Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.

Prológus

Jungkook fáradtan kezdett bele az újabb táncsorba. Nehezen tette egyik lábát a másik után, de kénytelen volt rá, ha még tökéletesebb akart lenni. Lassan 20 órája fent volt és alig evett valamit az utóbbi pár órában... Most is a szédülés kerülgette, ahogy a táncterem közepén mozgott, miközben kritikus szemmel vizsgáltatta magát a tükörben. Soha nem volt jó, amit látott, mindig talált valami kivetnivalót a lépéseiben... 

A szoba csöndjét, a zene és Jungkook lábának dobbanása váltotta fel. A többiek már hazamentek, de a legfiatalabb szokásához híven ott maradt még egy „picit” gyakorolni, ami a végén akár 2 órát is jelenthetett. Persze ezt Namjoon nem nézte jó szemmel, de a maknaenek mindig sikerült végül meggyőznie a leadert.

A számnak vége lett, Jungkook pedig lerogyott a padlóra és megpróbálta rendezni a lélegzetvételét. Még legalább egyszer át kéne vennie a mozdulatsort, de amikor ránézett az órára és realizálta, hogy hány óra, elvetette az ötletet. A többiek ki fognak akadni... – gondolta. Éjjel 11 óra volt, és neki már rég otthon kellene lennie, hiszen Namjoon csak azzal a feltétellel engedte a plusz gyakorlást, ha fél 11-re otthon van.

Elkezdte összekapni magát. Először ivott, majd kinyitotta az ablakokat a teremben, hogy szellőzzön egy kicsit, míg kész nem lesz. Elment a mosdóba, ahol megmosakodott egy picit, de nem teljesen, azt majd a dormban elintézi. Visszaérve a táncterembe, összepakolta a táskáját. Leellenőrizte, hogy minden benne van-e, és mikor megbizonyosodott, hogy igen, az ablakokhoz fordult, hogy becsukja és végre elinduljon haza.

Ám nem várt dolog zavarta meg azt a kis mozdulatsort, amíg elfordítaná a kilincset a nyílászárón: egy gyönyörű énekhang.