Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.

13. fejezet

- Ki jön?

- Én.

- Yoongi, ha ki mersz ejteni, esküszöm...

- Kiestél!

Jin levegő után kapkodott, miközben nézte, ahogy a rapper visszatette a bábuját a start mezőre és újat dobott a kockával egy fölényes mosoly kíséretében.

- Szeretem ezt a játékot. – jelentette ki a szőke hajú vigyorogva, miközben Jimin zöld figuráját is visszatette a kiinduló mezőhöz.

A többiek fancsali képpel nézték végig, hogy a rapper egy körből megnyeri az egész játékot, majd elégedetten dől hátra.

- Még egy menet? – húzta Yoongi a másik 5 tag agyát, jól szórakozva azon, ahogyan néznek rá.

- Soha többet nem játszok ezzel, ha Yoongi is játszik... – fonta durcásan keresztbe karjait Taehyung, és gyilkos pillantásokat küldve az említett felé felállt, hogy egy teát csináljon magának.

- Hogy lehet, hogy mindig megnyered az összes kört? Ez nem fair! – nyavalygott Hoseok, de a kérdésére már nem kapott választ, ugyanis a bejárati ajtó kivágódott és egy falfehér menedzser lépett be rajta.

A fiúk döbbenten néztek rá, ám mielőtt megkérdezhették volna a hirtelen és szokatlan látogatásának az okát, Bang PD-nim belekezdett.

- Jungkook eltűnt! Az a férfi elvitte őt valahova, mert mire leértem oda, már nem voltak ott, és nem tudom, hogy mi történt és hol lehet, és....

A csésze, ami Tae kezében volt a földön landolt, így ripityára tört, mire mindenki odakapta a fejét.

- M-micsoda?

Taehyung fogta fel először a hallottakat, de a többiek egy pillanat múlva már szintén ijedten és aggódva néztek a férfire, aki előttük állt, és akinek a lába annyira reszketett, hogy Jin jobbnak látta, ha leülteti, mielőtt elájulna.

A menedzser a kezébe temette az arcát és egy mélyet lélegzett, miközben a 6 fiú kérdésáradatát hallgatta.

- Mi történt?

- Hogy érti azt, hogy eltűnt?

- Az a férfi volt, akiről Jungkook beszélt?

- Miért vitte volna el?

Bang PD-nim sóhajtott egy nagyot és kevésbé idegesen röviden elmondta, hogy mi történt.

Hideg volt, és a pár hiába bújt egymáshoz, nem melegedtek fel, a testük teljesen ki volt hűlve.

- Nagyon fázom.... – suttogta Ji Na a sötétben, míg megpróbált még közelebb bújni a fiúhoz, aki olyan szorosan ölelte át, ahogy csak tudta.

- Sajnálom, de nem tudok többet tenni ennél...

Jungkookot elöntötte a keserűség, ahogy szerelmére nézett. Bántotta a lelkiismeret, hiszen miatta nézett ki így, miatta kellett elszenvednie azt a sok bántalmazást, amit nem tudott megakadályozni.

Lassan 2 napja voltak bezárva a cég régi épület részébe, amit senki nem használt, mivel a bejárás az omlás veszély miatt tilos volt. Enni ez alatt az idő alatt egyszer kaptak, de az is csak száraz kenyér volt víz nélkül, amit ha nem ettek volna meg, még gyengébbek lettek volna. Mozdulni nem tudtak; Jungkook arca fel volt dagadva, a torkán a szorítás nyomok lila körvonalakban rajzolódtak ki, emellett az oldala még az eddigieknél is csúnyábban fel volt duzzadva, és akármilyen kis mozdulatot is tett, a fájdalom elhatalmasodott rajta, így számára a szökés lehetetlen volt.