Miraculous Katica És Feketemacska //BEFEJEZETT//

Álom

Ki gondolta volna azt hogy az éjszaka közepén bejön hozzám Macska ezzel a kijelentéssel:
-Segíts nekem Marinette. Segíts.
-Mi?-pislogtam.
-Segíts.
-Macska te vagy az?,-néztem a fiúra. Már amennyire láttam.-Miben segítsek?
-Szeretlek.-mondta ki mire már tisztán láttam. Szeme csak úgy világított. Megremegtem. Nagyon fáztam pedig be voltam takarózva. Aztán Macskából Adrien lesz ahogy odajön hozzám azt suttogva:
-Marinette.Mindig is Kagamit szerettem. Fogadd ezt el. Te csak egy barát vagy.-mondta ki számomra azt a két szót amit soha nem akarok tőle hallani bár úgyis tudom hogy igaz. Sajnos. De hirtelen Adrienből Luka lesz. Aki gitárját pengetve megszólal:
-Te egy csodálatos lány vagy Marinette! Adrien meg sem érdemel. Ha nem vesz észre akkor te se vedd őt észre. Mert az ember akkor tudja meg hogy kit vagy mit szeret igazán ha elveszíti.-aztán jött Lila.
-Ezt a nyakláncot még a nagymamám adta nekem mielőtt még meghalt. Ez egy igen érdekes kő. Csak annak a nyakában ragyog aki a kiválasztott.
-És ki a kiválasztott?-kérdezte Rose.
-Én.-vigyorgott Lila.
-És mit kap a kiválasztott?-kérdezte Max és Alya egyszerre.
-Az lesz a hősök hőse. Aki minden hősön túltesz, aki csak akkor jelenik meg amikor a legnagyobb szükség van rá.
-Óóó.-morajlott fel a tömeg. Hirtelen Chloe jelent meg előttem.
-Tudod Marinette Dupain Chang sosem gondoltam hogy ezt mondom de te...egy...jó....ba-barát vagy.-mondta szaggatottan.-Köszönöm hogy kiálltál mellettem.-majd Alya és Nino jelent meg előttem.
-Nos Mari,sosem gondoltuk volna hogy egyszer ilyen leszel. Hogy Lukával,Chloeval,Lilával és Halálfej jel leszel jóban. Legyél boldog köztük de minket felejts el.-mondták majd eltűntek. Végül önmagam voltam. Csak Katicaként.
-Mi a búbánatot csinálsz most itt? Térj már észhez. Nem veszed észre azt hogy alszol? Ne sírj! Kelj fel! Érted?! KELJ FEL!-kiabálta. És amúgy is. Csak egy jó tanács. Veszett álmot ne kergess. Nem éri meg.-azzal felébredtem. Szememből még mindig folytak a könnyek, és azt kívántam hogy ez csak egy álom legyen. Semmi több. Tikki békésen aludt úgyhogy inkább békén hagytam. Ránéztem az órámra.
23:00
Király! Akkor mikor aludtam el? Lehetséges hogy...este nyolckor már aludtam?! Nem az lehetetlen. Vagy.. dee lehetséges. Végül kimentem az erkélyre hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Hideg volt már kint nagyon. A háztetők már deresen csillogtak. Látszott hogy mar December eleje van.Viszont két perc után elkezdtem fázni úgyhogy bementem egy meleg pulcsiért. Vittem egy pohár meleg teát is gondolom még anyáék gondoskodtak erről úgyhogy nem kellett hangoskodnom az éjszaka közepén aminek külön örültem. Így egy pulcsival egy takaróval (ha mégis fáznék) és egy bögre teával a kezemben mentem ki a teraszra.......

