4. fejezet

1.2K 49 6
                                    

- Iris!

Még reagálni sem volt időm, valaki átölelt hátulról, felemelt és megpörgetett. Először meglepődtem, de aztán rögtön próbáltam szabadulni az illető szorításából.

- Kevin! Tegyél le!

Szinte azonnal éreztem, hogy a lábam földre ért. Megfordultam, hogy szemtől szembe is láthassam a gyerekkori barátomat, Kevin Yungot. Bandzsítva vigyorgott rám. A fekete színű hajából egy tincs a szemébe hullott, de a lebarnult kezével könnyedén kisöpörte.

- Három hete nem láttalak – panaszkodott. – És így reagálsz, amikor üdvözöllek?

- Ez nem üdvözlés volt, hanem letámadás – forgattam a szemem.

- Nem vagy vicces.

- Yun!

Kevin megfordult és látta, hogy Chloe fut felé. Kevis is rögtön sprintelni kezdett, megölelte és felemelve őt is megforgatta. Épp úgy, ahogy előbb engem is. Azonban Chloe nem kérte, hogy rakja le. Helyette nevetett. Amikor végeztek, mindketten vigyorogva jöttek oda hozzám.

- Milyen volt otthon? – kérdeztem, ahogy a suli felé igyekeztünk.

- Ugyanolyan, mint tavaly – vont vállat Kevin. – A nagyszüleim minden apróságért leszidtak, amit nem jól csináltam. Oh, és azért is, amiért nem beszélem folyékonyan az anyanyelvemet. És olyan ételeket kellett ennem, amik nevét még kimondani se tudtam, nem hogy micsodák.

Hirtelen izgatottan csevegő lányok siettek el mellettünk. Chloeval és Kevinnel néztük, ahogy a kapu felé vették az irányt. Egy fekete limuzin érkezett, ami jelezte, hogy megérkezett a Gold. Nem tudom mikor hagyják már abba a limuzinozást. Túl feltűnő.

- Hello, Yun – jött oda Jack, a focicsapat kapitánya üdvözölni Kevin-t, és adott neki egy ötöst. – Milyen volt Ázsia?

- Ázsiai – vigyorgott Kevin.

A szememet forgatva indultam el a suli kapuja felé. A hideg szél az arcomba fújta a hajamat, és elvakított egy pillanatra. Ahogy felemeltem a kezemet, hogy kisöpörjem a hajamat az arcomból, valaki nekem ütközött és előre zuhantam. Felkiáltottam, ahogy arcra estem. Mi van, ma mindenki megpróbál kinyírni?

- Hello szekrénytesó! – énekelte a rajtam lévő ember.

Megfordultam, így Noah legurult rólam. Vigyorogva felállt és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Szemöldök ráncolva felálltam, és nem fogadtam el a segítségét. Egyre jobban kezdett úgy viselkedni, mint egy kiskutyus. Bár egy hét után már számítanom kellett volna rá. Minden reggel úgy vetette rám magát, mintha az óceánban fuldokolna és én lennék a mentőöv.

- Azta, Iris, jól vagy? – kocogott oda hozzám Kevin, és szórakozottan nézett Noah-ra. – Te ki vagy?

Noah olyan képet vágott, mintha valaki elütötte volna. Nyitott szájjal nézett. Majd becsukta és meglepődve cikázott a tekintete köztem és Kevin között.

- Rian! – kiabálta végül és a kapu felé fordult. – Luke!

Az említett két fiú lassan igyekezett az iskola felé, és körülvették őket a lányok, akik már vártak rájuk. Amikor Rian Noah-ra és rám nézett, komisz vigyor jelent meg az arcán. A körülötte lévő lányokhoz fordult. Mondott nekik valamit, amit nem értettem, majd odasietett hozzánk. Aggódva néztem Kevinre. Ő inkább összezavarodott pillantással nézett vissza rám.

- Iris – üdvözölt Rian és kirázta az arcából a haját.

- Szia.

- Hogy vagy ezen a csodálatos Januári reggelen?

Gold Rush (hungarian translation)Where stories live. Discover now