Gold Rush (hungarian translation)

7. fejezet

Hétfő reggel az órámra pillantva siettem a suli felé. Nem szólt az ébresztőm, így fél óra késésben voltam. A folyosók már szinte üresek voltak. A teremhez már futottam, és imádkoztam, hogy nehogy akkor szólaljon meg a csengő mielőtt odaérnék. Épp akkor viharzottam be az ajtón, amikor csengettek. A teremben mindenki meglepetten nézett rám.

És ekkor kezdődött a suttogás is.

Elindultam az asztalom felé, de éreztem, hogy a lányok utánam néztek. Néhányan úgy mosolyogtak, mintha tudnának valamit, néhányan pedig gúnyosan. Rian haragosan nézett rám a terem végéből és karba tett kézzel ült. Noah félénken mosolygott, amikor leültem a Rian előtti helyemre. Éreztem, hogy Rian tekintete lyukat fúr a hátamba.

Nem sokkal később felvont szemöldökkel fordultam hátra.

- Miért nézel így rám?

- Miért nem kérdezed meg Noaht?

Noah felé fordultam, aki épp az asztalomhoz tartott.

- Szia, Iris – üdvözölt felém tornyosulva. – Hogy vagy ezen a csodás reggelen?

- Miért bámul rám Rian?

- Erre a kérdésre nincs válaszom – válaszolta Noah Rianre pillantva. – Talán a szolgálólány elrontotta a tojást reggel.

- Semmi baj nem volt a tojásaimmal – nézett szarkasztikusan Noahra.

- Van szolgálólányotok? – kérdeztem csodálkozva.

Rian és Noah is meglepődve nézett rám.

- Nincs minden híres embernek? – kérdezte Noah.

- Nincs – mondtam. – Néhányan normális életet élnek...

- Különös... - vágott még mindig Rian furcsa képet.

Hirtelen Abby Ross jött oda az asztalomhoz és Noahra vigyorgott. Amikor lenézett rám, a mosolya már nem volt olyan széles.

- Iris, biztosan szerencsésnek érzed magadat.

- Miért?

- Mintha nem tudnád – forgatta a szemét.

- De tényleg nem tudom – válaszoltam sértődötten.

Noah hangosan felnevetett, majd a vállamra tette a kezét.

- Iris, arról beszél.

- Arról?

- Aw, Noah! Igazad volt! Tényleg olyan aranyos ismételgeti mindig, amit mondasz! – vihogott Abby.

- Hát nem imádni való? – veregette meg Noah a vállamat. – A legjobb barátnőm, aki csak valaha volt.

- Barát... - kerekedett el a szemem.

Újra megszólalt a csengő, jelezve, hogy véget ért az osztályfőnöki óra. Noah gyorsan felállított, majd a vállamnál átölelt. Egy pillanatra elpirultam a gyengéd gesztustól, de aztán eszembe jutottak az előbb történtek és kimásztam az öleléséből.

- Mulassatok jól, szerelmes madárkák – sietett el mellettünk Rian morcosan.

Egy pillanatig csak néztem utána, de aztán vádlón Noah felé fordultam.

- Noah, mit mondtál a többieknek?

- Gyere velem – fogta meg a karomat, majd idegesen végignézett a termen. – Beszéljünk egy csendesebb helyen.

- Órára kell mennem...

- Gyors leszek.

Hezitáltam egy kicsit, de aztán beadtam a derekam.