Visual Kei Szeptember

24. Bátorság

0.1g no gosan - Tomoyuki/Daisuke

Daisuke letörölte a homlokára kiütköző izzadságcseppeket, majd felállt a földről, letörölte a nadrágját, és gyilkos pillantásokat küldött Tomoyuki felé. A férfi úgy állt ott, mint egy földre szállt angyal, mint aki világ legártatlanabb lénye lett volna. Csak éppen ő okozta a vércsíkot Daisuke arcán, amit szép lassan a bal arcának egészén elmaszatolt.

– Nem akarod még feladni? – tette karba a kezét Tomoyuki. Ajkait féloldalas mosolyra húzta, ahogy végigpillantott Daisukén, bár nem tagadta, neki kezdett elege lenni ebből az idióta balhéból. Semmi jó nem származott abból, hogy néhanapján eltángálták egymást, legtöbbször Ő Daisukét.

– Csak a gyávák adják fel! – nevetett fel keserűen Daisuke. Elindult Tomoyuki felé, a férfi nem mozdult, még akkor sem, amikor az alacsonyabbik az öklét emelte, és próbált volna lesújtani. Tomoyuki elkapta az öklét, és megtartotta a levegőben.

– Azt mondod a gyávák adják fel? – döntötte oldalra a fejét érdeklődve. Daisuke meghökkent, egy pillanatra elcsúszott a magabiztos maszkja, végül sikerült bólintania. – Nem a bátrak?

– Csak nem akarod feladni? – vonta fel a szemöldökét Daisuke, arcára mosoly kúszott, de Tomoyuki a fejét rázta.

– Neked kéne. Mára elég bátor voltál.

– Tomoyuki, ilyen gyáva vagy, hogy kihátrálsz? Csak így? Mi az, nem bírsz elbánni velem? – nevetett Daisuke, és próbála az öklét elhúzni Tomoyukitól, de a férfi nem engedte.

– Akarod, hogy én is bátor legyek? Rendben! – Daisukének reagálni sem volt ideje, Tomoyuki egy mozdulattal rántotta magához, testük szorosan összepréselődött, ahogy Tomoyuki átkarolta a derekát. Nem sokat teketóriázott, megtette azt, amihez eddig nem volt elég bátorsága, amitől eddig félt, most pedig a következményekre nem gondolva, csókolta meg Daisukét. A férfi ledöbbent, de csak egy kis ideig tartott a lefagyás, utána ellazult Tomoyuki karjai közt, és már épp viszonozta volna a csókot, amikor az véget ért. Ha Tomoyuki nem tartja meg, a földön köt ki, ugyanis a térdei remegtek, akárcsak a kocsonya. Tomoyuki nem látott még ilyen mámorosan szürke szemeket, de nagy volt a kísértés, hogy ájulásig csókolja az előtte álló férfit. Látva Daisuke reakcióját, elégedetten lépett hátra, majd még hátra szólt a férfinak:
– A vesztesek a győztesek!