Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.

10. fejezet

- Mi? Ne!

Jungkook hangja kétségbeesetten csattant fel, miközben lendületből felült.

- Kérem! Csak még egy esélyt adjon! Ígérem, rendesen pihenek is, és beosztom az időmet, de könyörgöm, ne kelljen abbahagynom a duettet! Már amúgy is csak pár próba kell, hogy teljesen kész legyen a koreográfia! Kérem szépen!

A maknae olyan szívszorítóan nézett, hogy még Namjoonnak is meglágyult a szíve, ám a menedzser nem engedett.

- Jungkook! – szólt fejét csóválva – nem lehet, értsd meg! Az egészségedet veszélyezteti ez az egész, azt pedig nem szeretném... Eleve nem kellett volna elkezdeni, de túl vak voltam ahhoz, hogy észre vegyem, mennyire túlterheltelek! Elvakított a lehetőség, hogy még híresebb légy, ezért pedig szeretnék elnézést kérni, és innentől kezdve ne kérd azt, hogy folytathasd, mert nem fogom megengedni, akármennyire is szeretnéd!

Jungkook összetört. Ennyi volt? Soha többé nem fog a lánnyal találkozni?

- Nem táncolhatok többet Ji Nával? – suttogta maga elé a kérdést az énekes. Bang PD-nim csak biztatóan megveregette a legfiatalabb combját.

- Sajnálom, de nem. A te érdekedben. SiWonnak pedig majd szólok, hogy ennyi volt. Rendben? – a maknae bólintott egyet lehajtott fejjel, hogy elrejtse a legördülni készülő könnycseppjeit, ám J-Hope még így is kiszúrta a még mindig kicsit sápadtas arcon lefolyó nedvességet.

- Menjetek haza fiúk, pihenjetek! A koncertet majd én intézem. – állt fel a menedzser a székből, a banda pedig szó nélkül tette, amit a főnökük kért tőlük.

Jungkook az ágyán feküdt, teljesen szétesve. És bár próbálta nem mutatni, de nagyon csalódott is volt. Csalódott magában, csalódott a menedzserben, csalódott mindenkiben. És ezt nem bírta elviselni. Érezte, ha nem láthatja soha többé Ji Nát, ha nem találkozhat vele többé, abba egy része biztos belehal. És ki tudja mit tesz vele az a férfi, ha megtudja, hogy a maknae miatt nem folytathatják a táncot, hisz már egyszer megfenyegette őt. Mi legyen most? – nyögött fel hangosan Jungkook, miközben még jobban összehúzta magát. Rázta a hideg, fájt a feje és hányingere volt, így magára terítette a paplant, és nyakig betakarózott.

Könnyei újra útnak indultak, míg a lányra és a pillanatnyi tehetetlenségére gondolt. Félt és féltett. Félt SiWontól és féltette Ji Nát SiWontól. A durva férfi mindkét gondolatában benne volt, ami dupla félelemre adott okot a maknaenak. Mit csináljak? Ez a kérdés járt a fejében megállás nélkül, de a beteg szervezete nem engedte, hogy úgy gondolkodjon ahogyan azt egészségesen tenné. 

A menedzser az irodájában ült és az elmaradt papírmunkát intézte, mikor egy kopogás zavarta meg cselekedetiben.

- Gyere! – kiáltotta ki, mire az ajtó kinyílt és egy barna hajú lány lépett be rajta.

- Jó estét! – köszönt félénken, amit a férfi viszonzott is.

- Szia! Te vagy Ji Na, igaz? – a bizonytalan bólintás után folytatta is – Miért jöttél? – mosolygott rá kedvesen, ami a lány számára ismét idegen volt, hisz nem volt hozzászokva, hogy emberszámba veszik. Egyedül Jungkook volt, aki törődött vele, és akihez így elkezdett kötődni, de most rettegett, hogy elveszti a fiút. Ezért vezetett ide az útja.

- Én csak... hallottam, hogy Jungkook nem fog többet jönni táncolni, és... és gondoltam megkérdezem, hogy mi az oka ennek. Mert már majdnem készen voltunk, és nagyon sajnálom, hogy nem fejezhetjük be... – Ji Na a kezeit tördelve nézett a menedzserre, aki eltűnődve vizslatta a lányt. Olyan összetörtnek néz ki, olyan reményvesztettnek! Vajon miért?

