Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.

16. fejezet

A férfi elégedetten nézte a teljesen kétségbeesett szemeket. Erre várt mióta, ezt akarta látni minden idol szemében, főleg Jungkookéban.

Tae még annyit tudott mondani a telefonba a leadernek, hogy SiWon visszajött és tényleg nagyon siessenek, mielőtt a férfi kikapta kezéből a készüléket, bontotta a hívást és a falhoz vágta a mobilt. Ezután lábával taszított egyet a rémült énekesen, aki így a padlón kötött ki, onnan nézve fel rémületen az elégedetten vigyorgóra.

-Úgy látszik hamarabb kell elmennünk innen, mint gondoltam... – biggyesztette le száját megjátszott szomorúsággal SiWon. – Milyen kár... Ám az számodra biztos elkeserítőbb, hogy te nem tudsz velünk jönni, és sajnos szemtanúkat sem hagyhatok hátra...

-M...mi?

Taehyung, Jungkook és Ji Na ijedten nézték hol egymást, hol a gonoszan mosolygó férfit. Ez most azt jelenti, hogy meg fogja ölni őt? Jungkook szíve ezerrel vert, szemét égetni kezdték a könnyek. Nem veszítheti el barátját, nem, nem, nem...

-Kérem, ne! Bármit megteszek, csak ne bántsa Taehyungot! – a maknae könyörgőn nézett SiWonra, hátha megenyhítheti a szívét, de hiába. A kőszívet nem lehet feloldani semmivel.

A férfi előhúzta kabátzsebéből a kis pisztolyát, mire V automatikusan hátra felé kezdett kúszni, addig, amíg a falba nem ütközött. Onnan vizslatta hevesen dobogó szívvel az apró fekete szerkezetet. Farkasszemet nézett a halállal.

-Ne... kérem! – suttogta Tae lehunyt szemmel a férfinek, ki csak elégedetten elvigyorodott, miközben kibiztosítva fegyverét egyel közelebb lépett a földön reszketőhöz.

Jungkook egész testében megfeszülve, kitágult szemekkel figyelte az eseményeket. Valamit tennie kell, ám tudta, sebesülten esélytelen.

SiWon még egy pillanatig nézte az ijedt szemeket, majd meghúzta a ravaszt.

„ – Itt van SiWon, kérlek siessetek nagyon....” – Taehyung hangja kétségbeesetten csengett a telefonon keresztül, de mielőtt Namjoon válaszolhatott volna, megszakadt a vonal.

-Taehyung, Taehyung! – szólongatta a rapper a mobilon keresztül aggódva az énekest, ám választ nem kapott. – A fenébe! – tartotta el fülétől a készüléket.

-Megtalálta? – a többiek reménykedve nézték a leadert, ki kezébe temetve arcát ült a kocsi ülésén. Már az épület felé tartottak, rendőri kísérettel, de Namjoon úgy érezte, hogy sohasem érnek oda.

-Igen, de az a SiWon pont akkor ért vissza, amikor Tae telefonált... Nem tudna gyorsítani? – szólt előre ingerülten a sofőrnek Nam, ki csak bosszúsan ingatta fejét.

-Már így is többel megyek a megengedettnél, és nem szeretném elveszíteni a jogosítványom, úgyhogy...

-Ember életek vannak veszélyben! Hát nem érti? – kezdett önkívületi állapotba kerülni a rapper, mire mindenki kikerekedett szemekkel nézett rá.

-Ne aggódj, odaérünk időben! – fogta meg párja kezét Jin, de az őrjöngő Namjoont, semmivel sem lehetett lenyugtatni.

-NE! – kiáltott egyszerre Ji Na és Jungkook, mikor Taehyung úgy terült el a földön, mint egy zsák. – NEM! TAEHYUNG! NE! KÉRLEK! – zokogott fel a maknae, és újra megpróbált felállni, de oldala annyira fájt, hogy az lehetetlennek bizonyult. – MAGA... MAGA MEGÖLTE A LEGJOBB BARÁTOMAT! – az énekes szeme tele volt könnyekkel, dühvel, fajdalommal, kétségbeeséssel, úgy nézett a vigyorgó SiWonra, aki csak gúnyosan nevetett egyet.

-Rosszkor volt, rossz helyen. Az ő hibája. – rántott vállat, majd egy telefonján elküldött üzenete után nemsokkal, nyílt az ajtó és egy másik férfi lépett be. – Ő itt egy barátom, Lee Kun Woo, ő fog titeket elvinni innen egy másik ismerősömhöz. És sajnos most azonnal indulnunk kell, mivel a rendőrség valószínűleg már úton van ide, hála annak, ott... – mutatott egy undorodó arckifejezéssel a földön fekvő Taehyungra, mire Jungkooknál betelt a pohár.