Someone like you ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ [✓]

1.

Gimnázium...
Rengeteg állítás van arról, hogy az élet legjobb része.
Barátok, bulik, szerelem... Hát igen.
Lehet, hogy valakinek a legjobb, de nekem a legrosszabb.

A szüleim nem bírnak egy házban lakni egy évig sem.
Folyamatosan költözünk. Nálam a barátok szóba sem jöhetnek. Szerelem? Az végképp nem.
Ugyanis van egy titkom. Egy olyan titkom, amivel másabb vagyok, mint a többiek...

Reggel van. Készen állok elindulni ismételten egy új iskolába.

-Jungkook! Itt ne hagyd a reggelid. – kiáltott anyu.

Visszafordultam, majd elvettem tőle és bedobtam a táskába.

-Sok sikert. – mosolygott rám. – Szerezz barátokat.

-Minek? Úgysem maradunk itt sokáig. Minek barátkozzak, ha úgyis elmegyünk? – kérdeztem.

-Nem. Nem megyünk el. Itt maradunk. Befejezheted az utolsó két évedet ebben az iskolában.

Nem hittem a füleimnek.

Tényleg azt mondta, hogy maradunk?

-Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen csoda történik. – nevettem fel, miközben a fejemet ráztam. – Majd jövök.

Az iskola felé haladva egyre idegesebb lettem.
Sosem érdekelt az első nap, mivel tudtam, hogy tovább lépünk.
De most, hogy itt fogom befejezni az iskolát... Most minden más lesz.
Barátkoznom kell, ha nem akarok egyedül lenni két évig, és én nem szeretnék így járni.

Beléptem a hatalmas épületbe, majd rengeteg diákkal kerültem szembe. Mindenki ide-oda rohangált.

Valószínűleg órára sietnek... Nekem sem ártana.

Bolyongtam az épületben az igazgatóit keresve, de nem találtam.

-Szia! – szólítottam meg valakit. – Tudnál segíteni? Az igazgatóit keresem – kérdeztem reménykedve.

-Persze. – mosolygott. – Gondolom új vagy.

-Ennyire látszik? – nevettem fel.

-Nem szokása egy itteninek megkérdeznie, hogy hol az igazgatói. – mosolygott.

A fiú rengeteget beszélt az igazgatóig, én pedig hallgattam.

-Amúgy Jung Hoseok vagyok. Egykor én is új voltam. Költözés miatt át kellett jönnöm. – mutatkozott be.

-Jeon Jungkook. – mutatkoztam be én is. – Ismerős. Én is költözés miatt vagyok itt. Bár ez nálunk gyakori eset.

-Itt is lennénk. Sok sikert az osztályodhoz. – mosolygott, majd elment.

Kihalt folyosón álltam az igazgatói előtt. Már becsengettek és még nem voltam az osztályban. Jó kezdés. Bekopogtam, majd betessékeltek.

-Jó reggelt kívánok. Jeon Jungkook vagyok, az új diák...

-Jó reggelt. Harmadik emeleten a 210-es terem. Sok sikert az új osztályodban. Most pedig menj órára.

-Rendben. Köszönöm.

Felsiettem a harmadik emeletre, majd az ajtók számát figyeltem és kerestem a 210-es termet.
Amint megtaláltam félve emeltem a kezemet kopogásra. Amint bekopogtam, már nyílt is az ajtó.