The youngest Uchiha [Befejezett]

9. Fejezet

- Te... Te mit keresel itt? - dadogta Boruto.

- Hogy őszinte legyek én sem számítottam rád. - jegyezte meg a lila hajú nő, majd Sarada felé fordult kérdően.

- Beavathatjuk. Végülis rá is tartozik.... - sóhajtott Sarada. - Gyere be! - intett. Sumire belépett az ajtón, amit Sarada azonnal becsukott mögötte. Körülnézett a lakásban, majd leültette Borutot és Sumirét az étkezőasztalhoz.

- Oké.... Örülnék, hogyha megmondanátok, hogy miről van szó, dattebasa. - szólalt meg Boruto.

- Éppen azt akartam te idióta. - mondta Sarada a fejét csóválva, még Sumire mosolyogva nézte a jelenetet. A régi szép idő jutottak eszébe. Nagyon régen járt Konohában. El kellett ismernie, hogy Sarada jó Hokagének bizonyult.

- Ti jó párost alkottok. - csendült fel hirtelen a hangja, mire a két veszekedő arca olyan vörösre változott, mint Uzumaki Ayano haja.

- Sok mindenkiből kinéztem volna, hogy ezt mondja de belőled nem. - törte meg a rájuk telepedett kínos csendet Boruto.

- Tehát.... - kezdte Sarada. - Nemrég egy terrorszervezet tette be a lábát Konohába. Erős a gyanúm, hogy Sairi esete a vonattal volt az első akciójuk. Azóta leégették a könyvtárat, megfenyegettek engem és felrobbant az irodám. - magyarázta. - Elsősorban azért gondoltam, hogy jogod van tudni, mert te és Himawari is célpontok lehettek, bár eddig nem találtam erre utaló jelet.

- Várjunk? - szólt közbe Boruto. - Nem azt mondtad, hogy terroristák? Akkor meg miért vesznek célba minket dattebasa? - Sarada mélyet sóhajtott.

- Új Gyökérnek nevezik magukat. Az Anbu Gyökér egykori tagjainak tömörülés. Mivel a Gyökér feloszlatásában nagy szerepe volt a pápámnak ezért én vagyok az elsődleges célpont. - folytatta a mesét a fekete hajú nő.

- Mi? Miért? - horkant fel Boruto.

- Szülők büneiért a gyerekek, nem? - motyogta Sarada. - Meg Sumire beszámolója alapján amúgyis elég elterjedt köztük Uchiha gyűlölet.

- Ez igaz. - bólintott a lila hajú.

- Tehát ti is célpontok lehettek a Hetedik szerepe miatt a Gyökér feloszlatásában.

- Lehet, hogy én vagyok hülye, de hogy jön ehhez Sumire? - vonta fel a szemöldökét Boruto.

- Nem sokkal a válásunk után Ködrejtek felé vettem az irányt, hogy ott nyaralás kicsit. - vágott közbe Sumire. Most rajta volt a sor. - Körülbelül félúton lehettem mikor egy épület előtt elhaladva furcsa emlékképek villantak be. Először nem vettem tudomást róluk, de fél nap pár óra múlva már teljesen ellepték a fejemet. - magyarázta. - Nagyon meg voltam zavarodva. Arra a következtetésre jutottam, hogy le lehetett becsételve az emlékezetem egy része. Eszembe jutott, hogy apám az Új Gyökér tagja volt és én is megfordultam ott sokszor, de mielőtt apám Konohába küldött lepecsételték az emlékeimet a helyről. - a lány egészen elmélyült az emlékeiben miközben mesélt. - Valószínűleg az után, hogy Nue pecsétjét is rám helyezték. - a tekintete most a bal tenyerére siklott. - Azonnal bementem az épületbe mert még akartam tudni, hogy feloszlott e már az Új Gyökér. Azonnal elfogtak, de felismertek. Azt mondtam, hogy visszanyertem az emlékeimet és szeretnék csatlakozni. Felvettek, de bizalmatlanok voltak. Kisebb küldetéseket adtak. Az egyik alkalmával sikerült beszélnem Saradával. Ott maradtam náluk kémkedni és minél többet megtudni arról, hogy mit terveznek. Az, hogy én most itt vagyok azt jelenti, hogy életbe lépett a tervük.  -néma csend követte a szavait.

- És mi a terv? - tette fel a kérdést Boruto.

- Nem tudom. Nem bíznak bennem. Én csak végrehajtó vagyok. - válaszolta a lila hajú lány.

