The youngest Uchiha [Befejezett]

11. Fejezet

Boruto nem tudott mást tenni, csak magát szídni. Pedig még ott is volt Sairi születésénél! Borzalmasan érezte magát. Ezt pedig csupán tetézte, hogy fogalma sem volt milyen ajándékot vegyen Sairinak. Már egy hónapja egy házban élt vele és annyit tudott meg róla, hogy kedves, nem szeret olvasni, főleg nem történelmet és figyelemzavara van. Nem éppen olyan dolgok ezek amik, alapján ki lehetne következtetni a tökéletes ajándékot. " Beszélnem kellene valakivel, aki nagyon jól ismeri Sairit..... Aki sok időt tölt vele....." - ahogy az agya fogaskerekei egyre hevesebben pörögtek, körvonalazódott benne egy személy, aki megfelelne a kitételek nem, de.... Nem tetszett neki ez az opció. Ha ezt megtenné, az felérne az önbecsülésének a jelképes kivégzésével. " Sairi fontosabb. " - határozta el. Sairi végig kedves volt vele. Nem fogja megbántani egy ilyen dolog miatt. Lassan felállt a székről és a nappaliban lévő kanapé elé sétált, miközben úgy érezte magát, mint aki az oroszlán barlangjába készül belépni.

- Yumiya! - szólította meg a csöpp fekete hajú lányt. - Szükségem van a segítségedre. - ejtette ki a szavakat, amivel porig rombolta az egoját. A kicsi pisologott néhányat és értetlenül tekintett Borutora a hatalmas ónixaival. A szőke férfi azonnal értette a fel-nem-tett kérdést: "Ez most valami vicc?". De nem mindent teljesen komolyan gondolt.

- Nagyon el lehetsz keseredve. - jegyezte meg gúnyosan. - Miben segítsek?

- Én el.... - köszörülte meg a torkát. - Elfelejtettem Sairi szülinapját. - mondta halkan, úgy hogy csak Yumi hallja. A lányka arcán hirtelen sokféle érzelem száguldott át, amiből Boruto csak néhányat tudott dekódolni: gúnyt, szánalmat és haragot. Mintha azt mondaná: " Annyira tudtam. "

- Menjek el veled vásárolni? - szólalt meg végül Yumi.

- Igen. - szűrte ki a fogai közt Boruto. Legnagyobb meglepetésére a kislány nem mondott többet. Az előszobába rohant, ahol vette a csizmáját és a kis vörös kabátját, amiben nagyon hasonlított Saradára. A szőke férfi egy ideig nem csinált semmit csak bámulta.

- Ha a szatíroknak való köpenyed nélkül mész ki az utcára akkor valószínűleg tüdőgyuszit kapsz, de a te dolgod. - szólalt meg Yumi.

- Érdekel az egészségem? - vonta fel a szemöldökét Boruto.

- Engem? A legkevésbé sem. Felőlem itt helyben fel is fordulhatnál, de Ai valamilyen számomra érthetetlen okból kifolyólag szeretné, hogy ott legyél a szülinapján. - válaszolta a fekete hajú, miközben egy fehér sapkát húzott a fejére.

- Biztos azért nem érted miért szeret Sairi velem lenni, mert nem szereted azokat akik nem olyan savanyúk, mint te. - vágott vissza a szőke hajú. Nem tehetett róla, de Yumiya provokációjára mindig előtört belőle az önérzetes kisgyerek, aki képtelen nem viszonozni a sértést. Yumi ignorálva ezt kitárta az ajtót, majd Boruto felé tekintett. A férfi követte.

- Holnap Himawari néni tortát fog sütni Ainak, míg Yan- Chan és Hiro rajzolnak valamit vagy énekelnek. Mitsuki bácsi az egész napot Aial fogja tölteni. A mamám  egy doboz mentolos csokit fog adni neki, én pedig egy pár korcsolyát. - magyarázta a hófödte utcán végighaladva a kicsi lány.

- Te vetted?

- Nem. A mamám. - kapott választ Boruto. - Ai szereti a mentolt, az akciófilmeket, a ninja dolgokat, a korcsolyázást és a tréfás játékokat. Lehet, hogy a jellybelly kihívást kéne megvenned neki.

- Mi van? Nem adok az unokahúgomnak hányás ízű cukrot. - csattant fel Boruto. Ezek után csendben mentek tovább. Yumi furcsán érezte magát. Nagyon sok ember tekintete terelődött rájuk és össze is súgtak. A lány kissé összezavarodva nézett végig magán. Leette magát vagy mi? Boruto elvigyorodott a gyerek viselkedésén. - Nézem néznek nem téged. - szólalt meg végül.