Bang PD-nim megköszörülte a torkát, majd megszólalt.

- Nos, Jungkookot eléggé túlterheltem az utóbbi időben, ami az én hibám, így a múltkori koncerten elájult a kialvatlanságtól és a kimerültségtől. Nem szeretném ha az egészsége tönkre menne, így úgy döntöttem, hogy ezt a programot kiveszem a napirendjéből. Sajnálom, tényleg! Ha az elején átgondolom, hogy milyen következményei lesznek ennek, akkor most nem itt tartanánk, és nem kellene magyarázkodnom... Kérlek ne haragudj!

Ji Na elkeseredve nézett a menedzserre, miközben úgy érezte, hogy szíve ezernyi darabra hull szét. Nem vesztheti el őt! Szüksége van rá; Ő ad neki erőt mindenhez, Ő az aki miatt még él, Ő az aki reményt ad neki. Nem mehet csak úgy el!

- Kérem! – a hangja megremegett, könnyeit pedig visszanyelte – Már csak pár próba szükséges, hogy kész legyünk és befejezzük a koreográfiát! Nem lehetne esetleg megoldani, hogy ne kelljen Jungkooknak abbahagynia a táncokat? Kérem! – az utolsó szót suttogva mondta ki, félve attól, hogy elsírja magát. Lehajtott fejjel állt, próbálva mélyeket lélegezni, nehogy kibuggyanjanak könnycseppjei.

Bang PD-nim nagyot sóhajtott. Nem veheti el egy ember álmait csak úgy! Ha egyszer valamibe belekezdett, fejezze is be! Legyen becsületes! Igaz, ő volt a hibás, hiszen nem gondolta át a dolgokat, de csak úgy korrigálhatja, ha közben tönkre tesz egy másik embert es annak álmait? Ehhez neki nincs joga, akármennyire is szeretne helyesen cselekedni. Egy másik megoldást kell találnia, ami mind két fél számára jó.

Hirtelen, mintha egy lámpát kapcsoltak volna fel a fejében, villant fel a gondolat. Elmosolyodott, és így szólt:

- Azt hiszem, van egy ötletem!


- Komolyan? – Taehyung leesett állal ült az asztalnál. – És mindezt azért, mert Jungkook esténként táncikál?

- Igen. Egy hetet kaptunk, azt kell kihasználnunk a pihenésre. – Namjoon is még a hír hatása alatt állt, de vigyorogva jelentette be az egyhetes szünetüket a csapatnak, akik kitörő lelkesedéssel fogadták.

- Többször is lehetne ilyen magánakciód maknae! – veregette hátba Hoseok a döbbent énekest. Nem értette mi változtathatta meg a menedzser döntését, de kifejezetten örült neki.

- Így Jungkook folytathatja a táncot, és lesz ideje pihenni is velünk együtt! És a menedzser azt üzeni, hogy több ilyen nem lesz, akármennyire is szeretnénk ezt! – nézett szúrósan Nam a még mindig a legfiatalabb hátát lapogató J-Hopera. – Kook! A menedzser este 9-re fog mindig érted jönni és utána haza is hoz, úgyhogy ne aggódj! Ez meg van oldva, a lényeg, hogy pihenj ma sokat, igyál teát, egyél eleget és vedd be a gyógyszereidet!

- A banda anyucija tudtommal Jin és nem te Namjoon! – szólt gonoszan Yoongi, mire az említettek lefagyva néztek rá – És Kooknak csak Jin szokta hívni Jungkookot. Sokat vagy hyunggal mostanában, nem gondolod? – húzogatta a szemöldökét vigyorogva. – Szóval?

Namjoon teljesen ledöbbent és csak magyarázott össze-vissza, míg Jin ügyesen kivágta magát.

- Örülj neki, hogy végre ő is aggódik valakiért! Amúgy pedig te is sokat vagy együtt Jiminnel mostanság, nem gondolod? – nézett mindentudóan a legidősebb a rapperre, mire az csak egy büszke mosollyal magához húzta a tűzpiros énekest.

