Életem a sport

18. Fejezet

-Na ezen a napon két pár is összejött.- mondta Brandon mikor odanyújtotta Jameshez az öklét.
-Nem csak kettő. Isabell és Bob is összejöttek.- mondta James miközben öklét össze érintette Brandonéval.
-De jó! Akkor nem fogunk úgy valentin napozni mint eddig.... Nutállát és szerelmes filmeket nézve.- böktem oldalba Rosalit miközben próbáltam úgy mondani, hogy a fiúk ne nagyon hallják meg. De Brandonnak nagyon jó a füle.
-Szóval ti ezt csinátátok az összes valentinnap?- kérdezte Brandon miközben átölelt.
-Hát.... Igen...-vallottam be neki.- De gyertek üljetek le. Ne ácsorogjunk itt az előszobában.- mondtam gyorsan.
-Szerintem betaláltok a szobába nem?- kérdezte Brandon.- Gyere beszéljünk egy kicsit négyszemközt.- ragadta meg a kezemet Brandon és behúzott a szobámba míg Rosaliék bementek a nappaliba.
-Amy. Én nagyon régóta szeretlek téged. Most hogy így csak ketten vagyunk.... Csak arra vagyok kíváncsi, hogy te mikor ébredtél rá arra, hogy tetszek neked? Én mióta egy osztályba kerültünk azóta azt érzem mikor meglátlak, hogy.........-itt amint ki akarta ejteni a szavakat az ajkamat rátapasztottam az ajkára. Éreztem, hogy egyből visszacsókol. Egyszercsak arra ébredtem rá hogy a nyelvünk heves táncba kezdett. A szívem most is annyira hevesen vert, hogy nem tudtam meddig birok a lábamon állni. Lassú léptekkel az ágy felé indultam, közben egész végig Brandon kezét fogtamés őt is húztam magammal, ezzel jelezve ,hogy üljünk le. Lassacskán odaértünk. Brandon nem látott teljesen a fejemtől, ezért tett még egy lépést. Én megimbolyogtam és az ágyra estünk. Ott csókolóztunk az ágyon. Ekkor benyitott James és Rosali a szobába.
-Legalább ne akkor csináljátok amikor mi is itt vagunk. Vagy ha mégis szóljatok hogy ne jöjjünk be. De egy jótanács. Védekezzetek!- mondta James. Eközben Rosali csodálkozva ott állt mellette.
-De ez most tudom nem úgy néz ki de nem is készültünk rá.- mondtam mikor már fel tudtam állni az ágyról.
-Tényleg nem történt semmi.- állt ki mellettem Brandon.
-És mikorra tervezitek?- szólt közbe kuncogva Rosali.
-És ti?- kérdeztem vissza komoly arcal, amiből Rosali felfogta, hogy ez szerintem nem vicces.
-Bocs. Amúgy csak azért zavartunk meg titeket, mert éppen indulni készülünk.- mondta Rosali miközben elindult a bejárati ajtó felé.
-Miért? Mennyi az idő?- kérdeztem meglepetten.