The youngest Uchiha [Befejezett]

5. Fejezet

A Kilencedik Hokage komor ábrázattal sétált a helyszínre. Emlékek csapták meg, hogy a leégett Konohai könyvtárat látta. Az Ötödik Shinobi háború borzalmas volt.

- Kilencedik! - hallotta maga mögül az egyik ápolónő hangját. - Öt sebesültet találtunk és kettő holttestet. - mondta a nő.

- Délelőtt van. Ilyenkor minden ember dolgozik.- morogta Sarada.

- Négyen a könyvtárban dolgoztak, köztük a kettő halott is. - folytatta volna még a nő, de Sarada elindult, be a romok közé. Magabiztosan. Nem mintha a tűz ártana neki. Egy részen más volt a megégett padló, mint a többin. Sarada látta, ahogy a vonalak eltűntek egy kő alatt, ami lazán arrébb tolt. Kandzsik. A földön kandzsik voltak.

- Kilencedik! Most áll ott, ahonnan a tűz kiindult. - jelentette ki az egyik tűzoltó. " Valami bűzlik. " - gondolta Sarada, majd elővette a telefonját és végig fotózta a vonalakat.

- Mit csinál Kilencedik? - kérdezte a tűzoltó.

- Semmit. - ezzel a mondattal fordult meg Sarada és vette az irányt gyors léptekkel a Hokage irodája felé. Bent az első dolga volt leülni a laptopja elé, majd átrakni a képeket a telefonjáról és össze illeszteni mindet. Meredten bámulta képet, ami megjelent.

*****

Yumi a port rúgta maga előtt. " Hülye ötlet volt beszélni ezzel a férfival" - fortyogott magában. " Fogalma sincs milyen hátrahagyottnak lenni. "

- Agh! - kiáltotta, majd belerúgott a mellette lévő lámpa oszlopba. - Au! Au! Au! - esett hátra a lábát fájlalva. Nem volt egy sírós fajta, így most sem könnyezett, sokkal inkább átkozta az oszlopot magában. - Shannaroo!

- Kajla egy kislány vagy. - hallott egy hangot. Yumi hirtelen felkapta a fejét és szembe találta magát egy nővel. Hosszú lila haja volt, amit kicsit érdekesen vágtak le, hasonló lila szemei és sápadt bőre. Egy szürke pólót viselt, aminek az alsó része akáclila volt ugyanúgy, ahogy a rövidnadrág is amit viselt.

- Te melyik falu shinobija vagy? - ez volt Yumi első kérdése.

- Gyorsan észre vetted, hogy ninja vagyok. - mosolyodott el a nő.

- A shurikentartó a jobb lábadon és a shinobi szandál árulkodó. - jegyezte meg Yumi.

- Okos vagy. Válaszolva a kérdésedre Konohai jounin vagyok. - felelte a nő.

- Hm. - hitetlenkedett Yumi.

- Amúgy miért rúgtál bele az oszlopba? Elég eszes gyereknek tűnsz. Tudhattad volna, hogy a fém keményebb, mint a lábad. - érdeklődött a hölgy.

- Csak dühös voltam. Ennyi. Semmi több. - morogta Yumi.

- Segítek felállni. - nyújtotta a kezét a földön ülő kislány felé, aki szívesen elfogadta a segítséget. - És merre tartasz? Egy ilyen nagy városban egyedül egy hat éves....

- Kívülről ismerem Konohát, mint a tenyeremet. Ha valaki itt nem fog eltévedni az én vagyok.- jelentette ki a fekete kislány.

- Te a Hokage lánya vagy, ugye? - Yumi bólintott.

- Uchiha Yumiya, de a Yumi jobban szeretem.

- Hát... Örvendek. Én Kakei Sumire vagyok. - mosolygott a lila hajú hölgy. - Én a Hokage irodájába tartok. Gyere velem. - intett. Yumi lábába éles fájdalom hasított, amint ránehezedett.

- Shannaroo! - kiáltott fel Yumi, majd lerúgta a fekete topánkáját. A lábujjai néhány helyen még véresek voltak.

- Ezt csúnyán elintézted. - jegyezte meg Sumire, majd a shurikentartójába nyúlt és előhúzott egy gézlapot. - Én nem vagyok medikus ninja, de azt hiszem ez kicsit segíteni fog. - mondta, majd beletömte az eldobott cipő orrába, amint Yumi vissza is húzott. Óvatosan, kissé sántítva lépdelt, de úgy lényegesen kellemesebb volt sétálni, mint a tömés nélkül.