- Nem tagadom, jól megvagyunk, ugye Chim? – fordult a fiatalabb felé Yoongi.

- Hyuuung! – próbált Jimin az őt körülölelő karokból kiszakadni, de az akciója sikertelen volt. Végül csak beletörődve a sorsába hagyta, hogy az idősebb puszikkal halmozza el az arcát mindenki szeme láttára.

- Oké, szerintem felfogtuk mire gondoltok, köszönjük! – fintorgott látványosan Hoseok, de belül majd’ szétrobbant a boldogságtól, hogy végre egymásra találtak.

- Tényleg sokat vagyunk mostanában együtt. – állapította meg az idősebb ágyán fekve Namjoon, miközben a másikat átölelve cirógatta annak oldalát.

- Ezt a felfedezést! – forgatta meg játékosan a szemét Jin. – Ehhez kell az a nagyon magas IQ?

- Te szemtelenkedsz? – emelte fel a fejét Namjoon a párnáról, amin eddig oly’ kényelmesen feküdt.

- Lehet! – kacsintott egyet Jin, mire a rapper hirtelen felette termett és úgy nézett le az idősebbre, aki erre kissé elpirult.

- Az előbb még milyen nagy volt a szád! – mosolyodott el Nam a megszeppent énekest látva. – Ne szemtelenkedj! – puszilta meg a másik orrát.

- Miért? – kérdezte kíváncsian Jin, bár sejtette rá a választ.

- Mert annak nem lesz jó vége. – morogta a rapper, majd lehajolt és összeérintette ajkaikat.

Az idősebb belemosolyogva a csókba fonta a másik nyaka köré a karját, magához húzva őt. Szerette azt az érzést, mikor csak ketten voltak (pontosabban többen, mert hát ugye azok a bizonyos pillangók...) és nem foglalkoztak mással, csak egymással. Abban a pillanatban csak ők léteztek, mások nem.


- Jungkook, itt a menedzser! - kiáltotta a nappaliból Jimin, mire a maknae kapkodva jött ki a szobájából.

- Jövök! Pillanat! – felhúzta a cipőjét, felvette a dzsekijét és kifutott az autóhoz a szakadó esőben.

- Itt vagyok! – csukta be az ajtót maga mögött, a menedzser pedig már indult is. Egy ideig csendben utaztak, majd végül Jungkook szólalt meg először.

- Köszönöm hyung!

- Mit?

- Hogy folytathatom a táncot. Hálás vagyok!

- Ne nekem köszönd! – ingatta meg fejét a menedzser, mire Jungkook kikerekedett szemekkel nézett rá. – Ji Na vett rá, hogy hadd folytasd, úgyhogy neki legyél hálás, hogy most itt vagy! – állította le a motort a Bang PD-nim, és meg se várva a választ szállt ki a kocsiból.

A maknae összezavarodva nézett utána. Ji Na kérte meg, hogy folytathassa a táncot? Miért? Kiszállt az autóból, majd gyorsan a férfi után iramodott, kit már csak a táncteremnél ért utol.

- Ha bármi van az irodámban leszek. – intett egyet az énekesnek a menedzser, majd sarkon fordulva elviharzott. Jungkook sóhajtva belépett a terembe, ahol még senki nem volt. Letette a táskáját a földre, majd nyújtani kezdett és átvette az eddig tanultakat.

Hirtelen kinyílt az ajtó és Ji Na lépett be a terembe. Jungkook először lefagyva bámulta, de végül odafutott hozzá és a karjába zárta.

Sziasztok! 😁
Hú, nem is tudom hol kezdjem... 😞 Először is nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy nem volt ilyen sokáig rész, de gyszerűen tényleg nem volt időm leülni és megírni ezt a részt... Kissé el vagyok havazva mindennel, és a családommal most költöztünk, így gőzerővel abban segítettem, és mire este úgy döntöttem, hogy akkor írok, olyan szinten le voltam fáradva, hogy nem bírtam... ☹ (Általában beauldtam a történet írása közben...😂😂) Most már viszont lecsillapodtak a kedélyek, szóval (lehet ezen a hétvégén is lesz, de) jövő héten mindenképpen hozok új részt nektek! 😊😊

Remélem azért tetszett! Na puszi😚