Visual Kei Szeptember

13. Olvasószemüveg

Tsunaga re:ZERO - Heine/Akari

Akari halkan csukta be a bejárati ajtót, amint meglátta, hogy Heinet. A feje oldalra dőlt, az ajkai elnyíltak, a szemüvege elcsúszott, és halkan szuszogott. A fekete hajú férfi elmosolyodott, és lábujjhegyen osonva lopakodott oda a fotelhez, majd levette Heinéről a szemüveget. Óvatosan a kávézóasztalra tette, majd visszafordult az alvó felé, egyik kezét az arcára simította, hüvelykujjával pedig a férfi járomcsontját simogatta. Amikor Heine még erre sem ébredt fel, Akari közelebb hajolt, és óvatosan megcsókolta. Onnan tudta, hogy a férfi felébredt, hogy elmosolyodott csók közben, majd lustán viszonozta azt. Akari az énekes ölébe csücsült elmélyítve a csókot. Heine elképzelni nem tudott volna jobb ébresztést. Ujjaival vakon túrt Akari sötét tincsei közé, majd leheletnyi távolságra húzódott annak ajkaitól.
– Ugye még mindig álmodok? – motyogta kábán, mire Akari a karjába csípett. Heine megugrott, és szúrós pillantást küldött a basszeros felé.
– Ez mire volt jó? – morogta a karját simogatva.
– Te kérdezted, hogy álmodsz-e még, én csak biztosítottalak, hogy ébren vagy – vont vállat ártatlan ábrázattal Akari. Heine nem tudott rá haragudni, és ezt Akari is nagyon jól tudta. Pimasz mosolyra húzta ajkait.
– Elég lett volna, ha mondod – dünnyögött Heine továbbra is, majd eldobta magát a fotelban. Karjait Akari nyaka köré fűzte. – Most pedig vigyél be a hálóba! – adta ki az utasítást. Akari tettetett hökkentséggel nézett le rá, de könnyű szerrel felkapta az alig negyvenhat kilós férfit, és gyors bútormanőverezés után a lábával behajtotta a háló ajtaját, ahonnan aztán félreérthetetlen kuncogások, sóhajok és nyögések szűrődtek ki.