Visual Kei Szeptember

10. Éjjelibaglyok

Asty - Takeru/Yuuki

A lepedő fele már a földön lógott, a paplan az ágy sarkába gyűrve, Yuuki pedig ide-oda forgolódott az ágyában. Fáradt volt, mégsem tudott aludni, amint lehunyta a szemét egy rémkép jelent meg előtte. Ő, amint áll a színpadon, és leblokkol. Hiába voltak már előző bandái, az Asty-val még nem szoktak össze annyira. Hibázni fog, a csontjaiban érezte, na meg a görcsben álló gyomrában.

Nem foglalkozott tovább azzal, hogy álomra hajtsa a fejét, elvette az éjjeliszekrényen pihenő mobilját, feloldotta, majd szétnézett a Twitteren. Leginkább Takeru Peinges válaszai jöttek szembe vele, egy-két tweet a nagy melegről, amikor is felugrott egy LINE értesítés a kijelző tetején. Yuuki gondolkodás nélkül nyomott rá, és nyitotta meg az énekes üzenetét.

Takeru: Mit csinálsz még ilyenkor ébren?

Yuuki egy pillanatig lebegtette az ujjait a billentyűzet felett, nem tudta, megossza-e aggályait az énekessel, mert mi van, ha kineveti, vagy még rosszabb, leteremti, hogy ne gondoljon hülyeségekre.

Yuuki: Nem tudok aludni.

Takeru: Gond van?

Yuuki: Nemigazán.

Takeru: ...

Takeru: Ideges vagy?

A basszeros majdnem elejtette a mobilját. Takeru mégis honnan a fészkes fenéből tudta? Várt egy picit a válasszal, hátha kap még valami hozzáfűznivalót, de nem jött új üzenet, így gépelni kezdett.

Yuuki: Mondhatjuk.

Takeru: Feleslegesen. Remekül játszol, és holnap is nagyszerű leszel.

Takeru: Amennyiben kialszod magad ;)

Yuuki: :P

Yuuki: Ki szörföl órákat az éjszaka közepén a Twitteren?

Takeru: Fogalmam sincs :D

Yuuki megrázta a fejét, az arcán mosoly jelent meg, majd elnyomott egy ásítást. Kezdte a szemhéjait nehezebbnek érezni, ám ez egy pillanatra elszállt, amikor a mobil rezgett, új üzenetet jelezve.

Takeru: Menj aludni!

Yuuki: Most verted ki az álmot a szememből!

Takeru: Oh, igazán? ;)

Takeru: Azért próbálj meg aludni ;)

Yuuki: perverz...

Takeru: Szeretnéd, ha altatódalt énekelnék neked?

Yuuki: ...

Yuuki: Nem vagyok öt éves.

Amint ezt lepötyögta, a telefonja már meg is szólalt. A szemeit forgatta, de azért fogadta a hívást, majd a füléhez emelte a telefont.

– Most már végképp nem fogok tudni aludni – sóhajtotta a készülékbe, mire a vonal másik végén lévő felnevetett.

– Ennyire ideges vagy?

– Ennyire nem hagysz! – morgott a basszeros, mire az énekes megint csak nevetett.

– Énekelek neked, rendben? – Yuuki már épp szólt volna, hogy nem érdekli, de Takeru énekelni kezdett. Yuuki megtehette volna, hogy kinyomja, de nem tette. Elmosolyodott, amikor ráismert a Sarukani battle szövegére, és halk kuncogás hagyta el ajkait, ahogy eszébe jutott a múltheti furitsukés akciójuk. A telefont kihangosította, és maga mellé rakta, hallgatta, ahogy Takeru hangja betölti a kis szobát, holott ott sem volt.

A refrént már csukott szemmel hallgatta, a légzése lassult, a tudata kezdett egybefolyni az álmok világával, majd lassan elnyomta őt az álom. Takeru pedig szüntelenül énekelt. Az amúgy pörgős szám most lassú volt, nem volt meg a zenei háttér, így tökéletes volt arra, hogy Yuukit álomba ringassa. Miután a dal végére ért, pár pillanatig csöndben volt.

– Yuuki? – suttogta a készülékbe, nem akarta véletlen felébreszteni a basszusgitárost. Amikor nem kapott választ, elmosolyodott. – Szép álmokat!