2. fejezet

1.3K 51 2
                                    


- Uh – néztem le a szekrényünk legaljára, és nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Még csak ebédidő volt, de már tele volt papírokkal. Rian zakója lógott az egyik vállfán és két könyve volt a felső polcon. Nem is ezzel volt a gond. Hanem a papírokkal. Rendezetlenül a szekrény aljába voltak suvasztva. Sóhajtva leguggoltam, hogy egy halomba szedjem őket.

- Helló!

Hirtelen felálltam, és egy kemény állba vertem a fejemet. Összerezzenve dörzsöltem a fájó területet.

- Aú...

Férfias nevetés hallatszódott a hátam mögül. Megfordulva Noah-val találtam szembe magam.

- Szia – köszönt vigyorogva. – Jó kemény a fejed.

- Neked meg az állad – válaszoltam. – Öö, mizujs?

Noah arckifejezése félénké változott, és egyik lábáról a másikra állt.

- Nem találom az ebédlőt... segítenél megkeresni?

De aranyos.

- Persze – válaszoltam nevetve. – Csak elrendezem itt gyorsan a papírokat – álltam lábujjhegyre, és Rian papírjait a könyve feletti polcra raktam.

- Mit csinálsz? – követelte egy újabb hang.

A vállam fölött átnézve láttam, hogy Rian kíváncsian vizslat engem.

- Utánad takarítok – mondtam rosszállóan. – Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy amúgy sem használod sokat a szekrényedet.

- Nem akarok könyveket és fölösleges papírokat cipelni magammal – vont vállat.

- Akkor tudnád legalább egy kicsit rendezettebben tárolni őket? – tettem egy tincset a fülem mögé.

- Nem is tudom – vigyorgott.

Már éppen válaszra nyitottam a szám, amikor kiabálás szakított félbe.

- Istenem! Rian az!

- Helló Rian!

Rian egy pillanatra behunyta a szemét, és felsóhajtott. Noah felnevetett és derékba bökte Rian-t.

- Máris a lányok kedvence lettél? – viccelődött.

Stephanie, az egyik osztálytársam, izgatottan jött oda hozzánk.

- Noah! Szia!

- Szia – villantott felé egy vigyort Noah.

- Ebédelni mentek? – kérdezte a fiúkat, engem teljesen figyelmen kívül hagyva.

- Igen – bólintott Noah.

- Nem akartok velem ülni?

- Ne haragudj – kezdte Noah és a vállamra tette a kezét. – De már elígérkeztem a szekrény tesómnak.

Stephanie végre rám nézett, és kissé elszomorodott.

- Oh...

Együtt érzően néztem rá.

- Talán majd máskor? – szólt közbe Rian.

Stephanie-nak rögtön jobb kedve lett.

- Oké! Csak szóljatok!

- Szólunk – ígérte Rian kedves mosollyal. – Stephanie, ugye?

- Igen! Öö... jó étvágyat nektek!

- Neked is! – válaszolta Rian és Noah, majd intettek neki, ahogy elsietett egy csapat lánnyal, akik végigkövették a beszélgetést.

- Meglepően kedvesek vagytok, fiúk – mosolyogtam rájuk.

Gold Rush (hungarian translation)Место, где живут истории. Откройте их для себя