Életem a sport

13. Fejezet

-Minden oké?- kérdezte.
-Ja igen. Miért?- már úgy éreztem hogy majdnem kiugrik a szívem.
-Csak eleg sápadt vagy.- Erre nem tudtam megszólalni. Ekkor belépedt a tanárnő és mindenki felállt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem kéne de késő volt...........
Csak hanngokat hallottam. Brandon hangját és a lányokét. Ki akartam nyitni a szemem de minden homályos volt.
-Amy minden rendben? Amy? AMY???!- kérdezgette Barndon.
-Valaki hívja a mentőket! Amy?- kiabállták a lányok.
-Gyorsan elviszem az iskolaorvoshoz.- mondta Braandon.
Ekkor hirtelen felemelt. Még mindig minden homályos volt. A következő dolog amire emlékszem hogy ott fekszem az orvosi szobában.
-Amy minden rendben?- kérdezte az iskokaorvos. Ekkor már úgy éreztem meg tudok szólalni és a homályosság is kezdett elmúlni.
-Igen jól vagyok. Mi történt?- kérdeztem és fel akartam ülni, de azonal elkezdett hasogatni a fejem. Ekkor éreztem meg, hogy valaki fogja a kezem. Odanéztem és Brandon volt az.
-Hirtelen leesett a vérnyomásod. Vedd be ezt a tablettát.- mondta es odaadott egy kis bogyónyi gyógyszert.- Most el kell mennem de körübelül 30-40 perc múlva vissza jövök. Brandon addig itt tudnál vele maradni?- pillantott oda Brandonra a doktornő.
-Igen persze.- mondta.
-Jó akkor megyek. Sziasztok.- búcsúzott el az orvos.
-Viszont látásra- köszöntönk együtt. Odanéztem a kezrmre es még mindig fogta a kezem. Brandon eszrevette, hogy a kezünket nézem.
-Öööö... Amy most elmondok neked valamit.- ezt nem most kellett volna. Ereztem, hogy megint majd ki ugrik a szívem. -Amy én nagyon szeretlek téged. Lenne kedved járni velem?- kérdezte miközben egész végig a szemembe nézett.
-IGEN!- vágtam rá gyorsan mert azt hittem egy álomban vagyok.
Amint ezt kimondtam várt 3másodpercet és odahajolt hozzám. Éreztem azt a kábítóan finom illatát ahogy az arca közeledik az enyémhez. Az arca már egész közel volt annyira hogy éreztem a lehelletét az arcomon. Ekkor hozzáérintette ajkát az enyémhez és heves csókolózásba kezdtünk. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó. Isabell, Rosali es Alice ott állt az ajtóban és minket néztek. Mi hirtelen szétrebbentünk.
-Jipíí!- zuhant a nyakamba Rosali. Igen Rosalinak vannak néha ilyen örömkirohanásai, de nem csak neki.
-Dejóóó!- és jött Alice is az ölelésért.
-Titeket egymásnak teremtett az ég!- és jött Isabell is.