Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

Kristopher

Egy sötét szobában ébredtem. Egyetlen fény forrásom a nyaklánc volt. Fölkeltem.
-Hol vagyok?-néztem körbe.
-Üdv a pokolban.-nézett rám egy fiú.
-Ki vagy te?-vettem elő a jojo-mat.
-Kristopher. De neked csak Kristóf Katica.
-Te vagy az akumatizált?
-Hogyne! Te meg az angol királynő!-jegyezte meg gúnyosan. Eldobtam a fegyveremet mire a fiú feje mellett pár centire találta el a falat. Kristóf persze rögtön mentegetőzni kezdett.
-Nem úgy értettem. Csak hogy engem is elrabolt a barátnőm.
-Mit csináltál?-néztem rá.
-Semmit. Tényleg. Csak azzal viccelődtem hogy majd elveszem. Mi barátok vagyunk de ő szerelmes belém én viszont ezt tudom és ezzel szoktam szivatni. De szerintem most túlzásba vittem.-hajtotta le a fejét.
-Istenem ti fiúk!-sóhajtottam mérgesen.-Hogy nem tudjátok fel fogni hogy a lányok NEM FIÚK??!-kiáltottam rá mire hozzám futott és be fogta a számat. Elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Halkabban. Ha be jön és még látja
hogy fent vagy nekünk annyi!-elvette a kezét a szám elől. Megcsapott az illata. Finom volt. Aztán rá jöttem. Olyan az illata mint Adriené. Mikor a fiúra gondoltam megrogytam,éppen hogy el tudott kapni Kristóf.
-Mi a baj? Megsérültél?-kérdezte aggódva.
-Nem,semmi bajom.-álltam fel.-Hogy tudunk innen ki jutni?
-Innen? Sehogy. Csak ha ki visznek.-rázta a fejét a fiú. Hirtelen csipogott a fülbevalóm én meg vissza változtam.
-Mi a.....-kiáltottam és el fordultam.
-Igen mondani akartam hogy már párszor csipogott a fülbevalód.
-Marinette.-jött elő Tikki.-Kéne valami hogy át tudj változni.
-Marinette. Ez az igazi neved?-nézte a hátamat Kristóf.
-Nem!
-Akkor?
-Nem mondhatom meg!
-És ha bízhatsz bennem?
-Mindenki ezt mondaná.
-De én én vagyok és nem más. Szóval?-kérdezte lágyan.
-......-gondolkodtam. Majd megfordultam.
-A nevem Marinette Dupain Chang.-aggódva figyeltem a félhomályban a fiú arcát.
-Kristopher Jung.-mosolygott rám. Jobban megfigyeltem a fiút. Barna haja volt,barna szeme,és szép mosolya.
-Most mit csináljunk?-néztem rá.
-Bár tudnám.-sóhajtott. Ám ekkor belépett egy őr. Pontosabban Macska.
-Katica. Most gyere velem.-fogta meg a csuklómat és ki vitt volna ám én egy jól irányzott bokán rúgással hátra tántorítottam és ki kaptam a fülemből a talizmánotokat majd Kristóf kezébe adtam.
-Vigyázz rá és használd.-mondtam neki majd Macska dühösen elrángatott a folyosón.

Tudom,tudom. Régen volt rész és azt mondtam hogy lesznek. Csak hát igen. Emberből vagyok én is szoktam lusta lenni plusz minden féle. Mostantól nem ígérgetek semmit úgyse tartanám be. Mindenesetre örülök ha tetszik.