Életem a sport

15. Fejezet

-Amy. Ideje felkellni.-ébresztgetett Brandon és közben megpuszilta a homlokomat. -Kicsöngettek utolsó óráról is.- még egy puszit kaptam de ezt most az arcomra.
-Tényleg itt maradtál velem.-mondtam megnyugodva.
-Jó reggelt.- mondta mosolyogva.- Mit álmodtál?- kíváncsiskodott.
-Semmi különöset.- próbálltam leplezni az igazságot.- Honnan gondolod azt hogy valami érdekfeszítőt álmodtam?
-Tudod, hogy szoktál beszélni álmodban?- kérdezte és kaptam még egy puszit. Na neee! Fél napja se vagyunk együdt és máris tudja, hogy tetőtől talpig teljesen oda vagyok érte! -Mikor aludtál kimondtad a nevemet. Na mesélj mit álmodtál?
-Nem nagyon volt jó csak az a része amikor megcsókoltál.- mondtam félénken.
-Akkor most az álmot válcsuk valóra.- és megcsókolt. Ott csókolóztunk addig amíg be nen jött az iskolaorvos. Akkor gyorsan szétrebbentünk.
-Látom már nagyon jól vagy Amy. De azért azt ajánlom, hogy 1 fél hónapi ne menj edzésre. Írok testnevelésre is igazolást.- mondta és közben odament az íróasztalához. Na ne! Nekem be kell bizonyítanom az edzőnek, hogy Emily hazudott.
-Nem értem miért szügséges. Teljeaen jól vagyok.- mondtam a suliorvosnak.
-Amy én a helyedben nem kockáztatnek még egy ájulással. De ahogy te gondolod. Az a fő, hogy ne eröltesd meg nagyon magad.- mondta.
-Oké rendben. Mindent nagyon szepen köszönök. Viszont látásra.- köszöntem meg mikor kimentem az ajtón.
-Viszont látásra- köszönt Brandon is. Még mindig alig hittem el, hogy valóság amit most átélek. Mikor mentünk egymás mellett megfogta a kezem és átölelt. Mindig mikor hozzámér majd kiugrik a szívem.
-Nem gyors a tempó?- kérdezte mikor egy kicsit elhúzódtam tőle, mert már a fülemben éreztem a szívverésemet.
-Milyen tempóra érted?- néztem rá kérdően.
-Úgy értem, hogy azért húzódtál el mikor átöleltelet, mert még csak ma kezdtünk járni és, hogy még nem kéne? Vagy miért?- kérdezte.
-Egyáltalán nem gyors csak bolondulok érted.- mondtam bizonytalanul- Bárhányszor hozzám érsz, bárhányszor meghallom a hangod, bárhányszor megérzem az illatod úgy érzem kiugrik a szívem.- vallottam be neki.
-Tudod milyen régóta szerettem volna elmondani, hogy mennyire szeretlek csak mindig féltem, hogy nem vagyok hozzád elég jó. -miközbe ezt mondta sötétbarna szemével belenézett az en sötétbarna szemembe és mint ha egyenesen a lelkemig lelátott volna benne.
-Te nem vagy elég jó hozzám? Én mindigis fordítva gonoltam.- odahúztam magamhoz és megcsókoltam. Éreztem ahogy ő visszacsókol. Ott csókolóztunk a folyosón és ekkor meghallottam Emily és Christopher hangját.
-Jújj. Ezek mindjárt felfalják egymást! Nem illik a folyosón kannibálkodni. Christopher mi legalább nem úgy csókolózunk mint egy banánhéjon veszekedő majompár.- mindta gúnyosan Emily. Abbahagytuk a csókolózást és Brandon odament hozzájuk és 1 és fél méterre megállt előttük.