06. Aranyhal

62 6 2
                                    

8P-SB - Genki/Koichi


Koichi egyedül ácsorgott az egyik bódé mellett, és egy üres poharat lógatott a kezében. Negyedórája, amikor Genki szemei felcsillantak, majd egy pillanat alatt eltűnt a tömegben, még tele volt, azóta bizony megitta, és még mindig szomjas volt. Elmenni nem akart, hiszen a barátja úgy tudta, hogy ő ott fogja várni, így nem akart elmozdulni onnan. Csiklandozta őt is a kíváncsiság, hogy mégis mi kelthette fel ennyire Genki kíváncsiságát, de tudta, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de rá fog majd jönni. Mindig rájött. Genkivel nem titkoltak egymás elől semmit.

Alig pár perccel eme gondolatmenete után, Koichi kiszúrta Genkit a tömegben, szőke haját a lampionok szivárványszínűre festették. A pink hajú elgondolkodott egy pillanatra, hogy majd felveti Genkinek az ötletet, hogy vigyen világos pasztelszíneket a hajába.

A mosolya csak kiszélesedett, amikor meglátta, mit tart Genki a kezében. Mint egy ötéves, olyan izgatottsággal nyúlt a kis zacskó felé, amelyben némi víz volt, na meg egy pinduri aranyhal. Genki hasonló mosollyal adta át, majd hagyta, hogy Koichi a nyakába ugorjon.

– Nagyon aranyos, imádom! – lelkendezett a magasabbik, majd egy puszit adott Genki szájára. – És téged is nagyon imádlak. – Genki összekulcsolta az ujjaikat, majd elindultak az autójuk felé, hogy hazavigyék új lakótársukat.

Visual Kei SzeptemberWhere stories live. Discover now