Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

Egy új szuperhős

Marinette szemszöge♡:

-Mi a-mondta Alya.
-Egy újabb gonosz.-mondtam.
-Gyorsan menjetek ki!-utasított minket a tanárnő.
-Ööö tanárnő!-kiáltotta Alex.
-Igen?
-Nem tudunk kimenni!
-Mi az hogy nem?
-Hát elállta az ajtót a kocsi.
-Akkor most mit csináljunk?-kérdeztem.
-Ugorjunk ki az ablakon!
-Hülye!Próbáljuk beindítani a kocsit!
-Te idióta! Mégis hogy? Teljesen szétroncsolódott!
-Kit nevezel te idiótának?!
-Toljuk el a kocsit!
-Mégis hogy te féleszű?-hangzottak a megoldások és a sértegezések is egyaránt. A pánik eluralkodott rajtunk. Rajtam azért mert nem tudok átváltozni,a többieken meg gondolom azért,mert nem tudnak kijutni. A feszültség szinte tapintható volt. Ám ekkor megszólalt egy olyan, akiről azokban a percekben meg is feledkeztünk.
-Ki akar kimászni az ablakon?-kérdezte Luna.
-Tessék?-kérdeztem.
-Van nálam 2 db kötél is. Ha össze csomózzuk akkor le tudunk mászni innen és mindenki szabad.
-Minek van nálad kötél?-kérdeztük egyszerre. Komolyan még Ms. Bustier is.
-Egy ilyen városba csak nem jövök felkészületlenül.-felelte azzal nekiállt csomót kötni. Miután sikerült neki,kikötötte az ablakba és megkérdezte.
-Na? Jöttök?
-Te nem vagy normális!-mondta Chloe most az egyszer lesokkolva. Nem mondott semmit a ruhájáról, a hajáról, csak mondta. Azt hiszem ez tényleg sokkolta. Luna csak megvonta a vállát és elkezdett lemászni. Ezzel a tettével sikerült elérnie hogy mi is utánamenjünk. Még Chloe sem panaszkodott csak mászott. Amúgy nem volt olyan magasan a kötél vége,csak egy kicsit kellett ugrani. Miután mindenki lemászott, én elszaladtam egy sikátorba.
-Tikki lehet ez a nap még szürreálisabb?-kérdeztem erre az egészre utalva.
-Nem tudom Marinette de menj és segíts Párizson!
-Tikki pöttyöket fel!-kiáltottam és átváltoztam. Kimentem a sikátrból és odamantem az osztályomhoz.
-Mindenki menjen fedezékbe!-kértem őket,ám ekkor betoppant Macsek.
- Hello mindenkinek. Bogárkám!-köszönt és elkapta a kezemet majd megcsókolta.
-Megbeszéltük nem,hogy nincs kézcsók és bogárkámozás mások előtt.
-Pedig olyan aranyosak vagytok így együtt!-mondta Alya.
-Mi?-kérdeztem.
-Megy is fel a Kati blogra.
-Mindegy. Hol van az akumatizàltunk?-kérdeztem. Ám ekkor megérkezett egy rókalány. Csak hogy ő nem Alya volt,hanem más. A ruhája kék és lila volt,haja barna és a végén be volt festve kékre. Kezében egy rólafarok alakú kampót tartott.
-Sziasztok!-köszönt. Oda jött hozzánk és mellém állt.
-Te meg ki vagy?-kérdeztem.
-Had mutatkoznak be. Az én nevem NightFox.
-Ez a neved pöttömpanka?-kérdezte Macska.
-Ha ha. Hülyére röhögtem magam.-mondta a lány.
-Miért nem támadsz?-kérdeztem.
-Mert mondjuk nem vagyok akumatizált?-kérdezett vissza.
-De az vagy csak meg akarsz győzni minket!-kiáltotta macska és támadt. A lány mivel nem volt rá felkészülve,elesett,de hamar felállt.
-Értsétek már meg hogy én veletek vagyok!-könyörgött.
-Nem hiszünk neked!-kiáltottam és én is támadtam. Úgy öt perce harcolhattunk amikor megjelent még egy ember. Csak ő lebegett. Az akumatizált (ezekszerint) egy 30-as éveiben járó nő,akinek ruhája olyan volt mintha könyvlapokból állna. Kezében egy könyv és kezén egy szürkés kesztyű.
-Katica és Feketemacska. Adjátok át a talizmánotokat vagy keserű véget értek!-ordította.
-És én?!-kérdezte NightFox. Az hogy új vagyok nem kényszerít arra hogy ne vegyél észre!
-Tessék?-esett ki mindenki a szerepéből.
-Így van,hozzád beszélek könyvmoly! Kicsi vagyok oké,új vagyok oké,de NEM,ismétlem Nem vagyok láthatatlan!!! Érted????-kiabálta. Mindenki lefagyva nézett rá.

