Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

A találka

Marinette szemszöge♡

Miután sikeresen legyőztük Halálfej újabb áldozatát,lesegítettük a buszról az embereket. Amint végeztünk Macska megkérdezett:
-Figyelj katica.
-Igen?
-Nem mennénk el valahova? Tudod,csak így kettesben.
-Nem tudom.
-Kérlek!
-Hpúúú. Legyen. Rendben.
-Köszi Katica.
-De akkor hol legyen?
-Legyen Andrènál az édes szívek fagyizójánál.
-Biztos?
-Igen. És itt ehetnénk egy fagyit.
-Rendben. Mikor?
-Legyen mondjuk félóra múlva.
-Ahhh! Nem lehet gyakorolnom kell kémiára.
-Miért?
Holnap dogát írunk és már így is elég gyenge vagyok benne!
-Akkor hozdd el azt is. Jó vagyok kémiából,segítek.
-Komolyan? Köszi.-mondtam megkönnyebülten.
-Szivesen.-mosolyodott el.-csipogott a gyűrűje. Nekem meg a fülbe valóm.
-Mennem kell.-mondtam.
-Nekem is. Agyő bogárkám.-azzal elment. Én is haza hazamentem.
-Huhh,ez közel volt!
-Igen,máskor vigyázz magadra!-óvott Tikki.
-Tudom. Viszont fél óra. Lassan indulnom kell.
-Azért még kaphatok egy macaront?-kérdezte tikki.
-Igen. Tessék.-adtam oda neki.

Tikki pötttyöket fel!
Miután odaértem a parkaba,előszedtem a rajzfüzetem. Rajzoltam. Lerajzoltam a párizsi házakat. Nagyon tetszett. A nagy alkotásban nem is vettem észre hogy valaki figyel.
-Ügyesen rajzolsz bogárkám!-dicsért meg macska.
-Jajj!-dobtam hátra a füzetem. Macska megijesztettél!
-Oppárdon. Bocsánat.-aztán megláttam a rajzaimat. Vagyis egy rajzot. Adrient.
-Ez aztán élethű képmás!-mondta hitetlenkedve.
-I-igen,köszi.-hebegtem.
-Miért rajzoltad le Adrient?-kérdezte.
-É-é-én csak,mert megihletett.-hebegtem.
-Ő? Miért pont ő?-kérdezte. Te nem is ismered. Vagy de?
-Ö, nem. De egész Párizs oda meg vissza van érte. Meg amúgy is nem csak ő t rajzoltam le.
-Hanem?-kérdezte.
-Sok embert. Meg ruhát. Meg mindent. Ami csak eszembe jut.
-Olyan Marinettes vagy most nem?
-Mi? Ki? Kiaz?-tettetem a hülyét.
-Egy lány akibe régen beleszeretett egy szupergonosz.
-Óóó. És honnan ismered?
-Ööö.-na erre már ő sem tudott válaszolni.
-Mondegy. Menjünk fagyizni.-terelte el a témát. Ügyes,ügyes.
-Rendben.
-Ez azért még kérem.-kapta ki a kezemből.
-Ne,kérlek ne!-káltottam utána mert már elment. Kéntelen -kelletlen oda kellet mennem. Andrè kedvesen köszöntött minket.
-Ááá,a két kis pár! Látom fagyira éheztek.
-Mi nem vagyunk egy pár!-hárítottam.
-Andre mindig meglátja a szerelmet! Citrom a hajának,áfonya a szemének. És még egy kis megy a szájának. Tessék Andre fagyija mindig összehozza a párokat!-mondta kedvesen.
-Köszönjük szépen.-köszöntem meg. Mert Macska még mindig a füzeteket nézte.
-Macska gyere már!-rántottam magamután mire ő majdnem elesett.
-Hoppá! Na gyere.-mondtam. Ezt pedig odaadod téptem ki a kezéből a füzetet,és odadtam a fagyit.

Adrien szemszöge■

Mikor belement katica a találkozásunkba,örömömbe azt se tudtam mit csináljak. Aztán elérkezett a délután. Köszi csit késtem és láttam hogy Katica egy padon ül. Nem tudtam mit csinál,ezért odamantem. Mikor kész lett megdicsértem.
Csakhogy ettől megijedte és eldobta a füzetét. Le akartam hajolni érte amikor megláttam magamat,élethűen lerajzolva. Hű. gondoltam. Ez a Katica még szépen is rajzol. Ütős egy kombó az biztos. Aztán mikor megkérdeztem hogy honnan van egészen Marinettes lett. Ezt szóvá is tettem.