Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.

9. fejezet

- Nem érünk rá egész nap, hajrá! – kiabált a menedzser a stylistokkal és a sminkesekkel, kik Bang PD hangjára gyorsabban folytatták munkájukat.

15 percen belül az utolsó simításokat is elvégezték a tagokon, majd a személyzet kivezette őket az öltözőből, hogy a színpad felé irányítsák őket. Már messziről hallani lehetett a rajongók hangját, akik folyamatosan a nevüket kiabálták. Ráálltak a színpadra vezető lépcső aljára, majd egy utolsó gyors egyeztetés és egy „Fighting!” kiálltás után, elkezdték a koncertet. 

Két hét. Ennyi telt el Jungkook és Ji Na első esti táncpróbája óta. Attól fogva minden estéjüket a táncteremben töltötték órákat próbálva, gyakorolva és tanulva, és mind a ketten teljesen kimerültek. Jungkook még egyszer sem volt ennyire fáradt, mint az elmúlt napokban, de tartania kellett magát, hisz csak így maradhatott Ji Na mellett és tudhatta meg a kérdéseire a válaszokat. De egyenlőre még nem tehette fel őket. Hogy miért nem? Mert félt.

A férfi, akinek most már tudta a nevét, nagyon erőszakos volt. Mindig ott tartózkodott a teremben velük és dirigált. Ha valami nem úgy ment, ahogy azt ő akarta, vagy nem volt tökéletes, ordibálni kezdett és elhordta őket mindennek az ég adta világon. Durva volt, és nem egyszer volt olyan, hogy a férfi „kicsit” meglökte Jungkookot, aki így a földön kötött ki.

Az énekes az elején még próbált visszaszólni, megvédeni az igazukat, de mindig ő maradt alul, akármi is történt. A férfi olyan ijesztő és fenyegető volt, hogy a maknae nem mert szembeszállni vele, miután az egyik ilyen esetnél SiWon megfenyegette a fülébe súgva: ha nem marad veszteg, azt nem csak ő fogja bánni. És jelentőségteljesen Ji Nára nézett, ki épp a mezítlábas lábát próbálta kezeivel felmelegíteni a földön ülve.

Igen, a lányon Jungkook azóta se látott lábbelit. Két alkalomig várta, hátha egyszer mégis lesz rajta cipő, de miután 3 nap múlva is mezítláb lépett be a terembe, a maknae nem bírta és megkérdezte, hogy mégis van-e egyáltalán bármiféle cipője. Ji Na nem válaszolva a feltett kérdésre ment be a terembe, majd melegített be, Jungkooknak pedig onnantól kezdve azon járt az esze, hogy hogyan tudna segíteni rajta. Így másnap estére elvitte a lánynak az egyik kisebb, fehér cipőjét egy zokni társaságában és odaadta neki, mire Ji Na először nem értette a helyzetet, majd mikor Jungkook megmagyarázta, egy széles és őszinte mosoly kíséretében ölelte át óvatosan a fiút, ki viszonozta gesztusát, gyengéden tartva karjaiban a lányt. Az aznapi próbára már fel is vette és boldogan táncolt benne, ám a következő este mégsem a lábbeliben jelent meg, hanem mezítláb...

Jungkookban kezdtek összekavarodni a kérdések. Már semmit nem értett, és úgy érezte, hogy soha nem is fogja megtudni az igazat. Semmiben nem volt már biztos, kivéve egy valamiben.

Ji Na akaratlanul is közelebb férkőzött a szívéhez, mint eddig bárki más. Szívén viselte a sorsát, féltette, mindig őt leste, ott segítette ahol tudta, szóra bírta, és még az álmaiban is őt látta. Szinte csak róla gondolkodott, bár ebben nem sok újdonság volt, hiszen mielőtt megismerkedtek volna is csak ő járt a fejében. Úgy érezte: talán ő lehet az, akit neki szánt az ég, ő lesz az, akivel boldogan él, míg meg nem hal. Boldog volt, és mámorban úszott, annak ellenére, hogy fogalma se volt róla, vajon a másik mit érezhet.

Nos, Ji Na is hasonlóan viszonyult a fiúhoz, ki már az első perctől kezdve kissé megdobogtatta a szívét. Hiába félt tőle, volt valami Jungkookban, ami megfogta őt. Még soha, senki nem próbált meg vele baráti kapcsolatot létesíteni, Jungkook volt az első, aki törődött, beszélgetett vele, érdeklődött felőle. Ezek mind jól estek a szívének, mert végre megtapasztalhatta, hogy milyen, ha valaki foglalkozik az ő állapotával is. A cipő pedig egyenesen a felhők fölé repítette. Még nem vett neki egyszer se, egy élő ember se valamit, aminek örülni tudna, így abban a kettő órában szárnyalt, viszont utána...

De nem merte kimutatni az érzéseit. Ő is félt, mint Jungkook, ő is ugyanattól a személytől. Rettegett mi lesz, ha SiWon megtudja érzéseit a fiú felé, így inkább elrejtette őket jó mélyre, hogy soha ne kerüljön elő újra, de ugye egyszer minden a felszínre bukkan...

