűzva a szemöldökét. Ekkor én elmondtam neki mindent. Azt is hogy miket védtem és miket nem tudtam megakadályozni hogy gól legyen.
-És mikor derül ki, hogy kit vagy kiket visz el magával?
-Nem tudom.- mondtam miután sóhajtottam.