- Namjoon!
- Igen hyung?
- Beszélnem kell veled! Most!
- Rendben.
Jin a fiatalabbal a nyomában lépett be a szobájukba, majd zárta be az ajtót maguk mögött. Namjoon rögtön magához húzta az énekest egy ölelésre, aki először készségesen simult bele az őt körülvevő karokba, sőt, a csókot is viszonozta, ám mikor a rapper az ágy felé kezdett lépkedni az összetapadt szájukkal, Jin leállította. Nem ezért jött ide.
- Joonie, beszélnünk kell! -mondta, miközben kiszabadult a másik karjainak fogságából, és leült annak ágyára, aki követte őt.
- Ezt már mondtad, valami új? -forgatta meg a szemét viccelődve a fiatalabb, ám az énekes nem nevetett. Nam megijedt. – Mi a baj? Én tettem valamit?
Jin a száját rágva megrázta a fejét, majd sóhajtva belekezdett a mondandójába.
- Tegnap, miután Jungkook reggel felkelt és befejezte a reggelijét, fel akart kelni az asztaltól, de majdnem összeesett... Még sikerült pont időben megfognom, hogy ne a padlón kössön ki, de így is annyira remegett, hogy féltem: a kórházban fog kikötni. Rákérdeztem, hogy mije fáj, azt mondta, hogy csak beütötte az oldalát, de amikor már lefektettem és meg akartam nézni, nem engedte. Ezért mikor elaludt, felhúztam a pólóját és... – a legidősebb lesütve a szemét nyelt egyet. – Az... az nem úgy nézett ki, mintha csak simán beütötte volna, mert az max egy kék-zöld folt lenne. De az oldala... a bordáinál tiszta lila volt, és teljesen fel volt dagadva, mintha valaki jól eltángálta volna azt a gyereket. És félek, hogy ez történt... – suttogta a végét az aggódó énekes, miközben lehajtotta a fejét.
A leader ledöbbent. Hogy mi? Mégis ki... és hogy... és egyáltalán miért??
- Mi? Mármint... miért tették... vagy... ki...? – a rapper hisztérikusan felnevetett. Nem értette: mégis ki bántaná a mindig vidám és a soha senkinek rosszat nem akaró maknaet? Nem, ez biztos csak egy rossz vicc, vagy Jin csak téved.
- Jin, figyelj! – tette Namjoon nyugtatólag a szólított hátára a kezét, miközben sóhatott egyet, ezzel csillapítva magát is. – Ne aggódj, rendben? Te mindig túlaggódod a dolgokat, ha hazajön megkérdezem, hogy mi történt, és kiszedem belőle, hogy mi a baja. Sőt, még az oldalát is megnézem neked! Szerintem semmi komoly, ha az lenne biztos, hogy szólt volna. Megnyugszol, ha megígérem, hogy utána járok a dolognak? Bármi is az! – emelte fel az énekes állat a rapper így nézve a szemébe.
Jin elmosolyodva átölelte a fiatalabbat, míg egy „köszönömöt” suttogott annak fülébe, majd eldőlt az ágyon, hogy magára húzva a másikat merüljenek álomba.
- Jungkook, kérlek!
A lány még mindig zokogott, miközben a vérével egyre jobban eláztatta a fiú ruháját, kinek a szíve úgy lüktetett a mellkasában, hogy azt hitte kiugrik a helyéről.
- Mi történt? – tette fel kérdését végre a remegő hangú énekes, még óvatosabban fonva karjait a lány köré.
- Rájött Jungkook! Rájött! – nézett fel kétségbeesetten Ji Na a fiúra, aki először nem értette, de utána leesett neki, hogy miről is van szó.
- Ne! – suttogta tágra nyílt szemekkel a maknae és viszonozta a lány riadt tekintetét.
