Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.

2. fejezet

Jungkook reggel fél 6-kor kómásan mászott ki az ágyából, hogy egy frissítő arcmosás után a konyhába vonuljon reggelizni. Kiment a fürdőbe, majd amikor végzett, visszament a szobába felöltözni.

A konyhába érve az asztalon ott gőzölgött 7 bögre kávé, mindenkinek a saját bögréjébe, és Jungkook elmosolyodva elvette az övét.

- Jóreggelt Hyung! – köszönt rekedt hangon Jinnek, aki épp a tűzhelynél állt és valamit kevergetett.

- Neked is Kook! Jól aludtál? – kérdezte egy mosoly kíséretében az idősebb, miközben levette a lábast a tűzhelyről és az asztalra tette.

- Hát nem igazán... – indult meg a tányérokért Jungkook, hogy segítsen megteríteni hyungjának. 

- Ugye, aki nem tartja be az ígéretét, és később érkezik a megbeszélt időpontnál...! – dorgálta meg óvatosan a fiatalabbat Jin, összeborzolva a haját.

- Hát igen. – hagyta jóvá Jungkook a feltételezést, miszerint egyel kevesebb órát aludt, mint amennyit tudott volna és ezért ilyen fáradt. De nem ez volt az igazság. A maknae, ahogy lehunyta a szemét, rögtön az éneklő személy jutott az eszébe. Egyszerűen nem jött rá, hogy ki az, miért volt ott a teremben, miért énekelt és zongorázott. És miért nem jelentkezett gyakornoknak ilyen tehetséggel? A hang tulajdonosa nem hagyta nyugodni Őt, így a fél éjszakát forgolódással töltötte.

- Legközelebb azért szólj majd ha késel, mert akkor Namjoon nem kapcsolja be a riasztót. – mondta Jin.

- Ne haragudj! Felébredtél rá? – nézett bűnbánóan hyungjára Jungkook.

- Kook, arra még a süketek is felriadtak volna a legmélyebb álmukból... Hülye kérdés. – válaszolta az idősebb. – De menj, szólj a többieknek, mert ahogy látom (vagy inkább nem látom), még bőven az ágyukban szuszognak, és így megint szét fogunk csúszni a programunkkal.

Jungkook bólintott és el is indult, hogy felkeltsen mindenkit. Először a saját szobájukba ment, ahol Tae már öltözött, így csak köszönt és ment is tovább. A folyosón összefutott Namjoonal és Yoongival, szóval örömmel konstatálta: már csak két személyt kell felkeltenie.

Óvatosan benyitott az utolsó szobába, ahol egy békésen szuszogó Jimint és egy hangosan horkoló J-Hope-ot talált. Elkuncogta magát, majd egy gonosz terv ötlött az eszébe.
Elszaladt egy vízzel teli pohárért, de mire újra visszaért, Jimin már a szemeit dörzsölve ült az ágyon.

- Szia Kook! – mosolyodott el, mire Jungkook rászólt:

- Cssss! Azért jöttem, hogy felkeltselek, de mivel te már fent vagy, J-Hope hyung meg nem, szeretném kicsit megviccelni! Úgyhogy maradj csendben! – ezzel odasettenkedett az említett személy ágyához, majd nemes egyszerűséggel az arcára öntötte a jéghideg vizet.

- Ááá! – kiáltott fel Hoseok és ezzel a lendülettel fel is ült, hitetlenkedve és mérgesen nézve az előtte állóra.

- Te komolyan leöntöttél? Na várj csak! Ezt még visszakapod! – azzal kiugrott az ágyból, és el is érte volna Jungkookot, de belecsavarodott a takarójába, így a fiatalabbnak sikerült nevetve kifutnia a szobából egy a nevetéstől hasát fogó Jimint és egy csuromvizes J-Hope-ot hárahagyva.

A konyhába érve, leülve az asztalhoz úgy tett, mintha semmi nem történt volna, és szedett magának az ételből. Nem sokkal utána egy még mindig röhögő Jimin foglalt helyet, majd egy (vizes és) dühös Hoseok trappolt be a helységbe.

- Öhm... Mi történt? – kérdezte Namjoon szemöldök ráncolva, bár sejtette a választ. Erre Jimin és Jungkook összenéztek, és újra kirobbant belőlük a nevetés.