Halálfej szemszöge¤:

Egy ifjú könyvíró akinek elutasították regényét. Nem is lehet jobb ennél.-azzal gonosszá tettem pillangómat.-Menj és sötétítsd be szívét.-azzal elengettem. A könyvébe szállt bele az akumám.
-Rémíró. Segítek hogy megírhasd életed történetét. Bármit gondolsz csak ki kell mondanod és megvalósul. De cserébe neked is teljesítened kell egy kívánságom.
-Rémíró szolgálatába áll Halálfej.-azzal átváltozott. Elkezdett pusztítani. Aztán meglátta Katicáékat és odament.
-Katica és Feketemacska. Adjátok át a talizmánotokat különben keserű véget értek!-kiáltotta. Ám a tervem kudarcba fulladt. Ugyanis egy számomra új szuperhős beleszólt a dolgokba.
-És én?! Az hogy új vagyok nem kényszerít arra hogy ne vegyél észre!-kérte ki magának. Hát ez meg...-gondoltam magamban.
-Tessék?-kérdezte mindenki.
-Így van,hozzád beszélek könyvmoly! Kicsi vagyok oké,új vagyok oké,de NEM,ismétlem Nem vagyok láthatatlan! Érted????-kiáltotta.
-Te meg ki vagy?kérdezte akumatizáltam.
-NightFox vagyok személyesen.-hajolt meg. És most hogy bemutatkoztam mond meg annak aki irányít hogy én is itt vagyok,és számoljon velem is.-kiáltotta és támadt.

Marinette szemszöge♡:

A kampóját kinyújtotta és eltalálta a repülő gonoszt aki ettől leesett a földre. Mi sem voltunk rest,rögtön elkezdtünk felé futni hogy elvegyük a könyvet. Nem sikerült,mert idejében fölemelkedett,így nem sikerült elkapnunk. NightFox is próbált besegíteni de nem hagytam neki a biztonság kedvéért. Ám egyszer csak bezártak minket egy hógömbbe és csak a lány maradt mint egyetlen segítségünk. Bíztam benne,és segített. Rögtön nekiment,de nem volt elég gyors,nem tudta elkapni a lány lábát. Így hát taktikát váltott és a hógömb falát támadta meg. Az üveg megrepedt,mi pedig kisetünk belőle. Gyorsan feldobtam a szerencse talizmánom. Egy celluxot dobott.
-Mit fogsz csinálni? Betapasztod a száját?-kérdezte Macska.
-Pontosan.
-Kérlek had segítsek!-kért minket a lány.
-Rendben. -sóhajtottam. Ekkor NightFox azt mondta:éjjcsönd! A kampó végéből egy sűrű köd jött ki. Rémíró elaludt, én pedig betapasztottam a száját. A könyvét viszont nem tudtam elvenni mert, felébredt és ellökött. Mondani akart valamit de nem tudott. Így elkezdte leszedni a ragasztót a szájáról. Ebben a pillanatban kivettem a könyvet a kezéből és kettészakítottam. A pillangó kiszállt belőle,én elkaptam, és megtisztítottam. Feldobtam a celluxot is és helyre állt a város,a nő vissza változott. NightFox már ment volna de meg állítottam.
-Várj! Gyere velünk beszélgetni.-invitáltam meg a kivallatására.
-Persze.-mondta. Csak előbb etessük meg a kwamikat.
-Rendben.-egyeztem bele. Akkor 10 perc múlva ugyanitt.
-Felőlem jó.-vonta meg a vállát macska.

10 perc múlva ugyan ott találkoztunk ahol megbeszéltük. Gyorsan felmentünk egy háztetőre és beszélgettünk. A beszélgetésünk annyiból állt hogy mi vagyis én kérdeztem és a lány válaszolt.
-Honnan jöttél?
-Am vagyis Magyarország-ról.
-Tényleg?
-Igen.
-És ott is vannak szuperhősök?
-Igen.
-Kiválasztott vagy?
-Hát mondhatjuk úgy is.
-Ott is Fu mester van?
-Nem,elküldte állítólag.
-Óóó értem.
-Csak te vagy ott mint szuperhős?
-Nem,van egy partnerem.
-Milyen szuperhős?
-Kutya.
-Hogy hívják?
-Moondog
-Moondog? Fura név.
-Igen. Ő lány mielőtt még megkérdeznéd.
-Mondjuk ez igaz.-Egy idő után már nem volt olyan nagy ellenszenvem a lányhoz.
-Szerintem induljunk.-mondtam.
-Rendben.-elköszöntünk egymástól és hazamentünk.

Macska szemszöge■:

Ép hazamentem volna amikor elém ugrott pöttömpanka.
-Macska beszélhetnénk úgy két óra múlva a parkban?-kérdezte.
-Persze de miért?-kérdeztem.
-Mert nagyon csöndben voltál és mert szeretnék segíteni.
-Segíteni? Mégis miben?
-Hogy elhóditsd Katicát.-kacsintott azzal elment.
---------------vége-----------------