Milliárdos pasi (Tiltott szerelem 1.)/ BEFEJEZETT

13.fejezet

Aaron

Pár nappal később

Nem tudom, hogy mióta vagyok itt, de nem látok semmit. Sötét van. Félek. Nem tudom, hogy ezek az alkok mit akarhatnak velem. Ha meg akartak volna ölni, már megtették volna, nem? Néha hoznak nekem kaját, nem tudom milyen időközönként. Naponta háromszor. Azonban ha vécére kell mennem, azt csak itt csinálhatom a földön. Miután betuszkoltak a kocsiba, és fegyver fogtak rám, nem láttam őket, azóta nem beszéltek velem. Minden nap bedobják a kaját, mint valami kutyának. Nagyon hiányzik Dave. Minde éperen töltött pillanatomban csak rá gondolok. A cuki mosolyára, hajára, csókjaira. Remélem, hamarosan megtalál. Már nem sokáig bírom itt.

A külcs zörgése, illetve a rozsdás ajtó nyitódása, kelt fel álmombol. Felülök, és álmosan nézek körbe. Valaki jön, hallom a lépteit. Már ideért, bent van a szobában, felkapcsolja a villanyt, odafordítom a fejem, a szájam eltátom meglepetésemben, nem Jack az. Pontosabban nem csak ő rosszabb. Hunyorogva nézek a fénybe, hátha rosszul látok, de mikor közelebb jön, megbizonyosodhatok, hogy Ő az.

Dave

Itt ülök az ágyamban, meredten, nem csinálok semmit. Napok teltek el azóta, hogy Aaron eltűnt, azóta semmi hír. A rendőrök sem tudnak semmit, tanácstalanok. Én pedig nem tudom, hogy mit tehetnék. Vele kellett volna mennem, nem kellet volna hagynom, hogy egyedül menjen el. Mi a faszért kellett nekem aznap kimaradnom? Mi a faszért nem bírtam volna ki azt az egy kibaszott napot a suliban. Ha vele mentem volna... Túl sok a HA. Mi lett volna HA. Az a lényeg, hogy mi van most. Kurvára elbasztam az egészet.

Itt fekszem az ágyban, és sírok, sírok, és sírok. Nem tudom, hogy mit tehetnék. Tehetetlennek érzem magam. Valaki kopog a szobaajtón, de most nincs kedvem senkihez sem, főleg nem az anyámhoz.

-Húzz el!-ordítok ki, illetve csak akarok, de csak egy rekedt suttogásra futja tőlem, ami sírásba fullad.

-Csak én vagyok az.-mondja Emma.

-Leszarom.-mondom.-Mi a faszt nem értesz azon, hogy húzz el?-mondom, ezúttal tényleg kiabálva.

-Én csak segíteni akarok.-mondja.

-Nem kell a segítséged.-ordíbálok vissza.-Nem kell senkié sem.

-Ne csináld már.-hallom kétségbeesett hangját az ajtó mögül.

-Nem csinálok semmit.-mondom.-Én soha nem csiálok semmit. Akkor sem voltam ott, nem tudtam semmit teni. Most sem tudok. Cerbenhagytam az egyetlen embert, akit szeretem.-mondom, miközben ömlik a könnyem.

-Ne hibáztasd magad!-mondja Emma, az ajtó túloldaláról, megnyugtató hangon.

-Mégis ki a faszt kéne?-kérdezem, be sem fejezem a mondatot, amikor hallom, hogy nyitódik az ajtó. Először mérges vagyok, mert nem tartotta be azt, amit kértem tőle. Aztán azonban elszáll a haragom, amikor odajön, és nyugtatóan átkarol, én még keservesebb sírásba kezdek.

-Én tehetek mindenről.-mondom, könnyektől kifulladva.

-Ne  mondj ilyet. Ez nem a te hibád.-mondja.

-De, az enyém.-mondom.-Ott kellett volna lennem. Mellette kellet volna lenne,. Egyszer volt rám szüksége, én pedig cserben hagytam. Azt az embert, akit mindennél jobban szeretek. Nagyon szeretem, mondom sírva.

-Tudom.-mondja.-De, hé minden rendben lesz. Ő is rendben lesz.Megtalálják.

-Én már nem hiszek benne.-mondom, majd az ölébe hajtom a fejem, ahol álomba sírom magam.

Aaron

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ő is benne van. Hogy tud ilyet kegyetlenséget tenni? Fel sem foghatom. Ezen gondolatok járnak a fejemben, miután elmennek. Illetve minden más gondolatom Dave körül forog. Hogy mennyire hiányzik. Mennyire szeretem. A hétköznapok teendői között, észre sem veszzük, hogy mi az ami igazán fontos. Csak sodródunk az árral. Nem figyelve semmire, nem törődve semmire. És egy ilyen esmény kell ahhoz, hogy teljesen átértékelj mindent. Átértékeld magad. Mindent, amit tettél, vagy nem tettél. Ilyenkor jössz rá, hogy mennyi mindent tehettél volna még. Mennyi időt pazaroltál. Mennyire meg kell becsülnöd, akik veled vannak, akiket szeretsz, és akik viszontszeretnek. Újabb lépteket hallok, majd ajtócsapódást, aztán megszólal:

-Szerbusz, Aaron.-mondja.-Itt az ideje, hogy készítsünk egy kis videót a barátodnak, nem gondolod.-kérdezi vigyorogva.

-Mit akarsz tőlem?-kérdem.

-Azt, hogy ő is szenvedjen, úgy ahogyan én szenvedtem, amikor ott hagyott.

-De hisz gusztustalanul bántál vele.-mondom, mire elsötétedik a tekintete, az ökle csattan az államon.

-Befogod, vagy meghalsz.-sziszegi.

-Hé, hé, csak óvatosan. Nekem is hagyjál a végére.-mondja Dave anyja mosolyogva.-Én akarok végezni vele, mondja, mire mindketten felnevetnek. 

Sziasztok!

Ez egy picit hosszab rész lett, mivel nagyon sokáig távol voltam. Amiért elnézést kérek. Remélem tetszik ez a rész. Illetve, hogy az eseményel felgyorsultak. Szintén elnézéseteket kérem,hogy kettő 12. fejezet van, de a Wattpadom meghülyült, és kétszer tette ki :D Nekem pedig nem volt szívem letörölni. Remélem, nem baj.

Kellemes szünetet. Hamarosan jön a kövi rész :)