- Hát persze. - reagált Yumi. - Az idióták mindig feltűnő jelenség.

- Vagy lehet, hogy azért néznek engem, mert megmentettem a világot. - mosolyodott el kajánul.  Végre megfogta. Amióta megismerte a kislányt, titkos kényszert érzett, hogy bebizonyítsa a lánynak: ő NEM egy futóbolond.

- Ez egy nagy lehet. - nyögte ki végül Yumi. Boruto úgy érezte magát, mint akit arconvágtak volna. Ennyi se elég? Mi kell ennek a gyereknek?! Boruto sértettnek érezte magát. Semmi kétség! Uchiha Yumiya a világ legkielégíthetetlenebb embere, akik semmise jó és beleköt az első fűszállba, ami nem úgy áll, ahogy neki tetszik. Egyszerűen nem is tudta elképzelni, hogy Sairival, Himawarival és Mitsukival milyen kedves. Először egy édességboltba mentek, de Boruto nem talált semmit, ami szerintem megfelelő lett volna. A legjobb is csak "szódával elmegy" kategóriás volt. Yumi végül nagyot sóhajtva megjegyezte:

- Neked semmi sem felel meg. - Boruto egyre feszültebbé vált a vásárlás során, így Yumi rosszmájú megjegyzését képtelen volt elviselni.

- Mondod ezt te. Egy kicsit el vagy szállva magadtól.

- Én vagyok elszállva magamtól? - kérdezte Yumi cinikusan.

- Igen te! Tipikusan az az elkényeztetett kis taknyos aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. - jelentette ki Boruto kissé erélyesebb hangon.

- Én hiszem azt, hogy körülöttem forog a világ?! Néztél te már tükörbe?! Egyáltalán hogy pofád engem kritizálni, mikor TE voltál az aki elhagyta a családját, egy büdös szót nem szólt róla, évekig nem beszélt velük utána pedig mikor megérkezik képes elfelejteni az unokahúga szülinapját, aki körülbelül az egyetlen ember, aki nem neheztel rá?! - kiáltotta dühösen a kislány.

- Erről beszélek! Neked nincs életed?! Miért foglalkozol egyáltalán velem, ha utálsz?! Mit tettem ellened?! Miért utálsz?! Nem is ismersz! - hangzott a felelet hasonló hangnemben mint, ahogy Yumi beszélt. Boruto vitára készen meredt a dühtől izzó ónix szempárba.

- Itt nem rólam van szó! Hanem te a családodról, akiket elhagytál!

- Azt se tudod, hogy miért voltam távol! Az eszedbe se jutott, hogy nem magam miatt teszem?! Képzeld! Szeretem a húgomat! Ahogy a csapatomat is! Azért voltam távol, mert.... - hirtelen elhallgatott. Yumi mérges arckifejezését hirtelen az Uchiháktól megszokott semlegességbe.

- Nem vitázom idiótákkal. - ejtette ki a szavakat a száján, majd megfordult és elsétált. " Menjen csak! " - gondolta Boruto. Tényleg iszonyúan dühös volt. Bosszús hangulatban kajtatta végig az üzletet, de nem talált semmit. Végül kifelé egy ékszerbolt van látott valamit, ami elkapta a figyelmét. Egy kövekkel kirakott ezüst nyaklánc volt, ami hópelyhet mintázott. Halványan elmosolyodott. Egy emlékkép ötlött az  eszébe. Himawarit Sairi születése után egy nappal engedték haza. Hima akkor adta először a kezébe az unokahúgát. Sairi egy vastag pokrócba volt bebugyolálva, ami épphogy az arcát szabadon hagyta. A hó csendesen szállingózott. Egy pihe Sairi orrára hullott. A kisbaba megrázkódott, majd nevetni kezdett. Boruto is elmosolyodott.

Boruto besétált az üzletbe.

- Azt a nyakláncot szeretném megvenni. - mutatott a kirakatra Boruto.

- Rendben 500 lesz. - mondta az eladó. Boruto a zsebébe nyúlt, ahol nem talált semmit. " A francba! " - gondolta. " Pont most kellett otthon hagynom a tárcámat. "

- Bocsánat én.... - akarta mondani, mikor hirtelen valaki egy marék pénzt rakott a pultra. Yumi Boruto felé fordult és furcsa fény égett a szemében. - Köszönöm. - szólalt meg a sokkból felébredve. A nő egy apró zacskóba rakta a láncot. Boruto zsebre tette és elhagyta az üzletet Yumival az oldalán.

- Akkor szia. - szólalt meg a kislány, majd elfutott. Boruto néhány lépést tett előre és felvette a földről a kissé elázott fehér sapkát.