17

48 2 1

by annanemes4

by annanemes4

Eng

"Wow Laura, it was really amazing." I saw Cadence telling Laura her opinion. This made happiness sit on my heart to be honest. You know, maybe a friendship starts at the moment. How nice this work is.
"Thanks"
"Can i be the next one?" I heard someone's voice asking for opportunity to say something. It was...it was Marcus.
"Ye..yeah of course Marcus!" I said.
"Well, then my name's Marcus Friah. I am from a secondary school based on teacing ICT, Media, Drama and stuff like that. I eat so much. I...i think. I guess that's why i am obese. I binge. All month. All week. All day. It's like. Like it's not me, it's not the same person as i am. Like someone controls me all the time." Paused "Finished." he said sadly.
"I really liked it Marcus, you opened up a bit. But still. The feelings!"
"I told you a feeling." He said.
"No, you did not. Guys i'm going to ask something. Why you always leave out your feelings? I always have to remind you, 'cause you think you told me a real one' but you didn't. Feelings come from deep down. I am not judging you guys, just remember this please. You also have to be honest. For recovery." I was trying to motivate them.
"Please." he pleaded. There's really something there. Something bad.
"All right, i won't make it up to you. Maybe later." I smiled to make him feel it is okay. "2 people left and we are going to do something else. So who's next?"

Hun

- Azta! Laura ez csodás volt! - elkaptam, mikor Cadence ezt mondta Laurának. Őket elnézve boldogság ült a szívemre, hogy őszinte legyek. Tudod, ez talán egy barátság kezdete. Milyen szép ez a munka.
- Köszi!
- Jöhetek én? - hallottam meg egy hangot lehetőséget kérni a beszédre. Marcus volt az.
- P-persze Marcus, lehetsz!
- Rendben, akkor...Marcus Friah-nak hívnak. Egy középsuliból jöttem, ami az infón, a médián, a drámán és az ilyesmiken alapszik. Rengeteget eszem. Sze-szerintem...azt hiszem ezért vagyok elhízva. Zabálok. Egész hónapban. Egész héten. Egész nap. Olyan...mintha nem én csinalnám, mintha nem ugyanaz az ember lenne, mint én. Mintha valaki mindig irányítana. - mondta, majd csend hallatszott - Végeztem. - zárta le mondtait szomorúan.
- Nagyon tetszett Marcus! Kicsjt nyitottabb lettél, de még mindig. Az érzések!
- Elmondtam egyet! - szólt vissza a fiú.
- Nem, nem tetted. Figyi, most kérdezek valamit tőletek. Miért hagyjátok ki mindig az érzelmeiteket? Mindig elmékeztetnem kell titeket, mert azt hiszitek ,,tényleg elmondtatok egy igazit", de ez nem így van. Az érzések melyről, belülről jönnek. Ez nem leszidás gyerekek, de erre mindig emlékezzetek legyetek szívesek! És őszintének kell lennetek! A gyógyulásért. - próbáltam motiválni őket.
- Kérem. - könyörgött Marcus. Valami tényleg van ott. Valami rossz.
- Nem erőltetem. Talán majd később. - mosolyogtam, hogy éreztessem vele, hogy minden oké. - 2 ember van még hátra, utána pedig csinálunk valami mást. Szóval ki következik?