Nem volt ő hülye, tudta ez mit jelent. Látta a másikon a jeleket, már az első perctől fogva, de ami felmerült benne megoldás, olyan ijesztő volt, hogy nem akarta elhinni, hogy mindez igaz. Pedig ez volt a szörnyű igazság, amit soha életében nem gondolt volna, hogy látnia kell.
- Gyere, mossuk le a sebeid, rendben? – kelt fel a földről óvatosan Jungkook, figyelve rá, nehogy megsértse a lány bármelyik sebét. Ji Na bizonytalanul bár, de lábra állt, ám az énekesnek még így is meg kellett tartania ahhoz, hogy nehogy összeessen.
Átölelte a még mindig síró lányt, aki készségesen bújt annak védelmet nyújtó karjaiba. Pár perc után Ji Na felemelte a fejét és ajkát a fiú szájához érintette, míg egyik remegő kezét a másik arcára tette. Jungkook átkarolta a lány derekát és teljesen magához húzta, miközben a könnyei neki is útnak indultak.
Egyre jobban egymáshoz préselődtek, és percekig csak sírva csókolták a másikat, úgy ahogy az első csókuknál. És a félelmük most nem volt alaptalan: nem tudták mi lesz ennek a következménye, nem tudták mit fog tenni a férfi még ezek után, nem tudták mit hoz a jövő számukra.
A csókukat a közeledő léptek zaja törte meg, mire még mindig egymás ölelésében rettegve néztek a másikra. Megvolt az esélye, hogy esetleg Bang PD-nim lép be a terembe, és Jungkook nem tudta kinek örülne jobban: a mérges menedzsernek vagy a kegyetlen férfinak. Akárhogy is, a következő pillanatban az ajtón SiWon rontott be; arca vörös volt, a feje pedig eltorzult a dühtől, ahogy a riadt párra nézett.
Kezeit ökölbe szorította és öles léptekkel a fiúnál termett, kirántotta karjából a lányt, és öklét a maknae arcába csapta, aki megint a földön kötött ki fájdalmasan felkiáltva, ám a férfi ráülve az énekes csípőjére kezdte ütni ott ahol érte. Jungkook próbált ellenkezni, de nem sok esélye volt a hústorony ellen, aki fölé magasodott.
- Jungkook! NE! Oppa, engedd el! – Ji Na a sok fájdalma ellenére elkezdte leráncigálni SiWont a fiúról, ám válasz gyanánt először egy erős rúgást kapott az oldalába, majd a gyomorszájába, minek hatására ő is a padlóra hanyatlott. A férfi ezután Jungkook torkára fogott, úgy, hogy az ne kapjon levegőt, mire a maknae a nyakát fogó kezeket megragadva próbálta meg lefejteni magáról, mivel minél tovább szorították a kezek, annál jobban kezdett elhalványulni a világ körülötte.
- TE UTOLSÓ KIS MOCSOK! HOGY MERTED? TEEEE! MINDIG MINDENT EL KELL RONTANOD, UGYE? MOST JÓL FIGYELJ RÁM TE KIS TAKNYOS KÖLYÖK! EGYSZER MONDOM EL ÉS UTOLJÁRA! – SiWon még jobban rászorított kezeivel az énekes torkára, mire annak szemei fennakadtak és egy elhaló nyöszörgés hagyta el száját, de a férfi mit sem törődve vele és a megmozdulni is képtelen, hangosan sírva könyörgő Ji Nával, folytatta az üvöltést. – HA MÉG EGYSZER CSAK EGY UJJAL IS HOZZÁ MERSZ ÉRNI A LÁNYHOZ, NEM CSAK TE LESZEL HALOTT, HANEM MINDENKI, AKI FONTOS NEKED! MEGÉRTETTED?
Jungkook utolsó erejével bólintott egy aprót, már ahogy tudott, mire SiWon végre elengedte és felállt róla. Az énekes az oldalára fordulva köhögni kezdett, mit a férfi kárörvendve nézett végig, majd egy utolsót rúgva még a fiú oldalába a lányhoz indult, ki rettegve nézett a feléje közeledő alakra.
