Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

Fa lopó

Luna szszöge♤:

Alyával éppen mentem a parkba miközben ezt beszéltük.
-Szerinted Marinette és Adrien mit csinálhattak?
-Miért?-kérdeztem.
-Adrien közelebb hajolt Mari hoz.
-Jaaa,tényleg! Nem tudom.
-Szerinted ki lesz az utolsó?
-Egyértelmű hogy Marinette.-mondta Alya. Ám a parkban....

Marinette szemszöge♡:

Ma korán indultam hogy megérkezzek a parkba ezúttal korán. Meg is érkeztem,de hirtelen sikítozva elrohant egy kislány. Gyorsan átváltoztam. Mikor odaértem egy kB. Lunával egy idős srác lehetett,aki szó szerint fából volt. A képessége? az volt hogy az összes fát ellopta. Szó szerint. Fogta és kicsavarta a törzsüknél fogva,és ártatlan emberekre hajította. Megláttam ahogy Luna és Alya a kapuban áll,de feléjük vészesen közeledett egy nagy rakás fa.
-Vigyázzatok!-kiáltottam mire megfordultak. Gyorsan elkaptam őket és elrántottam egy fa mögé.(milyen ironikus nem?)
-Vigyázzatok!-mondtam.-Ki tudja mit csinál!
-Bocsi Katica. Vigyázunk magunkra.-mondta Alya és már elő is vette a telefonját.

Adrien szemszöge■:

Ninoval ép a parkba indultunk amikor kiáltások hallatszódtak.
-Biztos akumatizált van a közelben. Bújj el Nino.
-Miért? És te hova mész?-értetlenkedett Nino.
-Csak figyelmeztetem Mariékat.
-De azt meg is lehet írni.-kiáltotta utánam.
Gyorsan befordultam egy sikátorba és kimondtam a varázs szót.
Plagg karmokat ki!
Átváltoztam és csak akkor láttam meg a legjobb haverom Nino-t ahogy szájtátva figyeli az összes mozdulatomat.
-Te vagy Feketemacska!-mondta. Miért,miért követett???
-Miért követtél?-kérdeztem.
-Utánad akartam jönni hogy hívjuk fel Alyáékat.
-De ezt nem kellett volna megtudd!
-Sajnálom tesó.
-Ahhh mindegy. De soha senkinek nem mondhatod el ezt.
-Értem.
-Még Alyának sem.
-Értem.
-Viszont most indulás.
-Hova?
-Elbújni.-mondtam azzal elmentem.

Luna szemszöge♤:

Alya gyere!-mondtam.
-Hova?-nézett rám furcsán.
-Hova is? Mondjuk elbújni.
-De itt van Katica! Macska is mindjárt itt lesz érzem.
-Rendben de én elbújok.-húztam be a nyakam. Jogosan.
-Te? Te elbújsz???? Te aki mindenbe benne van,aki minden hülyeségben az első,aki megnyerte az év legbátrabb díját???? Te??-vonta fel a szemöldökét.-Váradi Luna! Most azonnal mondd meg hogy mi a fene bajod van?
-Nekem,ehhez most nincs kedvem. Meg még fel kell hívnom a szüleim.
-Már egyszer felhívtad őket. És a barátaidat is.-találta ki a másik hazugságomat is.
-Nem baj. Mondták hogy ilyenkor hívjam föl őket hogy elbújtam.
-Na ne nevettess. Tudod jól hogy biztonságos községekből nézheted. Tegnap mondtad nekem.
-Mikor mondtam ilyet?-próbáltam kitalálni valamit.
-Mondjuk tegnap?! Nem mész el innen most megnézed milyen egy igazi párizsi akumatizált.
-De már láttam.-védekeztem.
-Mikor?? Mondd mégis mikor láttad amikor múltkor is elbújtál. Mondd meg hogy mikor,mikor éltél át egy ilyet?-vonta föl szemöldökét.
-Én ömmm hát egy sikátorba bújtam el és onnan.
-Ha hazudsz akkor tudod hogy ennek rossz vége...
-Tudom,tudom. De el engedsz? -kérdeztem.
-Rendben.
-Köszi köszi köszi.-mondtam és elfutottam.
-Mikor lett ilyen Alya?-kérdezte a kwamim Sparkles.
-Nem tudom.-válaszoltam.
-Olyan volt mintha csak az anyukádtól kéreckedtél volna el.-kuncogott.
-Nevess csak nevess. Így nem kapsz rántotthúst.
-Ugye tudod hogy...
-Igen tudom hogy abból nyertek energiát,de a hentes már kérdezte tőlem hogy nem-e akarok odamenni gyakornoknak.
-Hát azt sose felejtem el!-nevetett.
-Na jó itt jó lesz.-néztem körbe.
-Sparkles csillagokat fel!-mondtam ki a varázs szót és átváltoztam. A kék-lila ruha egy második bőrként simult rám hogy mindentől megvédjen és hogy ne essen bajom. Fogtam a kampóm és oda siettem a pusztán öt percre lévő parkhoz. Miután odaértem láttam hogy Macska sehol,Katica meg egyedül küzd a....... a fából lévő velem egyidős sráccal?? Még is hol vagyok? Nem tudom ki lehet az a Halálfej de állítom hogy nem komplett. Amíg én ezeket végig gondoltam,addig Katica már a földön feküdt. Fa ember meg épp vette le fülbevalóját. Már az egyik a kezében volt mire elérkezett az én időm. A kampómat kinyújtottam és le szedtem Mr. Fát a lányról. Az ijedtében leejtette a fülbevalót,mire Katica visszatette a fülébe. Igen ám de ekkor megjött Macska. Nem hiába mondják hogy a fekete macskák balszerencsét hoznak. Amikor megjött már Katicának a fél maszkja eltűnt,úgy tette vissza fülbevalóját. Láttam ahogy kétségbeesetten néz rám,mire odentem a fiú hoz. Ám elkéstem. Macska már észrevette ezt és bár javult a helyzet attól még kitalálta volna. Így hát odamantem és átöleltem. Erre már fel vagyis le figyelt rám. Én csak erre vártam. Elengedtem és kigáncsoltam. Mire feleszmélt már Katicával is minden rendben volt.
-NightFox?
-Bogárkám?-kérdezte.
-Ezt miért csináltad?-nézett rám Katica.
-Te magad kérted. Plusz megérdemelte. Ugye Feketemacska?-néztem rá a földön fekvő fiúra.
-Asszem eltört a greimcem.-nyögte.
-Ugyan egy gáncsolásba senki sem halt bele. Pláne szuperhős nem.-forgattam a szemem. -Na gyere.-azzal elkaptam a kezét és fel húztam.
-Köszi. Vagy ilyesmi.-nyújtózkodott.
-Máskor is. Csak kérned kell.-azzal odamentem mert nem bírtam tovább nézni ahogy kipróbálja a csontkovács-ot magán.
-Gyere.-mondtam azzal sótörő pózba vagy mibe álltam vele és megcsináltam a hátát.
-Jól van. Most hogy minden rendben van mehetünk is.-mondta Katica.....

----------------vége----------------