Gold Rush (hungarian translation)

19. fejezet

Valamikor az este folyamán elaludtunk Riannel. Reggel úgy ébredtem, hogy a lábát átvetette rajtam és folyt a nyála a párnámra. Az ébredésem első pillanataiban csak bámultam rá és az arcát fürkésztem, miközben aludt. Nem volt rajta sem öntelt vigyor, sem mosoly. Csak ártatlanul feküdt.

Majd eszembe jutott, hogy szombat reggel van, Rian pedig itt fekszik az ágyamban a kolesz női részlegén, és délben jönni fognak ellenőrizni a szoba tisztaságát. Elkerekedett szemmel nyúltam a telefonom után, hogy megnézzem, mennyi az idő.

Tíz perc volt még délig.

- Uramisten, kelj fel! – kiabáltam, gyorsan felültem és lerángattam magamról a takarót.

- Ne – nyögött fel Rian és még inkább belesüppedt a párnájába.

Nagy erővel vágtam hátba. Ha így marad, amikor Jenny besétál... engem gondolkodás nélkül hazaküldenek. Nem a legkedvesebb nőszemély volt.

- Tényleg kelj fel. Tíz percen belül ellenőrzik a koleszt.

- És?

- És? Bajba fogunk kerülni, ha Jenny itt talál! – rivalltam rá, és próbáltam kilökni az ágyból. – Kelj fel, és menj innen!

Rian morcosan kinyitotta az egyik szemét és rám bámult.

- Nem tudod bezárni az ajtót, vagy valami?

- Van kulcsa! Kelj fel!

- Jól van, jól van...

Kopp kopp.

Teljesen lefagytam. Francba.

- Iris? Itt vagy? Itt az ellenőrzés ideje.

- Oh, oké, csak egy percet kérek, hogy felvegyem a nadrágom – néztem pánikolva Rianre.

Hova rejthetném el őt? A szekrénybe? Jenny nem szokott benézni oda. Az ágy alá? A fürdőszobába? Nem, a szekrény lesz a legjobb.

- Bújj el a szekrénybe – sziszegtem Riannek.

Rian bólintva felkelt az ágyból, majd bebújt a szekrénybe és halkan becsukta az ajtaját. Gyorsan megágyaztam, és megfordítottam azt a párnát, amin Rian aludt, hogy ne látszódjon a nyálnyom. Kissé undorító volt. Majd odamentem az ajtóhoz, és udvarias mosollyal nyitottam ki.

- Szia, Jenny.

- Jó reggelt. Most ébredtél? – nézett rám rosszallóan.

Jenny egy harmincas éveinek végén járó nő volt, festett szőke hajjal, ami már őszülni kezdett. Tudott kedves is lenni, de általában nem ez volt jellemző rá.

- Igen, tudod, a tegnap esti tánc meg minden – mondtam vállat vonva.

Összeszorította az ajkát, de nem mondott semmit. Helyette megkerült engem, hogy beléphessen a szobába. Szerencsére mindig rendben tartottam, szóval nem igazán volt olyan, amibe beleköthetne. Jenny szeme ugyan elidőzött a gyorsan bevetett ágyon, de továbbra sem szólalt meg. A kedvencei közé tartoztam, vagy legalábbis a közelében voltam, mert sohasem csempésztem be az épületbe se alkoholt, se drogot.

- Mióta viselsz férfi pólót? – vett fel egyet a padlóról.

A szívem kihagyott egy ütemet. Az Rian felsője volt.

- Öö... az nem az enyém. Hanem a bátyámé. Véletlenül belekeveredett a ruháim közé, amikor legutóbb otthon voltam...

Jenny szája mosolyra húzódott a bátyám említésére.