Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

Vége

Egy terembe értünk. Mindenhol csillárok lógtak le, és antik bútorok voltak. Körbe néztem. Az egész hely olyan furcsa volt. Valahogy nem illett egy gonosz főhadiszállásául. Hirtelen megjelent egy lány. Hosszú,kék hajában sárga csíkok voltak, ruhája pedig csak egy kék estélyi volt. Nyakában egy piros nyaklánc, valószínűleg abban lehet az akuma. Macska ledobott a földre. Elővettem volna a jojómat, de rá jöttem hogy Marinette vagyok. A lány végig mért,felemelte szemöldökét és kissé meghökkenve mondta.
-Te nem Katica vagy.
-Öhm igen,vagyis nem. Én Marinette vagyok.-próbáltam valami hihetőt alakítani.
-Macska én Katicát mondtam, nem pedig Marinettet!-kiabált rá a társamra. Ő csak megfordult,és ment tovább.-Na mindegy. Most rád adom a nyakláncot Marinette. Jó lesz a rózsaszín?-kérdezte.
-Várj. Miért vagy ilyen gonosz?-kérdeztem ártatlanul.
-Nos, ha nagyon akarod tudni,van egy srác aki össze törte a szívemet. Miatta. - hajtotta le a fejét,mire valami miatt oda mentem és megöleltem. És a mi még furcsább hogy vissza ölelt.-Téged megtartalak. Te kedves vagy.-nézett rám. Ám ekkor hirtelen robajt hallottunk,és mire odafordultunk Macska már a földön volt,rajta Kristóffal. Ezekszerint a srác úgy gondolta jó lesz Katicának. Gyorsan le tépte hű szeretőmről a nyakláncot, mire Macska újra Macska lett.
-Katica?-kérdezte.-Marinette? Te meg mit csinálsz ott?? Menekülj amíg még lehet!-kiáltott rám.
-Én vagyok az összetört szívek királynője! Hajolj meg előttem!-kiabált a két fiúra. Mi hárman csak néztünk. Na jóó Halálfejnek ma nincs jó napja,ez a leggagyibb név amit valaha hallottam.
Egy pár perc után azonban ők rá támadtak az akumatizáltra. Hirtelen Macska felkapott és ki vitt a teremből.
-Mit csinálsz Macska?!-kiáltottam rá.
-Itt nem biztonságos neked Katica!-nézett rám.
-Mi?? Honnan??
-Attól még hogy rajtam volt a nyaklánc mindent hallottam és láttam is.-nézett rám boldogan.
-De de......
-Nincs semmi de Marinette. Mondtam már hogy már hogy szeretlek?
-De Macska én mást szeretek tudod jól.
-Kit?
-Nem mondhatom meg.-hajtottam le a fejem. Macska fel emelte a fejemet az államnál fogva és mélyen bele nézett a szemembe.
-Csak a szemembe nézz Marinette.-azzal levette a gyűrűjét és vissza változott. Az ismerős szempártól majd elájultam.
-Adrien?-suttogtam meglepetten.
-Igen. Adrien.-és megcsókolt. A háztetőn,madarak csiripelését hallgatva vesztem bele a csókjába. Lágy,de szenvedélyes volt. Mikor szézváltunk még sokáig néztünk egymás szemébe,majd megöleltem.
-Szeretlek.-motyogtam a nyakába mire ő magához szorított. Ezt az igen romantikus pillanatot egy robbanás rázta meg,ami vissza hozott minket a valóságba.
-Most vissza kell mennem.-változott át Adrien és adott egy gyors kézcsókot. Mielőtt viszont elmehetett volna utána szóltam.
-Várj! Vigyél el a mesterhez.-kiáltottam.
-Hogy kihez?
-Fu mesterhez. Majd én mondom az utat.-Macska vissza jött és felkapott az ölébe.
-Mire készülsz?
-Hozok egy talizmánt.-vontam meg a vállam és már el is indultunk. A Fu mesternél töltött idő viszonylag gyors volt,gratulált nekünk és már oda is adta a talizmánt. Macska felkapott az ölébe és már oda is vitt az épülethez. Láttam hogy Kristóf még mindig küzd, de már fárad. Gyorsan elvettem Macska botját és fejen csaptam vele a gonoszt, így az elesett. Macska le vitt engem, Kristóf vissza változott,én meg oda adtam neki az új talizmánt aztán gyorsan elfutottam.
-Tikki! Jól vagy?-néztem rá barátságosan.
-Szia Marinette! Igen jól vagyok csak egy kicsit elfáradtam. Kaphatok macaront?
-Persze.-azzal adtam neki egy párat. Míg ő evett én ki pillantottam, és láttam hogy a fiúk óvatosan a lány felé mennek. Úgy látszik hogy kicsit erőset dobtam,mert elájult. Mivel nem mozdult,ezért gyorsan ki kapták a nyakláncot a nyakából és hozzám futottak. Én gyorsan át változtam és össze törtem az akumatizált tárgyat. A lila pillangó kiszállt belőle én meg gyorsan elkaptam.
-Szerencse talizmán!-kiáltottam és egy tükröt kaptam. Akkor vettem észre hogy a lány fel áll és felénk kezd futni egy üveg darabbal.
-Lehajolni!-kiabáltam,mire a fiúk ijedten követték az utasításomat. Miután az üveg nem talált el minket,gyorsan fel álltam, és le fogtam a lányt.
-Gyorsan,segítsetek!
-Macska oda jött és át vette a dühös lányt, én meg még egyszer körbe néztem, és feldobtam a tükröt. Természetesen minden rendbe jött,a lány pedig kissé le nyugodott.
-Na így kell ezt csinálni.-néztem körbe. Kristóf,örülök hogy megismerhettelek,remélem majd még össze futunk.-vettem el a talizmánt.-Beszéljétek meg a nézeteltéréseteket. Macska te most velem jössz.-rántottam meg az övét és el mentem. A társam pedig jött velem. Le ültem egy háztetőre,és néztem a naplementét. Macska mellén ült én pedig a vállára hajtottam a fejem.
-Gondoltad volna hogy valaha is történni fog velünk ilyen?-kérdeztem.
-Nem. De őszintén szólva örülök hogy megtörtént.-válaszolta,én pedig elmosolyodtam.

Na sziasztok. Kicsit késve ugyan de meghoztam az utolsó részt is. Remélem mindenkinek tetszett,mindent bele adtam hogy egy ha nem is tökéletes,de egy jó befejezést adjak ennek a történetnek. Nem szoktam hirdetni a könyveimet, mert úgy vagyok vele hogy ha érdekel megnézitek,de mivel saját ötletek ezért meg szeretném említeni hogy öt könyvem is lesz amiből még ma ki fogok tenni hármat. Válogassatok nyugodtan,remélem azok is tetszeni fognak,minden féle lesz. Sziasztok.