Ghost Of You (5SOS fanfitcion)

19. Tetoválás

Ez volt az utolsó szám aznap, úgyhogy a fiúk elköszöntek és levonultak a színpadról, de Ash valami hirtelen felindulásból a vállára kapta Luke-ot és úgy vitte le a színpadról, amin jót nevettem, amíg Michael meg nem csinálta ugyan ezt velem.

- Te hülye, tegyél már le - sikítoztam, de hamar nevetésbe fulladt a próbálkozásom, mert fogócskázni kezdtünk a folyosón, és így érkeztünk meg az öltözőkbe.

- Elképesztőek vagyunk - fújta ki magát Ash vigyorogva. - Te pedig nagyon ügyes voltál, Lyla - dicsért meg.

- Köszönöm - nevettem fel még az előző megjegyzésén, de kifejezetten jól esett, hogy ilyen kedves volt velem.

Aznapra semmi egyéb tervünk nem volt, betettünk egy filmet este a turnébuszon, és a következő helyszín felé indulva elaludtunk a kis ágyainkban.

- Boldog szülinapot! - ugrott valaki rám, kiszorítva a tüdőmből az összes levegőt, de mire ezt felfogtam, az összes srác rajtam feküdt abban a kis lyukban a buszon, amit egyesek ágynak csúfoltak.

- Micsoda? Milyen nap van ma? - kapkodtam a fejemet. Lehetséges az, hogy az embernek kimegy a fejéből a saját 21-ik születésnapja? Úgy látszik igen, a fiúk tájékoztattak róla, hogy tényleg október 23-a van, énekeltek nekem egyet és egy tortával vártak a konyha részében a busznak.

- Nagyon szépen köszönöm, srácok - vigyorogtam rájuk igazán boldogan. Történjen bármi, a mai napot semmi nem tudja elrontani.

- Most pedig jöhet az ajándékom. Több éve erre készülök, úgyhogy siess, minél hamarabb öltözz fel - pattogott Michael, én pedig tudva, hogy hiába is kérdezgetném, ha eddig nem mondta el, sietősen összekaptam magam. Nem vittem túlzásba a felöltözést, egy fekete farmert vettem a vans cipőmmel, Mikey egyik Green Day-es pólójával, amit nekem adott és egy dzsekivel, amit Calumtól csórtam, úgyhogy kicsit nagy volt rám, de ez a legkevésbé sem zavart. Imádtam a fiúk ruháiba öltözködni, sosem voltam túl lányos, és ez az egy dolog nem változott meg az évek alatt.

- Indulhatuunk? - kiabált be a fürdőszobába Mikey, úgyhogy egyszerűen kiengedve hagytam a hajam, és kimentem hozzá. Egyre izgatottabb voltam, nem számítottam ajándékra, mivel tudtommal ez a turné volt az ajándékom, úgyhogy nem is gondolkoztam azon hogy mit kaphatok a srácoktól.

- Kocsival megyünk egy helyre, de közel van, meg lebeszéltem mindent előre, úgyhogy minden oké lesz - motyogta maga elé Mikey elképesztően izgatottan.

- A többiek nem jönnek? - kérdeztem, mivel senki nem akart velünk tartani. Szerintem ők már tudták, mi vár rám.

- Nem, ez az én ajándékom, és azt akarom, hogy csak velem legyél, mikor megkapod - mosolygott sejtelmesen.

- Csukd be a szemed, kérlek - szólt rám körülbelül öt perc kocsikázás után.

- Rendben, de honnan tudod, hogy nem nézek? - húztam fel a szemöldököm.

- Bízok benned - adta az egyetlen választ, amivel elérte, hogy a következő pár percben meg se próbáljam kinyitni a szememet.

- Még anyukáddal is megbeszéltem, úgyhogy minden király lesz, ne nyisd még ki - beszélt hozzám, miközben leállította a motort.

- Nem nyitom, de miről beszéltél te anyával? Ugye nem kéred meg a kezem? - nevettem fel az ötletre.

- Most hogy mondod, ez jobban hangzik, azonnal visszafordulok - viccelődött. - Bár ki tudja, lehet még oda is eljutunk - csúszott ki a száján, amire egyszerűen nem bírtam nem reagálni, és kinyitottam a szemem. Mikey komoly, túl komoly pillantással nézte az arcomat, és valami olyasmit láttam a szemében, amit még csak egyszer láttam azelőtt, amiről Mikey eddig nem volt hajlandó beszélni. A veszekedésünk után sokáig nem szóltunk egymáshoz, és amikor igen, akkor sem mertem felhozni amiket mondott.