Odaérve hozzá, lehajolt és belemarkolt annak hajába, mire Ji Na fájdalmasan felkiáltott, de SiWon nem törődve vele hajolt füléhez, hogy őt is megfenyegesse, úgy, mint Jungkookot, ám a lányhoz csöndesen beszélt. Hangja vérfagyasztó volt, mitől Ji Nát a hideg rázta, és amit legszívesebben soha nem hallott volna többet, de amíg ő a férfi kezében volt, addig ez lehetetlennek bizonyult.
- Ha jól viselkedsz és nem szólsz erről egy szót sem senkinek, akkor nem bántom a fiút.
Ji Na a férfi jéghideg szemébe nézett, majd nyelve egyet bólintott. Érted, Jungkook! Sajnálom, nem voltam elég erős, kérlek bocsáss meg nekem! Nem hagyom többet, hogy bántson téged!
SiWon visszalökte a lányt a földre, és eltűnődve nézte a félig ájult énekest. Jól elintézte, mit fog most így csinálni? El nem engedheti, hiszen rögtön rájönnének, hogy mi történt (ráadásul fel se tudna állni), neki pedig még kell a terve megvalósításához. Bár most, hogy ilyen állapotban van kicsit meg kell változtatnia azokat. A legegyszerűbb lenne, ha eltüntetné a nyomokat róla, de az esélytelen. Más terv kell...
- Szia, bocsi a késői zavarásért, csak lenne egy kérdésem!
- Szia SiWon, persze mondd csak! Baj van? – a menedzser a füléhez szorította a telefont, miközben a papírjait rendezgette íróasztalán.
- Nem, dehogyis, ne aggódj, minden rendben! – SiWonnak össze kellett szorítania a kezeit, hogy ilyen kedves és ártatlan hangnemet üssön meg, és ne legyen feltűnő. – Csak gondoltam megnézhetnék pár esetleges koncert helyszínt, ahol majd a... a fiataloknak kellene fellépniük. – Nem mondhat rájuk mást, csak ezt. – És mi lenne, ha esetleg Jungkookot és Ji Nát is elvinném magammal, végtére is nekik kéne dönteni, hogy melyik hely a legjobb.
- Hát nem tudom SiWon... – tűnődött a menedzser hangosan. Fura. Eddig mindig azon volt, hogy kihagyja ezekből a dolgokból a fiút és a lányt, most meg hirtelen be akarja vonni őket?
- Neked is sok a munkád, gondoltam akkor ezt a terhet leveszem a válladról, foglalkozz mással, amivel csak szeretnél.
Bang PD-nim összevonta a szemöldökét. Oké, ez még furább. SiWon nem szokott csak úgy kedveskedni. Kell, hogy valami legyen a háttérben, ami nem feltétlen, hogy jó szándék... Elmondani biztos nem fogja, tehát úgy tudhatja meg, ha beleegyezik. Ám biztos, hogy figyelemmel fogja kísérni őt. És tudja is már, hogy hogyan.
- Rendben, menjetek! – sóhajtotta, de választ nem attól kapott, akitől várta.
- Hyung, segíts kérlek!
JUNGKOOK!Sziasztok! 😁
Sajnálom, hogy rövid lett, de most ennyire futotta, és ráadásul nem is vagyok vele annyira megelégedve... 🙁🙁 De remélem azért tetszett, és nem romboltam le annyira a kedveteket ezzel a depisebb és kicsit durvább résszel! 😗😇
Legyetek jók, szép hetet!😁😊
Puszi! 😙😙😍
YOU ARE READING
Az Ismeretlen hangja - Jungkook ff.
FanfictionJungkook egyik este nagyon sokáig marad a próbateremben és mikor már éppen indulna vissza a dormba, egy hangot hallva teljesen felfordul az élete. A BTS maknae-je fél, hogy az elméjében gondosan felépített illúzió a hang tulajdonosáról leomlik, ha s...