Codomo Dragon - meN men/Hayato
Hayato sóhajtva ejtette le a karjait, amikor konstatálta, hogy nem hozott magával esernyőt, odakint viszont az első óra óta zuhogott az eső. Sóhajtva dőlt neki az egyik oszlopnak, és várt. Talán a csodára, hogy elálljon, vagy előtűnjön egy esernyő a táskája mélyén. De semmi. Csak számolta a perceket, és még akkor sem unta meg, amikor már kilencvenhatnál járt. Csak számolta, bár ennyi erővel az esőcseppeket is számolhatta volna, amelyek beestek a fedett terület kövére.
– Meddig akarsz ott ácsorogni? – szólalt meg az alak, aki megállt mellette. Hayato odakapta a fejét, olyan gyorsan, hogy a szemüvege majdnem lerepült. Ellenben a szája kiszáradt, miután megigazította, és a lencséken át meglátta meN meN-t. Igazított a táskája pántján, majd közelebb lépett hozzá, amikor meglátta, hogy épp elővette az esernyőjét.
– Senpai~ – nyújtotta el, és próbált aranyosnak tűnni. – Nincs kedved velem hazasétálni? – pislogott fel rá Hayato. meN meN felvona az egyik szemöldökét, és kinyitotta az esernyőjét, majd a könyökét kinyújtotta Hayato felé, aki lelkesen bele is karolt.
– Ugye tudod, hogy az ellenkező irányban lakok, és nem teszek kitérőt feléd – közölte meN a tényeket, mire a fiatalabbik csak bólintott.
– Igen, én is erre gondoltam – búgta meN vállába, és próbálta elrejteni hátsó szándékkal járó vigyorát.
YOU ARE READING
Visual Kei Szeptember
FanfictionÖngyilkossági kísérletek 30 napon át, avagy 30 új fic a magyar vkei fandomnak. Aki segít az öngyilkosságot elkövetni, az @northicice59, aka Rina. (A címkék frissülni fognak)
