Gold Rush (hungarian translation)

3. fejezet

- Egy perc nyugtom se lesz, ugye? – dünnyögtem, és néztem, ahogy Rian a spanyol terem végébe masírozik, és leül mellém.

- Hé – válaszolt sértődötten. – A legtöbb lány ölne ezért. Miért nem érzed te is szerencsésnek magad?

- Mert nem tartozom azok a lányok közé – mutattam rá.

- Mindegy. Én legalább örülök, hogy melletted ülhetek.

A válasza váratlanul ért.

- Tényleg...?

- Igen. Nem könnyű bírni a beszédes lányokkal, akik nem hagynak téged békén. Nem mintha bánnám a lányok társaságát. Csak nem szeretem, amikor rám tapadnak.

- Gondolom Noah nem viccelt, amikor Playboy-nak nevezett.

- Nem igazán nevezném magamat Playboy-nak. De nem fogok hazudni, szeretem, ha a lányok hízelegnek.

A szememet forgatva a hátizsákomhoz nyúltam és előhalásztam az esszét, amit a szünet alatt kellett megírnunk. A spanyol tanárunk és az egyik tanácsadónk, Ms. Walker sétált körbe, hogy összegyűjtse őket. Rian asztalánál viszont megállt és kérdőn nézett le rá.

- Tienes la tarea? (Kész van a feladat?)

- En Ingles, por favor (Angolul, ha kérhetem) – válaszolta Rian.

Hitetlenkedve néztem rá. Nem értette? Ide nem kezdőként kerülsz be!

- Kész van a házi feladatod? – kérdezte Ms. Walker és ugyanúgy nézett Rian-re, ahogy én.

- Most jöttem át ide – mondta Rian önelégülten. – Una estudiante nuevo. (Új diák vagyok)

Elrejtettem a mosolyomat, Ms. Walker pedig felvonta a szemöldökét a hiba hallatán.

- Un estudiante? (Új diák?) [Elvileg „un" a hímnem, „una" a nőnem - szerk.]

Rian egy pillanatra összezavarodott, majd bólintott, és magabiztosan folytatta.

- Igen. Így értettem.

Ms. Walker elmosolyodott és tovább sétált. Vigyorogva fordultam Rian felé, aki a homlokát ráncolta.

- Ugye tudod, hogy ez nem a kezdő csoport? – kérdeztem. – Tenemos que hablar en espanol? (Spanyolul kell beszélned)

- Tudom – mordult rám. – Fordulj előre.

Vigyorogva fordultam meg.

- Igenis uram.

A spanyol hamar elrepült. Amikor véget ért az óra felálltam és a hátamra vettem a táskámat. Ahogy előre léptem, éreztem, hogy valaki hátraránt. Megbotlottam és kinyújtottam a karomat, hogy visszaszerezzem az egyensúlyomat. Amikor sikerült, idegesen fordultam Rian felé.

- El kellene kísérned rajz órára – emlékeztetett, és ő is felvette a táskáját.

- Biztos vagyok, benne, hogy...

- Rian?

Megfordultam, hogy lássam ki szakított minket félbe. Az egyik barátom Shelbie nézett türelmetlenül Rian-re. Rian is visszanézett rá és udvariasan mosolygott.

- Igen, így hívnak – mondta.

Shelbie úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul.

- Azta, fantasztikus, hogy találkozhatok veled! A példaképem vagy.