Eating Disorders' Thoughts - english/hungarian

15

Eng

"So guys. Say hello to each other please. It is a therapy and we are going to run as a group by now. Tell something about yourselves. And also please share one of your feelings." I sat down into the circle that we created by sitting in a circle. "Who wants to start?" I asked them so enthusiasticly.
But no one put their hands up. "C'mon guys it's a lot of fun." Still no one... "Alright then i will start it. So you all know my name. It's April Debbie. I am a therapist and i love my work. I love helping to others. I love seeing recovery. My hobbies are sports and making a healthy and happy life. I know it may sound boring, but no. I love art. And yeah. Oh, and the feeling. My work is really nice but sometimes it actually scares me. It scares me a lot. You know losing a patient is really really hard for us. But we have to move on. We always have to move on because...because it happens like that."
I felt really free then. I told them something about me. "It's your turns guys." I said.

"Can...can i just?" Laura was speaking like she was scared.
"Of course you can" i told her. I meant it like 'do not be scared if you want to talk then talk'.
"Okay then it is my turn i guess" Laura said.

Hun

- Szóval. Mutatkozzatok be egymásnak legyetek szívesek! Ez egy terápiás foglalkozás, ezentúl egy csoportként fogunk működni. Mondjatok valamit magatokról! És persze, kérlek osszatok meg egyet az érzéseitek közül! - ültem le a kört alkotó székek egyikébe - Ki szeretné kezdeni? - kérdeztem a pácienseket izgatottam. De senki sem tette fel a kezét - Naa, gyerekek. Tök jót fogunk mulatni. - még mindig senki... - Najó, akkor kezdem én. Nos, mindnyájan tudjátok a nevem. April Debbie-nek hívnak. Terapeuta vagyok és imádom a munkám. Imádok segíteni másoknak. Imádom látni a gyógyulást. A hobbijaim a sportok és az egészséges és boldog élet kialakítása. Tudom, ez unalmasnak hangozhat, de nem az. Nagyon szeretem a művészetet. És igen. Oh, és az érzés: a munkám igazából nagyon szép, de bizony, néha nagyon ijesztő tud lenni. Nagyon-nagyon ijesztő. Tudjátok, elveszíteni egy pácienst mindig nagyon nehéz nekünk. De tovább kell lépnünk. Mindig tovább kell lépnünk, mert...mert ez így van. - szabadnak éreztem magam. Meséltem magamról nekik - Ti jöttök! - mondtam.

- Lehe...lehetne, hogy..? - szólalt meg Laura félve.
- Persze hogy lehetne. - mondtam úgy értve, hogy ,,ne félj, ha beszélni akarsz beszélj!"
- Rendben, akkor azt hiszem én jövök. - mondta.