Ghost Of You (5SOS fanfitcion)

4. A turné előtt

- Lyla, játszunk valamit? - kérdezte Mikey ahogy befejeztük a kajálást, én pedig boldogan egyeztem bele.

- Én bemegyek a garázsba zenélni, ha akartok bejöhettek majd - indult el Calum arra. Luke még azon gondolkozott, hogy mit csináljon, mikor Ashton már be is csapta maga mögött a garázsba vezető ajtót.

- Ez így nagyon gáz, majd beszélek a fejével - morgott Luke. - Én vagyok szarul attól, amit veled művel, mintha egyáltalán nem is ismerne.

- Hagyd, nem érdekel - mondtam, és nagyjából biztos voltam magamban. Volt néhány évem beletörődni, hogy nem érdeklem a srácot és semmit nem akar tőlem, és amíg ő nem szólt be nyíltan nekem, addig én sem szólok semmit a viselkedésére.

- Biztos vagy benne? - nézett mélyen a szemembe.

- Igen, nem szeretném, hogy te is belekeveredj. Nagyon kedves tőled hogy felajánlottad, de minden rendben van így - biztosítottam mosolyogva, majd a kanapéra huppantam Mikey mellé és önfeledt játékba kezdtünk. Eleinte a Far Cry-t folytattuk felváltva, aztán siege-ztünk egy kicsit.

- Mikey, szerinted is fiús vagyok? Gáz, hogy nem sminkelek, nem hordok szoknyát meg szeretek kockulni? - szólaltam meg óvatosan az egyik meccs közben.

- Dehogy gáz, miért lenne az? - kérdezett vissza rögtön, kicsit mérgesen. - Tökéletes vagy így, ahogy vagy. Szerintem pontosan az a legjobb benned, hogy ilyen vagy, nem egy tipikus csajos lány, akivel csak vásárlásról és ruhákról meg ilyen faszságokról lehet beszélni. Az meg, hogy egy kocka vagy, hát... Lehet hogy gáz, de csak olyan szempontból, hogy mindig mindenben megversz - fejtette ki a véleményét, ezzel egy hatalmas mosolyt csalva az acomra. - Kérlek, ne akarj mások miatt megváltozni, Calum meg Ashton véleményére meg ne adj, direkt húzzák az agyadat állandóan. Bár érteném, Ash miért szól ebbe bele még mindig - húzott magához egy ölelésre nagyot sóhajtva.

- Köszönöm, Mikey - nyomtam egy puszit az arcára.

- Ez alap, de komolyan mondtam mindegy egyes szót, meg ne próbálj nekem változtatni magadon - mosolygott, de én nem tudtam viszonozni, teljesen elegem volt mindenből.

Belefáradtam ebbe az egészbe, miért kellett nekem olyan lelkesen meggyőzni anyát arról anno, hogy Calumnak nem kell befejeznie a gimit, és pontosan itt az ideje turnézni, megragadva élete nagy lehetőségét?

Néha arra gondolok, bár ne tettem volna, akkor most még mindig csak mint haverok ülnénk itt és nem ez lenne az utolsó együtt töltött esténk, mielőtt együtt indulnánk a srácok turnéjára. Már most megbántam a döntésemet, de a gyakornoki helyemen már elrendezték a dolgokat, oda nem mehettem volna dolgozni, és az egyetemen is egyéni tanrendet kaptam emiatt, bár tudnám, hogy hogy intézték el a srácok ezt.

- Mi a szitu, fiatalok - ugrott Luke közénk, miután berohant a garázsajtón.

- Ne, meghalok - kiáltottam fel, és próbáltam megmenteni a helyzetet, de engem is lelőttek és elvesztettük a meccset. - Hallod, ha emiatt rankot veszítek, nem jutsz élve haza - mondtam viccelődve Luke-nak, de nem nagyon érdekelt.

- Elég volt már a játékból, beszélgessünk egy kicsit - kezdeményezett Luke. Mi kikapcsoltuk a monitort, amire a ps volt kötve, és a kontrollereket eltéve hoztam egy kis üdítőt és nasit a konyhából.

- Rendben, meséljetek nekem pár érdekes dolgot, de ne olyat, amit már ezerszer hallottam - vigyorogtam rájuk és beültem közéjük a kanapéra.

- Oké. Kezdem én, képzeld, megismerkedtem egy lánnyal. Véletlenül fellöktem egyik nap a folyosón, és minden papír amit vitt kiesett a kezéből, tisztára olyan volt, mintha egy filmből léptünk volna ki - kezdett lelkesen magyarázni Luke. - És amikor összeszedtük a cuccait, megkérdeztem, hogy segítsek-e elvinni, ő igent mondott és megtudtam, hogy ő is velünk dolgozik a turnén, az adminisztrációt csinálta. Te tudtad, hogy kell ilyeneket csinálni amíg turnézunk? - kalandozott el. - Na mindegy is, ott tartottam, hogy megkérdeztem, hogy nem akar-e erről mesélni nekem egyszer, hogy hogy került a céghez meg ilyenek és azt mondta hogy de, szívesen és akkor találkoztunk - kezdett hadarni, olyan csillogó szemekkel, amiket már ezer éve nem láttam. Luke nagyon szeretett csajozni, flörtölni és találkozgatni a lányokkal, aztán mikor turnézni indultak, Luke minden percét a zenére, próbálásra fordította, és valahogy elhagyta ezt a szokását, nem járt a csajok után, hanem átállt arra a gondolkodásmódra, hogy ha valakit neki szánt a sors, úgyis összetalálkoznak valahogy.

- Már megint a csajodról mesélsz, Lukey? - kiáltott a garázsajtó felől Ashton unott hangon, mintha már ezerszer hallotta volna ugyan ezt.

- Nem a csajom és igazán visszavehetnél már magadból, Irwin - kelt ki magából Luke.

- Jól van, oké, csak nyugi - emelte maga elé a kezeit Ashton amint belépett a nappaliba. - Csak kicsit unom már, főleg ha nem is a csajod, minek erről beszélni állandóan?

- Sajnálom, ha unod, de nem muszáj ezt hallgatnod. Én még nem hallottam a történetet, és érdekel, úgyhogy ha nem bánod, és csendben tudsz maradni öt percnél tovább, végighallgatnám Luke-ot - szóltam oda neki. Teljesen átvettem Luke hangulatát és nem bírtam visszafogni magamat. Nincs joga így beszélni Luke-kal, még akkor sem, ha egyébként tényleg borzasztó unalmas tud lenni harmincadjára egy ilyen sztori.

- Na, csak nem felhúzott valami? Azt hittem acélból vannak az idegeid - nevetett rám Ashton. Én egyre idegesebb lettem, és tudtam, hogy ha hamarosan nem fogja be, teljesen ki fog akasztani.

- Direkt csinálod, ugye? - állt össze hirtelen a kép. Egész nap az utamban volt, mindenbe beleszólt, minden apróságot megjegyzett és addig-addig kerülgetett, amíg fel nem baszta az agyamat. - Hát ne haragudj, de nekem nincs kedvem a hülye kis játékaidhoz, menj és keress magadnak valami olyan csajt, akit érdekelsz is, nem csak addig figyel rád, amíg basztatod - vágtam oda neki indulatosan. Nem akartam, hogy lássa, hogy fáj, amit művel velem és a reményt, ami akkor ébredt bennem az iránt, hogy még esetleg érdekelhetem őt. - Én most felmegyek, érezzétek jól magatokat, Luke, majd folytatjuk még ezt - mosolyogtam a srácra, majd felrohantam a szobámba.