Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.

5. fejezet

- Te hová készülsz?

Namjoon hangjára Jungkook teljesen ledermedt. Nyelt egyet és leejtette a kezét maga mellé. Lebukott. A lehető legrosszabb dolog, ami történhetett vele. Hogy fogja ezt kimagyarázni?

- Várom a válaszod! És nézz rám ha hozzád beszélek! - a leader nagyon ideges volt, így a maknae jobbnak látta, ha teszi amit kér. Lehajtott fejjel megfordult, majd felpillantott az idősebbre, kinek az arcát a düh teljesen eltorzította, bár próbált uralkodni az érzésein. Karba tett kézzel várta a választ, míg szemei szikrákat szórtak a fiatalabb felé.

- Én... - elakadt. Most mit mondjak? - gondolta kétségbeesetten. Kezdett pánikba esni.

- Azt hittem, hogy világosan megmondtam és felfogtad, hogy NEM mehetsz esti táncpróbára! Arra számítottam, hogy majd megpróbálsz kiengesztelni vagy bebizonyítani, hogy már pedig te nem is vagy fáradt, de erre... - nevette el magát gúnyosan - erre nem! Mégis... mégis hogy gondoltad ezt? Ha nem állítalak meg kilógtál volna a dormból? Még szerencse, hogy megreccsent a padló a lábad alatt! Én... én nem tudom mit mondjak! Ezt... ezt nem gondoltam volna rólad! Pont RÓLAD, Jungkook! Nagyot csalódtam benned! - a rapper egyszerre volt ideges, csalódott, dühös , szomorú és elkeseredett. Nem hitte, hogy ha valamire egyszer nemet mond a csapat vezetőjeként, akkor lesz, aki semmibe veszi a szavait. És ez iszonyatosan fájt neki.

Az énekes az idősebb szidása alatt lehajtott fejjel állt. Viszont egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem neki kellett valamilyen kifogást találnia, pedig amit Namjoon mondott még észszerű is volt. De így is óriási bajban volt. Tudta, hogy eljátszotta Namjoon bizalmát, bár még azért reménykedett, hogy nem tiltják el mindentől.

- Hogy bízzak így benned Jungkook? - kérdezte kétségbeesetten a leader és a kezébe temette az arcát. Egy ideig csak állt ott, és mikor még mindig nem szólalt meg, Jungkook törte meg a csendet.

- Én... nagyon sajnálom! Tényleg! Csak...

- Mindig ez a „csak"! Nem érdekelnek a kifogásaid JeonGuk! - szakította félbe a másikat Nam, mire az említett csak nyelt egyet. Az igazi nevén hívta. Ez soha nem jelent jót. - Nem mehetsz a programokon kívül sehova, plusz a szórakozásokból is kihagyunk. Ez elég durva büntetés, de megérdemled! És most tűnés vissza a szobádba! A kulcsod pedig kérem! - nyújtotta felé a kezét a rapper. A maknae tette, amit kért és lehajtott fejjel visszavonult a szobájába, ahol leöltözött, majd bebújt az ágyába. A szíve ezerrel zakatolt. Megtörténet, aminek nem kellett volna. Most mit csináljon?

Arcát a párnájába temetve kezdtek csorogni a könnyei. Nem bírja! Muszáj beszélnie Jinnel! Holnap első dolga lesz, elmondani neki ezt az egészet. Talán az idősebb még segít is neki kideríteni az Ismeretlen kilétét. Ha pedig nem, akkor is meg fog szökni egyik este. Majd kimászik az ablakon.

AZ ABLAK!

Jungkook olyan lendülettel ült fel, hogy majdnem leesett a földre. A homlokát csapkodta, miközben legszívesebben elásta volna magát. Hogy lehetett ilyen hülye? A legegyszerűbb megoldás az egész világon, még a filmekben is így találkoznak a szerelmesek!

Óvatosan felállt, majd a nyitott ablakhoz ment és lenézett a földre. Most már hálás volt Namjoonnak, hogy olyan házba költöztek, ahol csak félemelet volt, mert így az ablakpárkány és a föld között csak olyan két méter lehetett, és az ereszcsatorna is a segítségére lehet a ki- és visszamászásban. Plusz Taehyung is szereti inkább nyitva hagyni éjszakára a nyílászárót, tehát attól nem kell félnie, hogy esetleg csukva lesz, mire visszaér.

Ránézett az órára és szomorúan realizálta, hogy majdnem 11 óra, tehát ma este már nem mehet el, mert nem érne oda. Ismét ágybabújt végre egy kész tervvel a fejében. De attól még mindenképpen beszélni fog Jinnel.