Visual Kei Szeptember

11. Csókbaleset

the Raid. - Yuuha/Tenshi

A folyosón elterülő padlószőnyeg elnyelte a két férfi esetlen lépteit, ahogy egymásba gabalyodva próbáltak a lifttől eljutni a szobájukig. Tenshi halk kuncogása visszaverődött a falakról. Eme aranyos hangot Yuuha csalta ki belőle csalafinta ujjaival, csípőjén táncoltatva őket, miközben a másik nyakát csókolta. Nem egyszer kerültek közel ahhoz, hogy a padlóra kerüljenek, ilyenkor Yuuha a falban kapaszkodott meg, Tensinek pedig elkapta a derekát. Az amúgy alig pár másodperces távolságot a pátos négy és fél perc alatt tette meg, aztán még a mágneskulccsal is meg kellett szenvedniük.

Ugyanolyan mohón csókolózva, és vigyorogva estek be a hálóba, és lévén a szervezők arra számítottak, hogy ketten két külön ágyban fognak aludni, nem számolva azzal, hogy esetleg egy agyban töltenék az estét, így a páros végül Yuuha ágyára esett. A gitáros gyors mozdulattal kapta a kicsi basszerost az ölébe, egy pillanatra sem szakadva el annak puha ajkaitól. Ujjait tovább táncoltatta a másik combjain, fel a csípőjéig, onnan pedig Tenshi pólója alatt tettek felfedező utat.

Yuuha teljesen átadta magát a csóknak, bár szemeit képtelen volt lehunyni. Imádta nézni a kicsi kipirosodott arcát, ahogy halkan pihegett, vagy ha azok a sötétbarna szemek néha találkoztak az övével. Ez most sem volt másképp. Halovány mosollyal az arcán figyelte, mennyire akaratosan követelődzött Tenshi, és tört utat a nyelve az ő szájába. Boldogan fogadta a gyors nyelvcsapásokat, miközben tenyere a basszeros fenekére csúszott.

Tenshi a pillanat egy tört része alatt hajolt el Yuuhától, egyik kezét a gitáros vállán pihentette, hogy távolságot tartson, másikkal a száját fedte, miközben arca fájdalmas grimaszba torzult. Égtelen fájdalom nyilallt a nyelvébe, amint a gitáros véletlen ráharapott.

– Tenshi? Jól vagy? Ne haragudj! Tudod, hogy nem bántanálak szándékosan! Hagy nézzem a nyelved! – Tenshi felpillantott a gitárosra, arcán morcos kifejezés volt, szemében könnyek csillantak, és nem szégyellte, hogy le is folytak az arcán.

A basszeros szipogott, majd elhúzta a kezét, és óvatosan kidugta a nyelvét. Vérzett, nem is kicsit, és kénytelen volt a fémes folyadékot visszanyelni, mielőtt valamire rácsöppenti.

– Maradj itt! – Yuuha óvatosan maga mellé csúsztatta a férfit, majd eltűnt a szobából. Tenshi letörölte az arcát, és a szájpadlásának szorította a nyelvét, hogy enyhítsen annak lüktetésén.

Yuuha egy zacskó jéggel és egy pohárral tért vissza. Visszaült Tenshi mellé, és mintha a gitáros csak játékbaba lett volna, oly könnyedén húzta őt vissza az ölébe. Kivett egy kisebb jégkockát a zacskóból, majd a poharat Tenshi ajkaihoz emelte.

– Köpd ki a vért, és dugd ki a nyelved! – Tenshi végre megszabadulhatott az eddig a szájában halmozodó vörös folyadéktól, amelyet nem szívesen nyelt volna le, majd óvatosan kidugta a nyelvét. Még mindig ömlött belőle a vér, így Yuuha gyorsan hozzáérintette a hideg jégkockát. Tenshi először megijedt, majd inkább a kockának nem igazán mondható jégdarabhoz érintette a nyelvét.

Tenshi egyszerre nézett mérgesen, morcosan és szomorúan Yuuhára. A vérzés a nyelvén alább hagyott, bár a sok jegeléstől már a nyelvét is alig érezte, legalább a fájdalom is megszűnt. A basszeros kimászott Yuuha öléből, majd vetkőzni kezdett, addig Yuuha visszavitte a megmaradt jeget a hűtőbe, a poharat pedig a mosogatóba öblítette. Amikor visszalépett a szobába, meglepetten vette észre, hogy Tenshi a saját ágyában feküdt, nem az övében. A gitáros nagyot sóhajtott, majd ő is nekiállt vetkőzni.