Visual Kei Szeptember

25. Osztálykarácsony

Tensai – Cult/Menma

Menma boldogan lépett be az osztályterembe, ahol a diákok többsége már kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgettek. Megigazította a fején a piros Mikulásos sapkát, majd ő is belépett, majd belefolyt a párbeszédbe. Addig sem aggódott azon, hogy az osztálykarácsonyra hozott ajándéka vajon megfelelő lesz-e.
Délre már mindenki izgatott lett, Menmát kivéve, aki csak idegeskedett, és a kelleténél több sütit fogyasztott el emiatt. Szíve szerint csak Cult kezébe nyomta volna a kis csomagját, majd hazarohant volna. Ajándékod adni annak a fiúnak, aki tetszik nem volt egy egyszerű dolog.
Menma az egyik sarokban ült, a dobozkáját lerakta az asztalra, mint mindenki más is. Onnan kell majd nekik kikeresni a sajátjukat. Ennek picit hálát adott, legalább nem kellet Culttal beszélnie. Ehelyett figyelhette őt. Igyekezett a vörös haját kisöpörni az arcából, de mindig isszahullottak, majd megtalálta az ajándékát, és az arca felragyogott, nem törődött többet a hajával.
Menma idegesen harapott az ajkába, amikor Cult óvatosan felnyitotta a csomagólópapírt, és Menma meglepetésére, Cult elmosolyodott, és vidáman szemlélte meg a kedvenc filmjének limitált kiadásu verzióját. Menma felsóhajtott, azt hitte, ennyivel megúszta. Pechjére Cult rámosolygott, amitől azonnal hevesebben vert a szíve, majd megindult felé. Nem jöhetett rá, hogy tőle kapta!
– Boldog karácsonyt! – nyújtott át neki egy csomagot Cult. Menma szemei elkerekedtek, úgy nyúlt a dobozért, hogy nem szakította el tekintetét Cult csokoládébarna szemeitől. Óvatosan, és remegő kézzel bontotta ki, miközben kedves osztálytársa minden mozdulatát figyelte.
Kis híján felsóhajtott, amikor meglátta a két könyvet. A kedvenc sorozata volt, és ahogy belelapozott, még azt is látta, hogy dedikálva volt, mégpedig az ő nevére. Akaratlanul, de egy könnycsepp kicsordult, amit gyorsan le is törölt, majd Cultra pislogott, egy hálás mosollyal kísérve.
– Köszönöm. – Cult vállat vont, mintha semmiség lett volna, de Menmának nagyon sokat jelentett eme aprócska figyelem is.
– Nincs kedved délután átjönni  megnézni? – emelte meg Cult a DVD-ket. Menma pirult, de boldogan bólogatott.
– De csak, ha engeded, hogy az első részből felolvassak neked! – mutatta fel Menma ugyanúgy a könyveket. Cult a fejét rázta, közelebb lépett a pink hajú osztálytársához, majd összefűzte ujjaikat.
– Mindet olvastam. Tudtam, hogy ez a kedvenced, és érdekelt, ezért elolvastam – magyarázta Cult. Menma kezdett úgy nézni Cultra, mintha a világ legfincsibb gumicukra lett volna.
– Én meg láttam a filmet. Mégis átmegyek – vágott vissza Menma. Cult elmosolyodott.
– Nem kötelező.
– De menni akarok! – Egyikőjük sem emlékezett, ki lépett közelebb, csak hogy ott álltak egy bensőséges ölelésben. Több volt ez, mint baráti, főleg, hogy mielőtt Cukt elhúzódott volna, és visszament volna a barátaihoz, belecsókolt Menma nyakába.