The youngest Uchiha [Befejezett]

Epilógus

Ragyogó napfény árasztotta el Konohát. Az nyári meleg, már eltűnőfélben volt, de még nem érkezett meg az őszi hideg.

Valamennyi ninja sürgölődött. Elvégre is, nem mindennap vehetnek részt a Hokage és a Hokage árnyéka esküvőjén.

Sarada kezei remegtek. Olyan ideges volt, hogy véletlenül összeroppantotta a hajtűt, amit a kontyába tervezett tűzni.

- Shannaroo...- motyogta.

- Hagyd. Majd én megcsinálom. - vette el tőle az anyja a tűt. Szerencsére nem ez volt az egyetlen hajdíszük. Sakura gyorsan elővett egy másikat és Sarada hajába tűzte. - Semmi okod az aggodalomra. - próbálta nyugtatni a lányát, nem túl sok sikerrel. Sarada azóta nem volt ilyen ideges mióta kinevezték Hokagevé.

- Még nem késő megszökni.- jegyezte meg Yumi. Sarada egy rosszalló pillantást vetett a kislányra, majd visszafordult a tükörhöz. Idegesen elkezdte igazgatni a kimonojat. Minél tovább bámulta saját magát, annál több bosszantó kis apróságot fedezett fel.

- Gyönyörű vagy. - bíztatta az anyja, minta csak a gondolataiban olvasott volna. Sarada próbált nagy levegőt venni, hogy lenyugtassa magát. Ez nevetséges. Ő a Kilencedik Hokage. Harcolt már háborúban, egy esküvő semmiség kellene, hogy legyen.

- Ránézek apára. - jelentette ki Yumi, majd az ajtó felé rohant.

- Várj! A ruhád! Had igazítsam meg! - állta útját Sakura. Yumi megvárta, míg nagyanyja megígazította a kis kék ruha gallérját, majd kiviharzott a szobából. Sarada a fejét csóválva elmosolyodott. Külsőre az ő lánya, de néha le se tudná tagadni hogy ki az apja. Egy sóhaj hagyta el Sarada száját. Ilyenkor mindig el szokott gondolkodni. Vajon az ő apja mit gondolna?

*****

- Várj! Majd én megcsinálom! - ajánlotta fel Himawari, majd közelebb lépett, hogy megigazítsa a bátyja kimonoját. Már csak néhány percük volt hátra.

- Életmentő vagy. - hálálkodott a szőke férfi. Egyáltalán nem értett az ilyenekhez. Általában egyszerű ruhákat szokott viselni. Azt se tudta mikor viselt utoljára kimonot. Hirtelen kinyílt ajtó és Yumi lépett be.

- Hogy haladtok?

- Mindjárt kész. - jelentette ki Himawari lelkesen.

- Sara hogy van? - kérdezte Boruto.

- Éppen készül elszökni.

- Kacag a vakbelem. - morogta a szőke férfi. Néhány hónap után sikerült hozzászoknia Yumi savanyú humorához, de most nem igazán volt rá vevő. A kislány csak a szemeit forgatta, majd elmosolyodott.

- Ő is ideges. - felelte. - Nem tudom miért. Szerintem mindazok után, ami történt elég egyértelmű, hogy..... - mielőtt azonban befejezhette volna Himawari közbelépett.

- Itt az idő! Yumi gyere velem! Hagyjuk apukádat! - kézenfogta a kislányt és kivezetett. Egy utolsó pillantást vetett a bátyjára. Bíztatóan rákacsintott, majd távozott. Boruto egy utolsó pillantást vetett a tükörbe. Biztos volt benne, hogy egy csomó dolog rosszul áll rajta, még olyanok is, amikről nem is tud. Nagy levegőt vett, lenyelte az idegességet és kilépett az ajtón.

Gyorsan a nagy ajtó elé ért, amin túl várja őket a násznép, de Saradának nyomsa sem volt. Lehet, hogy valóban megszökött volna? Boruto idegesen helyezte a súlyát egyik lábáról a másikra. Az elmúlt hónapokban sok minden történt. Mikor Sarada igen mondott, akkor legszívesebben kiugrott volna a bőréből, de most bizonytalan volt. Nem akarta rákényszeríteni Saradát semmi.

A folyosó tökéletes látványt nyújtott a Hokage kőarcokra. Az apja arcának maradványait nézte. Sokat, ami egy éve történt. Mi lett volna, ha nem lopja egy azokat a papírokat az Új Gyökértől? Mi lett volna, ha működtek volna és vissza tudta volna hozni őt?

- Bocsáss meg. Egy kicsit elkéstem. - Boruto figyelme azonnal Saradára terelődött. Érezte, ahogy az arca enyhén felhevül. Sarada gyönyörű volt. A haja egy alacsony féloldas kontyba volt fogva, ami egy aranyozott hajtűvel volt díszítve. A kimonoja vörös volt és fehér, pont mint az Uchiha címer.

- Öhm... uhm... - Boruto próbált megszólalni, de nem jött ki egy szó se a száján. Sarada halkan felnevetett. Az arcát enyhe pír borította. Boruto lágyan megfogta a kezét. - Készen állsz? - tálta meg a hangját. Sarada határozottan a szemébe nézett és megszorította a kezét.

- Készen.

Az ajtó hangosan nyikorogva kinyílt, ők pedig megindultak.

Kéz a kézben. 

A övő felé.

Együtt.

Vége

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a támogatást és a türelmeteket, hogy velem maradtatok eddig. Ez nagyon sokat jelent nekem.

Tudom, hogy sokan szeretnétek, hogy folytassam ezt a könyvet de az igazság az, hogy nem tudom. Mindig is úgy terveztem, hogy a történet véget ér, miután Boruto és Sarada összejönnek.

Sajnálom, ha csalódást okoztam. Egy fejezttel még bővülhet a könyv. Ha kíváncsiak vagytok összegyűjthetek apróságokat ezzel a  könyvvel  kapcsolatba.

Remélem tetszett,

Ari