- Köszönjük, hogy eljöttetek, nagyon örülünk, hogy ennyien itt vagytok!

A koncert folytatódott a következő dalukkal, és már a felénél tartottak, mikor Jungkook kissé megszédült. Megingott egy picit, de rögtön utána folytatta is úgy, mintha semmi nem történt volna. Ám pár másodperc múlva a feje elkezdett zúgni, a szeme pedig homályosulni kezdett, a következő pillanatban összeesett.

- Jungkook! – kiáltott fel Taehyung és mindent abbahagyva rohant a földön fekvő énekeshez. A többiek odafordultak Tae kiabálására, és ők is a maknae köré gyűlve kezdték el rázogatni őt, hátha felébred.

A zene elhalt, a fanok pedig aggódó pillantásokkal és kiabálásokkal illették a bandát, kik a Jungkookot kézbe kapó két férfi után rohantak le a színpadról.

- Jungkook, hallasz? Istenem, kérlek, nyisd ki a szemed! – esett kétségbe Jimin, ahogy szólongatta a fiatalabbat, de az nem válaszolt.

- Engedj oda légy szíves, hogy megvizsgálhassam! – lökte kicsit arrébb az orvosi részlegben tartózkodó egyik egészségügyis, mire Chim inkább Yoongi karjaiban keresett menedéket, ki készségesen fogadta őt.

A férfi letérdelt Jungkook mellé, majd egy hideg vizes kendővel kezdte el borogatni az arcát a fiatal énekesnek, ki két percig szinte semmit nem reagált. A szobában néma csönd uralkodott, de mikor a maknae nyöszörgött egyet, a hat tag, szinte egyszerre szólalt meg:

- Jungkook!

A szólított lassan nyitogatta pilláit, és egy kis idő kellett neki, hogy visszanyerje emlékezetét, hogy mi is történt pontosan, mi az amire utoljára emlékszik.

Az egészségügyis segített felülni az énekesnek, majd egy kis vizet juttatott a szervezetébe és kérdezgetni kezdte.

- Jobban vagy? Mire emlékszel?

- Azt hiszem.... elájultam? – kérdezte kissé fásult hangon a legfiatalabb, mire a férfi bólintott egyet.

- Maradj itt, oké? Ne mozogj, a legjobb lenne ha visszafeküdnél. Beszélnem kell a főnökötökkel, esetleg tudja valamelyikőtök, hogy hol van? – intézte a banda többi tagjához a kérdés másik felét, de az ajtón pont ekkor lépett be a menedzser, így mindegyikőjük ott maradhatott Jungkookkal.

- Kook, gyere feküdj vissza! – lépett oda az említetthez Jin, és segíteni akart neki visszadőlni, de a kisebb eltolta a kezét.

- Vissza kell menni folytatni a koncertet! – próbált meg felállni, mire Namjoon erélyesen megszólalt.

- Nem mész te sehova! Ha az orvos azt mondta, hogy itt maradsz, akkor itt maradsz! Nem mész sehova, és különben sem fogjuk ma már valószínűleg folytatni a koncertet, nem hinném, hogy ilyen állapotban bármire is képes lennél! Úgyhogy, ott maradsz! – nyomta vissza erőszakosan a hátára Jungkookot, ki nem tiltakozott látván a mérges leadert, inkább beletörődött a sorsába, de közben emésztette a bűntudat, hogy miatta szakadt félbe a koncert.

Ám nem ő volt az egyetlen, akinek nyugtalan volt a lelkiismerete. Namjoon szívét szintén nem hagyta nyugodni az önmarcangolás. Látta, hogy Jungkook nem bírja az esti táncpróbákat, látta milyen fáradt, látta, hogy alig alszik, de mégsem szólt a menedzsernek. Azt gondolta, annyi az egész, hogy betanulják a táncot és előadják majd valahol egy hét leforgása alatt. Csak egy dologgal nem számolt: SiWonnal, aki mindent tönkre tesz.

Rap Mon teljesen maga alatt volt. Nem hitte, hogy idáig fajulnak a dolgok, pedig minden apró jel ott volt a szeme előtt, csak ő képtelen volt észrevenni őket. És tessék! Az ő hibájából egy tag megsérült! Nem fog tudni elégszer bocsánatot kérni, hogy elfelejtsék ezt az esetet.

- Jobban vagy Jungkook? – lépett be a menedzser az ajtón, becsukva azt maga mögött. Leült egy székre és állát kézfejére támasztva nézett a földön fekvőre.

- Igen, köszönöm! És sajnálom, hogy miattam nem fejezhettük be a koncertet! – hajtotta le bűnbánóan a fejét a maknae.

- Nem a te hibád, hanem az enyém! Tudhattam volna, hogy csak még fáradtabb leszel ezektől a plusz óráktól, és most már látom, hogy rosszul választottam! Tehát úgy döntöttem, hogy abbahagyod a táncolást Ji Nával!

Sziasztoook! 😁😁
Itt is van, ahogy ígértem az új rész! Tudom ez is rövid, de sajnos csak ennyire futotta, akkor is ha nem volt ma sulim... 😐 De remélem tetszik, és nem lett annyira szörnyű! 😊😊
Puszi 😗😗