Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

Szerelem a levegőben/láthatáron

Marinette szemszöge♡:

Nem tudom hogy ezt a fiút miért szállhatta meg az akuma,de elég fura. Inkább nem is akarom tudni miért. De most komolyan nincs igazam? Na mindegy. Szerencsére gyorsan megtaláltuk. Egy háztetőn figyeltük minden mozdulatát.
-Most mi legyen?-kérdezte Macska.
-Nem tudom.-mondtam. Aztán hirtelen felindulásból megszólítottam a fiút.
-Hé! Mondjak egy fa viccet? Reccs!-és már körbe is tekertem a jojómmal és lerántottam a földre. Hirtelen megszólalt a fejemben Tikki.
- Ezt miért mondtad?
-Hatással van rám Macska.
-Azt vettem észre.-mondta Tikki furán. Közben Fa ember ellökött. Már épp készültem volna az esésre de a társam (de utálom ezt a szót. Társam. Inkább barátom.) újfent megmentett.
-Mi az Bogárkám csak nem belém estél?-kérdezte kacér mosollyal.
-Hogyne. Álmodozz csak.
-Most miért? Elkaptalak. Plusz egy fárasztó viccet is mondtál.
-Tudod akármennyire is nem akarom teszel rám egy benyomást és mivel társak vagy mik vagyunk ezért minden nap találkozunk. Vagyis eltanulom egyes szokásaidat.
-Szóval hatással vagyok rád?-kérdezte csábos mosollyal.
-Persze. Rossz hatással.-mondtam.
-De hatással. Az már haladás.-mondta és felém hajolt. Gyorsan eltoltam őt még úgy is hogy az ölében voltam még mindig ki tudja hogy miért.
-Még akartál csókolni igaz?-kérdeztem.
-Nincs ellenem egy csók kedvesem.-mondta a kezembe.
-Ki bújt a macska a zsákból.-mondtam azzal akarata ellenére kimásztam karjai közül. Amik amúgy elég izmosak. De mindegy. Nekem Adrien tetszik.-próbáltam elterelni a gondolataim arról hogy Macska és én még mindig egymással szemben állunk. Eddig nem is figyeltem meg az arcát. Szeme mint a smaragd olyan zöld. Szőke haja keresztezi arcát. Orra hegyes,de nem feltülűnően. Pont jó. Szája vékony halvány rózsaszín. Vonásai nagyon hasonlítanak Adrienéhez. Csak mégsem. Szemei és bujkáló mosolya ad neki egy huncut külsőt amiért nem lehet Adrien. Egy huncut,bohókás és aranyos fiú jön elő akiben feltételek nélkül meg lehet bízni. Ezt már meg tanultam. És ezért nem csak a társam. A barátom. Az egyik legjobb barátom akit nem akarok megbántani.
Hirtelen felindulásból megöleltem. Nem volt rá felkészülve de hamar visszaölelt. Nem is tudom miért öleltem át. De jól döntöttem úgy gondolom. Nem mindig ölelem meg. Az ölelése olyan megnyugtató volt. Úgy éreztem hogy mindentől védve vagyok. Biztonságos volt ott lenni. Megnyugtatott az illata ami enyhén mentolos volt. Ölelése ami úgy szorított mintha csak bennem kapaszkodna. Vállai szélesek és izmosak voltak,alig tudtam átérni. Hirtelen megszólalt Macska.
-Ezt miért kaptam?
-Mert itt vagy nekem.-mondtam neki. Ezt a szép pillanatot NightFox sikítása törte meg. Szegény egyedül próbálta legyőzni a gonoszt. Gyorsan szétrebbentünk Macskával mintha mi sem történt volna.
-Khm. Amúgy jó volt a vicc.-motyogta Macsek.
-Köszi. De kezdesz lemaradni.-mondtam. Aztán megpusziltam. Mind a ketten elvörösödtünk. Aztán mikor összeszedtük magunkat elindultunk. Egyikünk sem gondolta volna hogy ez a kis közjáték pár perc múlva fent lesz a Kati blogon.....

Hali. Tudom hogy ez kissé rövidebb és kidolgozatlanabb rész volt de dolgozom rajta. Remélem tetszett mindenkinek.