Már egy kis idő eltelhetett amikor előjött a kémény mögül Feketemacska. Újra. Hát én egyrészt majdnem szívrohamot kaptam a hirtelen megjelenéstől másrészt pedig már kezdtem félni az álmom miatt. Mi van ha ugyan ez lesz? Ám gondolkodásomat Macska zavarta meg.
-Szia.
-Szia.-köszöntem.
-Zavarok?-vakarta meg a tarkóját.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Muszály beszélnem valakivel.-nézett az égre.
-Miért mi történt?-kérdeztem.
-Csak szomorú vagyok. Tudod ma van már négy éve hogy az anyukám...az anyukám...eltűnt.-sírta. Nagyon de nagyon meglepődtem ezen.
-Ssss. Nyugi.-simogattam a hátát. Ám ő keservesen zokogott. Soha nem hittem volna hogy Macskának van ilyen oldala is. Katicának sosem mutatja ezt. A fiú leszállt a korlátról én meg szinte azonnal megöleltem. Egy idő után már csak szipogott. Fölemelte a fejét és a szemembe nézett. Szemei nem sugároztak boldogságot. Csak szomorúságot.
-Jajj Cicus.-mondtam.-Sose légy szomorú. Nem áll jól.-felnézett. Szemeiben láttam a hitetlenkedést hogy ilyet mondtam. Hát igeen nem szoktam ilyenek mondani.
-Rendben.
-És... Katicát sikerült meghódítani?-próbáltam elterelni a témát.
-Nem. Bár most nagyon fura volt. Mármint nem fura, hanem inkább a viselkedése.-azzal megérintette ott az arcát ahol megpusziltam.
-Az jó. Gondolom örülsz neki.
-Hát persze. Még sosem csinált ilyet. Csak megcsókolt. Bár arra nem emlékszem. Gondolom mert Álnok Ámor hatása alatt voltam.
-Igeeeen. Egész Párizs azt hitte hogy jártok.-mondtam. Pedig nem akartam.
-Tényleg? Én nem úgy emlékszem rá.-nézett rám.
-Dee,dee,hidd csak el.-kicsit sem átlátszó gondoltam magamban.
-Értem. Na és te? Hogy állsz a szerelemmel?-kérdezte vigyorogva.
-Én? Én sehogy. Nem vagyok szerelmes.-tagadtam.
-Pedig ha jól emlékszem,már pedig jól emlékszem akkor amikor legutóbb beszélgettünk azt mondtad hogy szerelmi bánatod van. Szóval ki a szerencsés fiú?
-Senki. Mondtam már hogy senki.
-Naaaa kérlek Marinette. Nem mondom el senkinek.
-Akkor sem. Nem,nem és nem.-néztem rá.
-Mit kell csinálnom hogy bizonyítsam azt hogy megbízhatsz bennem?-kérdezte.
-Semmit. Bízom benned csak...nem akarom.
-De kérleek. Nézett rám szomorú cica szemekkel.
-Neeee bármit csak a cica szemeket neee.-takartam el a szemem.
-De én is megbíztam benned.-kérte ki magának.
-Jó de azt mindenki tudja hogy szerelmes vagy Katicába.
-Nem arra gondolok. Hanem arra hogy csak neked mondtam el a bánatomat úgy hogy nem szabadott volna. Én megbíztam benned. Itt az ideje hogy viszonozd.-fúrta bele szemeit az enyémbe.
-Jó. Meggyőztél.-sóhajtottam.
-Remek. Szóval? Ki a szerencsés?
-Akibe szerelmes vagyok az nem más mint...
-Igen?
-Az az az.
-Marinette!
-Jó mondom már. Csak erőt gyűjtök.
-Mire?
-Hogy elmondjam.
-Édes Istenem nem gyereket szülsz csak elmondod hogy kibe vagy szerelmes.-sóhajtotta Macska.
-Jól van már.-néztem rá morcosan. Beszívtam a levegőt és kimondtam.
-Mennem kell aludni.-azzal otthagytam.
-Héé! Mondd el!-kapta el a kezem.
-Nem lehet.-néztem rá.
-Marinette.
-Sajnálom. De. De... Nem lehet.-suttogtam.
-De miért?
-Mert félek.-mondtam ki.
-Mitől?
-Hogy vissza utasít.
-Nem fog. Hisz te egy csodálatos lány vagy.
-Perszeee. És biztos olyannak ismersz hogy odamegyek és azt mondom:
'Szia Adrien! Mondhatok valamit? Igen? Akkor elmondanám neked hogy szeretlek. Igen szeretlek. Szeretsz vagy nem? Nem hinném. Amúgy bocsi hogy most mondom meg nem úgy egy évvel ezelőtt,de tudod én gyáva kis nyúl vagyok. Szia.'
-Te te szerelmes vagy Adrienbe? -kérdezte Macska.
-Nem csak ki találtam. -forgattam meg a szemem. Persze hogy belé te észlény.-kiáltottam rá mire lekonyult a füle.
-Jaj bocsi nem akartalak megbántani. Csak mostmár tényleg ki vagyok akadva magamra.-sóhajtottam.
-Miért?
-Mert egyszerűen nem vagyok képes mondani neki ilyet. Már mindenki tudja. Chloe,Mylen,Kim,Luka és még sorolhatnám. Csak ő nem veszi észre. Múltkor is Adrien leültetett egy padra és elmondta hogy ki tetszik neki. Ott sorolta fel hogy milyen,én meg azt hittem rólam beszél. De nem. Egyáltalán nem. Hanem Kagami-ról. Én nekem meg tanácsot kellett neki adnom.

És csak mondta és mondta. Észre sem vette hogy minden egyes szóval megbántja szerelmét.
--------------vége------------------