- Miről beszélsz, Mikey? - kérdeztem rá, rettenetesen kíváncsi voltam, hátha végre megnyílik nekem igazán.

- Én csak... Fogalmam sincs, Lyla, annyira nem tudom - sóhajtott egy hatalmasat. - Inkább menjünk be, utána megbeszéljük - intett az üzlet felé, ami előtt megálltunk.

- Rendben - egyeztem bele, de gondolatba egészen addig mesze jártam, amíg nem láttam meg az ajtó feletti feliratot, miszerint egy tetoválószalonba jöttünk, ez viszont az összes ép gondolatomat kisöpörte a fejemből.

- Tudod, Lyla, én sosem felejtettem el semmit, amit együtt csináltunk. Együtt nőttünk fel, bármikor, bármiben számíthattam rád, és mindent neked köszönhetek, te mutattál be Calum-nak. Nem is akarom folytatni, mert estig itt ülnénk, de szeretném viszonozni valahogy azt a rengeteg dolgot, amit értem tettél - mosolygott teljes szívéből, és átkarolva bekísért a szalonba. - Bármit kérhetsz, amit csak szeretnél, telejsen mindegy az idő, amíg megcsinálják, az ár, minden - mutatott körbe a szalonon, de én már szinte rögtön tudtam, hogy mit fogok kérni első tetoválásként.

- Tudod Mikey, te is nagyon fontos vagy nekem, és komolyan örülök annak, hogy ilyen híresek vagytok, annak ellenére, hogy kirúgtatok a bandából - poénkodtam. - És azt is tudom, hogy mit akarok, de lehet olyat, hogy ez meglepetés lesz neked? - kérdeztem, és reméltem, hogy beleegyezik.

- Ez a te szülinapod, nekem kell meglepnem téged - méltatlankodott.

- Már megleptél, és a lehető legjobb dolgot választottad - bámultam meg csillogó szemekkel a körülöttem folyó munkálatokat és a falakon kirakott rajzokat. - Mondjuk ha nagyon meg akarsz lepni, hozhatsz valahonnan egy kávét - ajánlottam fel a lehetőséget.

Mikey bemutatott a srácnak, akihez időpontot foglalt nekem, majd kilépett az ajtón, én pedig elkezdtem magyarázni a fiúnak, hogy mik az elképzeléseim. Szerencsére pont nálam volt a pénztárcám a táskám mélyén, amiben a legféltettebb kincseim között ott szerepelt egy ezer éves Mikey-től kapott kézzel írott levél is, melynek utolsó mondata az volt, hogy "to the moon and back.", a szőke srác mindig ezt mondta nekem.

Én pontosan emlékeztem még arra is, hogy állandóan együtt tervezgettük, hogy csinálunk egy közös tetoválást, rengeteg tervet készítettem, minden szabad percem ezzel töltöttem, aztán megalakult a banda, és nem volt lehetőségünk semmit megvalósítani a terveink közül.

Mikor a srác elkezdte a lerajzolt mintát feltetoválni rám, meglepett az érzés. Ugyan tájékoztatott arról, hogy egy nagyon érzékeny területet választottam, főleg első tetoválásnak, semmivel nem tudott lebeszélni erről a helyről. Hirtelen ért a fájdalom a felkarom belső részén, de a számat összeszorítva tűrtem és próbáltam nem elájulni. Szerencsére viszonylag hamar hozzászoktam az érzéshez, és körülbelül 40 perc alatt el is készültünk vele, a szőkeség még nem jött meg, aminek külön örültem.

- Még valamit? - rángatta meg a szemöldökét a srác, aki tetovált.

- Még gondolkozom - mosolyogtam rá boldogan. Nagyon szerettem volna ezer meg ezer dolgot magamra tetováltatni, de nem gondolkoztam már ezen ezer éve, hirtelen ért Mikey ajándéka.

Ezzel a végszóval Mike belépett az ajtón, és boldogan vigyorogva egyensúlyozott két kávéval felém a starbucksból.

- Már kész is vagytok? - nézett ránk kíváncsian. Én a fekete székben lóbáltam a lábamat, amik nem értek le a földig, a srác pedig pár rajzot mutatott nekem, amiket korábban készített.

- Igen - mosolyogtam rá lelkesen, alig vártam hogy meglássa a remekművet.

- Na mutasd, hol van? - türelmetlenkedett, mire én felemeltem a jobb karom, és megmutattam neki életem legelső tetoválását.

A sok vote örömére hozok még egy részt a héten, megpróbálok időben frissíteni ezentúl! Köszönöm, hogy olvastok és visszajeleztek, hogy itt vagytok! :)