Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

Egy este az Agreste villában

Adrien szemszöge ■:

Ép mentem haza a gorillámmal amikor az egyik utcában megláttam Lunát. Gyorsan kiszálltam hogy megkérdezzem mégis mit csinál este fél kilenckor az utcán.
-Szia.-köszöntem.
-Ó helló.-köszönt vissza meglepetten.
-Mit csinálsz te itt ilyenkor?
-Sétálok.
-Gyere hazaviszlek.
-Nem,nem kell.
-Ne kéresd magad gyere!-azzal berántottam a kocsiba.-Nos, hova kell mennünk?
-Kérlek tegyél ki.-könyörgött.
-De hideg van és sötét,mivan ha elrabolnak?-kérdeztem.
-Ne aggódj tudok magamra vigyázni.-mosolyodott el halványan.-De akkor is kérlek.
-Rendben.
-Tényleg?
-Igen. Majd otthon.
-Mi? Nem ezt kértem!
-De nem mondtad hogy hol. Vagyis majd otthon kiteszlek.
-De Adrien. Kérlek egyedül akarok hazamenni.-kérlelt.
-Nem. Hazaviszlek.
-De azt sem tudod hol lakom.-vigyorodott el.
-Azért kérdezem.
-Én meg azért sem mondom el.
-De el fogod.
-Adrien!-emelte fel a hangját.
-Mondd meg légyszíves.-kértem.
-Adrien nem lakom sehol.-mondta ki.
-Tessék?-kérdeztem. Erre nem számítottam.
-Nem lakom sehol. Egy közeli hotelben szálltam volna meg,de nem volt olyan név hogy Váradi Luna.-hajtotta le a fejét.
-Oh. Ezt nem tudtam. Nem akartam hogy ez legyen.-szomorodtam el.
-Semmi baj. Csak nem akartam hogy megtudd.
-Ugyan miért?
-Mert nem szeretem ha sajnálnak.
-Bocsánat.
-Nem baj. Én bocsi hogy nem mondtam el előbb.
-Semmi baj. Viszont had hívjalak meg egy éjszakára hozzánk.
-Nem,nem köszi. A szüleid sem biztos hogy megengedik.
-Ugye csak viccelsz?-vontam fel a szemöldököm.-Apám szigorú, de biztos hogy megengedi hogy nálunk tölts egy éjszakát.
-Komolyan?
-Persze.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Semmiség.-öleltem vissza.

Amikor megérkeztek az Agreste-villához,magával a ház tulajával találták szembe magukat. Az apa ott állt a lépcsőn várva fiát,de nem számított a vendégre.
-Mi tartott idáig?-kérdezte kimérten.
-Semmi csak találkoztam Lunával.
-Jó estét.-köszönt illedelmesen a lány.
-Jó estét.-köszönt vissza Gabriel.
-Miért hoztad hozzánk?-kérdezte ügyet sem vetve a lányra.
-Nem lakik sehol és gondoltam egy éjszakát nálunk aludhat amíg nem beszél a szüleivel.
-Hmmm.-gondolkodott el.
-Kérlek...Apa...-mondta ki ezt a két szót a zöld szemű szomorúan. Tudta,hogyha az apja sokáig gondolkodik,nem sok az esély az említett kérésre. Ám úgylátszik megkönyörültek mind az istenek,mind pedig az apa,mert ezt válaszolta.
-Rendben. Natalie megmutatja a vendégszobát.-De megkérdezte. Hogy is hívják?
-Váradi Luna.
-Hmmm. Kegyed nem ismeri Váradi Laurát?
-De. Az unokattesóm.-sütötte le szemét Luna. Imádta az uncsitesóját,éppen ezért érthető hogy nem akarta hogy esetleg bármi rosszat mondjanak róla.
-És megvan a telefon száma?-jött az újabb kérdés. Sem Adrien,sem pedig Luna nem értett semmit. Ám úgy látszik Adrien már csak Lunától tudhatja meg,ugyanis felküldték a szobájába. Amint becsukódott az ajtó a világhírű tervező elmondta tervét.
-Kéne az unokatesójának a telefon száma. Szeretnék érdeklődni hogy megvan-e.
-Meg,de miért?-jött a kérdés.
-Szeretnék tervezni egy új kollekciót,de ehez egy elérhetőség kéne hogy elmondjam. Laurával szeretném megcsinálni,mert rendkívül tehetséges.
-Per-persze. Oda adom a telefonomat hogy felhívja Laurát.
-Azt nagyon megköszönném.