- Akkor te robbantottál?! - hökölt hátra Boruto.

- Nem én kémkedek.

- És miért nem szólsz egy ilyen akció előtt?

- Viccelsz? - nézett rá Sumire. - Szerinted nem vennék észre, hogy minden akcióról előre tudnak? Azonnal rájönnének, hogy tégla van köztük és mivel én vagyok az aki a leginkább Konohához köthető engem vennének elő elsőnek. - Sarada csak hümmögött, míg Boruto és Sumire egymást mustrálták. Az első dolog ami feltűnt Sumirének az az, hogy a férfi nem viseli a fekete köpennyét. - Hova tűnt a köpenyed Boruto- kun? - kérdezte meg végül.

- Sairi azt mondta, hogy olyan vagyok benne, mint egy szatír így nem vettem fel. - adott választ a fiú. Sumire kisportoltabbanak tűnt, mint mikor Boruto legutóbb látta. ( Ami elég régen volt. )

- Rendben. Ti beszéljétek meg ami megkell. Én a fürdőben leszek. - jelentette ki Sarada, majd amilyen gyorsan lehetett elhagyta a helyszínt. Boruto akaratlanul is összehasonlította magában a két lányt. Saradán látszott, hogy nem azért lett Hokage mert megrendítette a pilláit. A vállai elég szélesek voltak a többi lányéhoz képest, de nem volt túl férfias. Inkább... Tiszteletparancsoló. Pont amilyennek egy Hokagének amúgy lennie kell, ha komolyan akarja vetetni magát. Főleg ha 168 centi és emaitt a jouninok fele magasabb, mint ő. Sumire ezzel szemben törékeny ebben benyomást keltett a kedves arcával és a fenékig érő hajával. Sarada haja is megnőtt, de az övé csak a háta közepéig ért. Mindketten csinos nők voltak csak máshogy mutatták meg a világnak.

- Sumire. - szólalt meg Boruto. - Tudom, hogy valószínűleg utálsz, de tudnod kell, hogy nagyon sajnálom. Egy igazi szemét voltam, ami miatt amit tettem. - szabadkozott a szőke hajú.

- Boruto- kun. - csengett fel Sumire hangja, ahogy a jobb kezét a fiú vállára tette. Mélyet sóhajtott. - Őszinte leszek. A kapcsolatunk első percétől kezdve tudtam, hogy ennek nincs jövője. Éreztem. De nem vettem róla tudomást. Önző voltam. Nem vettem róla tudomást, hogy a te szíved nem értem dobog. Szóval... Ezt ketten szúrtuk el. - nyögte ki végül.

- Sumire én.... - motyogta Boruto pár perc kínos csend után.

- Ne mondj semmit. - suttogta a lány. - Én most megyek. - ezzel felállt és kinyitotta az ajtót. Boruto követte. - Utoljára megölelhetlek? - kérdezte, mire a fiú széttárta a karjait. Boruto elgondolkozott. Olyan érzés volt megölelni Sumirét, mint megölelni a húgát. Ami meglehetősen bizarr, abból kiindulva, hogy nem egyszer éltek nemi életet. Sumire jól ismerte őt, de valahogy nem látott bele az érzelmeibe. Ezek ellenére azt, ami a hülyének is feltűnne észrevette. Persze.... Szomorú volt, mikor kiderült, hogy Boruto megcsalta, viszont csalódni nem kifejezetten csalódott. A szíve mélyén tudta mi fog történni. Mindig ellökte az érzést és elzárta magában, néha még maga is elhitte, azokat amiket mantrázott. Amikor Boruto bevallotta, hogy megcsalta őt nem könyörgött neki bocsánatért. Ő pedig nem érzett mély szomorúságot. Csak tompa kiábrándulást. Mint egy görbe éjszaka másnaposan felébredni. Hiába próbált haragudni a fiúra nem tudott. Ahogy a partnerére se. Szánalmasan érezte magát, ami csak akkor fokozódott, mikor az is megjelent, akivel a férje félre lépett és könyörgött neki, hogy fogadja vissza Borutot, mert ön tudja, hogy mellette boldog. Mélyet sóhajtva kiszakadt az ölelésből. Boruto csak bámulta, ahogy a lány távozik, de mielőtt még kilépett volna a látóköréből Sumire megfordult.

- Amúgy... Soha nem mondtad, hogy lilán ragyog a tenyerem. - jegyezte meg.