Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

A levél

Adrien szemszöge■:

Nem tudom mit tegyek. Ahogy hallgattam Marinettet úgy gondoltam hogy egy szörny vagyok. Hányszor nem vettem észre a nyilvánvalót. Hogy már mindenki tudott mindent csak én nem. És ès nem akartam és nem is akarom megbántani azt aki az egyik legjobb barátom. Most mit tegyek? Nagy gondolkodásomban észre sem vettem hogy Mari kérdezett valamit.
-Macska.
-Mi? Igen?-ráztam meg a fejem hogy felébredjek.
-Azt kérdeztem hogy nem kéne már hazamenned.
-Miért kéne?-vontam fel a szemöldököm.
-Talán azért mert hajnali egy van.-válaszolta.
-Akkor tényleg haza kéne mennem.-azzal felálltam.
-Ömmm Macska?-fogta meg a kezem Mari.
-Igen?-fordultam vissza.
-Köszönöm.
-Mit köszönsz?-kérdeztem meglepetten.
-Hogy meghallgattál. Végre valakinek elmondhattam mindent. Hisz ott van Alya,a lányok,de valahogy nekik nem tudtam így kiönteni a szívem.
-Szivesen.
-Ó és még valami.-azzal gyorsan berohant. Pár perccel később egy levéllel tért vissza.
-Mi ez?-kérdeztem újra.
-Nos,ez a levél Adriené lett volna valamikor. Mindig tartogattam hogy odaadom neki vagy hasonló de nem sikerült. Úgyhogy szeretném ha ez a tiéd lenne biztonságban. Azt csinálsz vele amit akarsz de soha ne add vissza nekem. Sem pedig Adriennek nem adhatod oda.
-Jó de miért nekem adod?-néztem rá.
-Úgy gondolom hogy te vagy a legmegbízhatóbb ember akit ismerek. Bár Alya tudja hogy van egy ilyen levél de neki nem adom oda. Még a végén megkapja Adrien. Így a tiéd. Mindennél és mindenkinél jobban megbízom benned mert számomra már nem egyszer bizonyítottad azt hogy becsületes vagy. És így legalább megszabadulok minden kétségemtől egy és mindenkorra. Végre nem fogom mindig azt a levelet bámulni unalmas pillanataimban.-hatalmas szemekkel bámultam rá a levélre ami halvány rózsaszín volt. Ha megszagoltam még az illatát is éreztem.
-Rendben. Ahogy akarod Hercegnő.-azzal haza mentem. Útközben végig Marinette szavait hallottam. Aztán megálltam egy háztetőn és körbenéztem. Szinte mindenhol őt láttam. Ahogy mosolyog,vagy szomorú. Amikor nevet vagy amikor próbál valami hazugságot kitalálni állandó késéséért. Amint hazaértem visszavaltoztam. Éreztem a bizsergető érzést amit mindig. Amikor visszavaltoztam rögtön jött mindig éhes kwamim Plagg.
-Mit szólsz ehez? Van egy barátnőd Casanova!
-Ő nem a barátnőm Plagg.
-Ha te mondod.-azzal odarepült a szekrényhez és kivett belőle két sajtot.
-Most mit tegyek?-mostam meg az arcom a csapnál.
-Ha engem kérdezel tartsd meg mindkét lányt. És ha az egyik visszautasít ott a másik. Főleg ha egy és ugyanaz a két lány. Akkor tudod hogy szeretnek.
-Plagg ne légy nevetséges.-mondtam és nekitámaszkodtam a mosdókagylónak.
-Jó.-azzal elrepült. Én meg ott voltam hagyva a gondolataimmal. Végül bementem és beestem az ágyba. Néztem ki a fejemből és átkoztam magam. Aztán hirtelen egy boríték zavart meg ahogy az arcomra esett. Gyorsan felültem és kibontottam. Volt benne egy eléggé élethű rajz. Konkrétan mintha a tükörképem lenne. Valahonnan ismerős volt. Aztán egy levél.

Elegem van belőled,
Az illatodból,
A mosolyodból.
Tűnj el a fejemből örökre!
Örökre.
Elegem van belőled,
Abból hogy észre sem veszel,
Abból hogy nem látod szerelmemet.
Tűnj el a fejemből örökre!
Örökre.
Hogy nem veszed észre?!
Miért nem szeretsz?
Miért töröd össze szívemet?
Szívemet.
Tűnj el a fejemből örökre!
Örökre.
Miért nem szeretsz?
Miért mást szeretsz?
Nem vagyok elég jó neked?
Tűnj el a fejemből örökre!
Örökre.
Csak barát vagyok neked.
Neked.
Nem vagyok a szerelmed.
Szerelmed.
Tűnj el a fejemből örökre!
Örökre.
Igazad van nem csak te vagy.
De nekem csak te vagy.
Egy éve szeretlek.
Szeretlek.
Te mégsem szeretsz.
Tűnj el a fejemből örökre!
Örökre.
Elegem van belőled.
Belőled.
Te csak barátként szeretsz engemet.
Engemet.

Nem tudtam hogy Marinette így tud írni.

Nagyon tehetséges. De ez a levél csak dühöt,szomorúságot és elfojtott érzelmeket takart. Nem segített ez sem rajtam. Egész éjjel forgolódtam és nem aludtam. Végül fölkeltem úgy kB. Hatkor. Volt még egy órám úgyhogy addig próbáltam elviselhető külsőt varázsolni magamnak. Nem nagyon sikerült. Végül úgy ahogy voltam lementem és meg reggeliztem. Beszálltam a kocsiba és elindultam a sulihoz. Annyi örömöm volt hogy Mari mindig késik de rögtön el ment a kedvem meg az élni akaráshoz is. Ugyanis Marinette frissen és üdén beszélgetett Alyával. Mosolygott és vidám volt ellentétben velem aki a lehető legmesszebb akart lenni a lánytól. Gyorsan felmentem a lépcsőn de nem tudtam elkerülni azt hogy ne vegyenek észre. Luna nem volt velük de nem is baj mielőtt még rájön valamire.
-Szia Adrien.-köszönt Alya.
-Szia.-intett Mari is.
-Sziasztok.-azzal próbáltam felsurranni de meg hallottam valamit ami érdekelt így bementem az ajtó mögé.
-Mikor mondod el neki hogy szereted?-Kérdezte Alya.
-Nem fogom.
-És a levél?
-Ne aggódj. A lehető legjobb kezekben van.-jött a válasz.
-Hogy érted ezt? Odadtad neki?
-Persze hogy.....Nem.
-Ahhhhhgr.-morgott Alya.
-Macskánál van.
-Tényleg? -csillant fel a szeme a lánynak.
-Igen.
-Miért neki adtad oda? Ti találkoztatok?-jöttek a kérdések.
-Macska jött hozzám először is. Másodszor pedig azért mert ő BIZTOS hogy NEM fogja odadni a levelet Adriennek.-nyomta meg Mari a két szót. Ó mekkorát tévedett. Egész nap emésztettem azt amit mondott és nem mertem a szeme elé kerülni. Így telt el az egész nap.