Miután a barna hajú oda adta a telefont, bement a vendégszobába. A szoba stílusos volt,de hideg. És azt a hidegséget a lány nem úgy érezte hogy fázik. Hanem arra hogy nem volt otthonos.A szép,tiszta,
igényes szobából hiányzott valami. Teljesen hideg volt érzelmileg. Mintha nem lakott volna benne senki,de azért még ott volt. Luna egyáltalán nem érezte magát jól ott,de hát örült hogy nem az utcán kellett aludnia. Levetette magát az ágyra,és nem csinált semmit csak behunyta szemét és átnézte a mai napot.
Először:Macska nem jött el a megbeszélt találkara.
Másodszor:Adrien egész jó beszélgető partner és nagyon jó barát. Hogy nem hagyta magát. Nem ilyennek ismerte. De jól esett neki ez a fajta törődés.
Harmadszorra:Gabriel Agreste nagyon szigorú. Nem csak vele,hanem saját fiával is ami a lánynak nem esett jól hogy így bánnak egy csodálatos sráccal. De leszögezte először magában azt,hogy a csodálatos-t nem úgy érti mint szerelmére.Nem. Hanem maga a fiú jól nevelt,kedves,barátságos,törődő. És nagyon nem érdemli meg azt hogy így bánjanak vele. Csak az élet nem mindig fer.

Nagy gondolkodásában Natalie zavarta meg.
-Mr.Agreste várja önt.
-Rendben és köszönöm. De nyugodtan tegeződhetünk.-mosolygott az aszisztensre.
-Rendben.-mondta ugyanolyan monoton hanggal. Nem mosolygott ami féltünk a lánynak is,de nem tulajdonított nagy dolgot ennek. Bement az irodába és várt mert Gabriel még beszélt.
-Rendben. És akkor a fiam és az ön unokahúga legyen benne? Biztos ebben? Igen? Rendben megmondom neki. Szép éjszakát.-azzal bontotta a vonalat. Egy ideig még nézte a hátteret ami nem volt más mint egy képmontázs a lányról és barátairól. Aztán megszólalt.
-Laurával megbeszéltük és a következő hónapban egy új kollekciót tervezünk a New York-i divathétre és a Párizsi illetve New York-i divatlapnak. A bemutatón majd a fiam Adrien,ön,és még maximum három ember vehet részt.
-Értem.
Azzal elhagyta a lány a szobát.

Luna szemszöge

Felszaladtam Adrien szobájába. Csak voltam olyan szerencsés hogy előzze egy rakat szobába nyitottam be mielőtt megtaláltam volna a finisht. Berontottam a szobába és ezt mondtam ugrálva:
-Modellkedünk New Yorkban!-Jó, mondjuk én ott is lakom és már voltam egy két divatbemutatón Laura jóvoltából,sőt még egyszer be is mehettem a színpad mögé is. Nem mondom azt hogy nem tetszet,de én nem modelkednék. Mármint oké hogy egyszer kétszer modellkedek ha felkérnek de nem csinálnám mindig. Mindenesetre ott ugráltam Adrien előtt mint egy kisgyerek aki megtudja mennek Disneyland-be.
-Tényleg? Az szuper.
-Most miért nem várod?-kérdeztem.
-Luna. Én modell vagyok. Modellkedek. Ez nálam nem újdonság.
-Olyan ünneprontó vagy!-mondtam mint egy öt éves.
-Sajnálom de most mit mondjak?
-Nem is örülsz hogy kiválaazthatunk még három embert?
-Mi? Tényleg? De kiket?
-Mariékat.-vágtam rá.
-Rendben.-egyezett bele.-Viszont én alszok mert fáradt vagyok.
-Jó én is.-visszamentem a szobámba és aludtam.
--------------vége-----------------