Egy levél

346 21 8
                                    

Reggel amint fölkeltem észrevettem az asztalomon egy nem oda illő dolgot. Egy boríték hevert rajta a nevemmel. Nagyon szépen,szinte már csicsásan volt odaírva. Kibontottam. Egy levél volt benne.
"Kedves Marinette!
Szeretnélek meghívni a szülinapomra ami egy hét múlva pénteken lesz. A borítékra rá van írva hogy hova kell menni. Illetve találsz benne egy nyakláncot. Az a belépő illetve egy kisebb ajándék.
                       Remélem eljössz:Anonymus"

Ki az az Anonymus? Kit takar? Valakit az osztályból? Vagy valami csalót? De ahoz meg túl alapos. Vagy csak vicc? Vagy Chloe? Lehet Chloe. Igen emlékszem hogy ő is így ír. Mindenesetre ezt el rakom.-gondolkoztam hangosan. Gyorsan felvettem a ruhámat és már siettem is a suliba. Szokás szerint most is késésben vagyok de ezt már megszokhattta tőlem mindenki. Jó hát ha este meg éjszaka akumatizált embereket kell kergetnie az embernek akkor nyilván nem  fog reggel frissen és üdén felkelni. Időközben beérkeztem a suliba és leültem Alya mellé.
-Szia.-köszöntem.
-Szia.-köszönt vissza Alya is. Ám mintha ki lenne szívva az energiája.
-Minden rendben? Nem aludhat-tál túl sokat,olyan vagy mint egy zombi.-néztem rá.
-Áhhh minden rendben.-nézett rám. Nem volt ugyan olyan mint volt. Tiszta fehér a feje. Észre vettem a nyakláncot a nyakában. Ami most fénylett és egy vörösesbarna kő látszik rajta.
-Alya? Alyaaaa!-ráztam meg de semmi. Észre vettem a táskájában egy borítékot. Ugyan az a boríték volt amit én kaptam. Széttéptem. Egy percre mintha gyengült volna a nyaklánc ereje de utána ugyan olyan lett. És Alya össze esett. Egy pillanat múlva egy vörös Alya jött ki a testéből kezében egy kővel. Jól megnézhettem magának aztán megszólalt.
-Vedd fel a nyakláncot. Jót fog tenni hidd el.-azzal elment. Pontosabban elrepült.
-Mi volt ez Marinette?-nézett Rám Tikki.
-Nem tudom de jobb ha utána nézünk.-mondtam azzal átváltoztam. Kimentem a teremből és azt vettem észre hogy mindenkinek ott van az össze esett teste. Mindenkit rázogattam de semmi. Megnéztem a borítékot és elhagytam a sulit.....

Pár perccel később egy romos épület előtt álltam. Bementem. Mindenkinek ott volt a szellemi alakja. Fekete macskának is. Vajon most mit csináljak? Gondolkozz. Hirtelen megszólalt mögöttem valaki.
-Üdv Katica.-azzal elsötétült a világ.....

Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//Where stories live. Discover now