Eating Disorders' Thoughts - english/hungarian

3

Eng

"Heey April. Are you ok?"
"Hello Corey. I am fine thanks. I hope you are too." I said
"Yes yes, me too. Ehm. Can we..can we just talk for a second?"
"What's wrong?" I was looking weird to him.
"Nothing i just. I just have to tell you something." - he said
"Don't scare me! Look, you need to be quick, because i got someone."
"April i won't be here for 2 months." He stopped me.
"What?" I was surprised. Very surprised... "I mean. Wow, where do you go?"
"I got married." I was shocked..i guess he saw it on my face.
"Mhm. That's. That's good." Smiling.
"I am sorry. I just. I was gonna to tell you."
"There is nothing to be sorry about. However i have to go. Bye Corey."
"See ya' April.."

5 minutes later

"Sorry, i was trying to be fast. Hello my name is April Debbie." We did shook hands.
"Hi! I am Eva, and he is John. We are Laura's parents." The firs meeting is always the worst of all. It is the hardest one. "Please. Please help us." They were scared.
"I promise i will. So let's get started, come on"

"So. Tell me what you know about your daughter" i said.
"Ehm..we just..we just. Oh my god." Eva was crying. Hh..
"We got a call. From the hospital. Our daughter was in there. We were...we were so scared." John started to tell me the story.
"And then?" I was writing everything down.
"And then Eva was running to her, because i was in work. And Laura didn't wake up." John spoke very nervously. "She didn't wake up for hours, so Eva has been in her room, and se did just wait."
"Yes and then the doctor came into the room. And. And he said everything is alright, however there is something what is not. And...then i realized everything.

Hun

- Hé April, jól vagy?
- Szia Corey, jól köszi. Remélem te is. - mondtam.
- Igen igen, én is. Öhm. Tudunk...tudunk egy kicsit beszélni?
- Mi a baj? - furcsán néztem rá.
- Semmi. Én csak. Csak el kell mondanom valamit. - mondta.
- Ne ijessz meg! Nézd, gyorsnak kell lenned, mert jöttek hozzám.
- April, nem leszek itt 2 hónapig. - ezzel a mondatával megállított.
- Mi? - meglepődtem. Nagyon meglepődtem...- Úgy értem, azta. Hova mész?
- Megházasodom. - lesokkolódtam. Azt hiszem látta az arcomon.
- Hm. Az...az jó. - mosolyogtam.
- Sajnálom. Én csak. El akartam mondani.
- Nincs mit sajnálnod. Viszont, nekem mennem kell. Viszlát Corey.
- Később találkozunk April.

5 perccel később

- Elnézést, próbáltam sietni. Üdvözlöm, a nevem April Debbie. - majd kezetráztunk.
- Jó napot! Eva vagyok, ez itt a férjem, John. Laura szülei vagyunk. - az első találkozás a legrosszabb az összes közül. Ez a legnehezebb. - Kérem! Kérem, segítsen nekünk! - rémültek voltak.
- Megígérem, fogok. Szóval, akkor kezdjük el. Jöjjenek.

- Tehát, mondjanak el mindent, a lányukkal kapcsolatban. - mondtam.
- Öhm. Mi csak. Mi csak. Úr Isten... - Eva könnyei kifakadtak. Hh..
- Felhívtak minket a kórházból. A lányunk bent volt. Nagyon. Nagyon féltünk. - kezdett el ténylegesen mesélni John.
- És akkor? - mindent leírtam.
- Akkor Eva futott be hozzá, mert én épp munkában voltam. És Laura nem kelt fel... - John nagyon idegesen beszélt. - órákig nem kelt fel, szóval Eva bent volt a kórtermében és csak várt.
Eva folytatta:
- Igen és akkor az orvos belépett a szobába. És azt mondta, minden rendben, kivéve egy dolgot, ami nem. És akkor...rájöttem mindenre.