Visual Kei Szeptember

21. Hópelyhek

UNiTE. - Yui/Sana

Sana egy szál ingben ácsorog kint, cigizik. A szája kicserepesedett, és lassan már ki is fehéredett, ahogy az ajkai közt távozó meleg pára és cigifüst elegye is. Hosszú szempilláin meg-megakad néhány hópihe, de ügyet sem vet arra, hogy letessékelje őket. A keze fehér, és remeg, ahogy a cigit fogja két ujja közt. Egyszerűen gyönyörű tartása van, nem csak a kezének, hanem a testének is.

Az üvegen keresztül egy pillanatra találkozik a tekintetünk, elmosolyodik, és ez a legszebb dolog, amit valaha láttam. Hiába ódzkodok a hidegtől, kimegyek mellé, a vállamra azonnal hópelyhek ülnek. Sana ismét szív egy nagyot, majd útjára engedi a füstöt. Fél kézzel magát öleli, apró kis teste remeg.

–Meg fogsz fázni – figyelmeztet, mire elmosolyodok, de ennek ellenére én is a korlátnak dőlök, ahogy ő is.

–Te mondod? – kérdezek vissza, mivel nem én vagyok kint lassan tíz perce a mínuszokban.

–  Igaz, nem én vagyok az énekes, nekem nem árt – vigyorodik el. A tekintetét elszakítja tőlem, és a szállingózó hópelyheket szemléli. Alig egy perc alatt kezdek el vacogni, a karomon libabőr fut végig, amit Sana nyakán is felfedezek. Nincs az az isten, hogy bevallja, hogy fázik. Leveszem a pulóverem, majd a vállára terítem, ami nem lepi meg annyira, mint az, amikor a nyakába csókolok. Érzem, hogy megdermed egy pillanatra, és a cigi kiesik az ujjai közül, a hóba hull, és elalszik.

– Azért igyekezz ne megfázni. – Végigsimítok az állán, majd elhátrálok, és visszaindulok a fűtött épület felé. Hallom, hogy Sana is megindul, és sietős léptekkel ér utol. Meglep, amikor hátulról átkarol, arcát a hátamba fúrja, és az ingemet szorította.

–Ne... Ne csinálj ilyen hirtelen dolgokat! – mormogja alig hallhatóan, ami nevetésre késztet. Megfogom a hideg kezét, bár az enyém sem melegebb.

–Majd előtte engedélyt kérek, rendben? – Szembefordulok vele, s ismét végigsimítok az állán. A tekintete a kezemről indulva fut végig az arcomig, összeakadva az én kérlelő szemeimmel. Sana a karjait a nyakam köré fonja, s teljesen egyszerre hajolunk közelebb, az ajkunk találkozik, és lassú keringőbe kezd. A belsőm átmelegszik, míg kívülről a mínusz fokok ölelnek át minket.