The youngest Uchiha [Befejezett]

10. Fejezet

Boruto értetlenül sétált vissza a lakásba becsukva maga után az ajtót. Bent legnagyobb meglepetésére nem az fogadta, hogy: Na most húzz innen!.  Sarada az asztalnál ült a kávéját iszogatva és őt nézte. Bizonytalanul leült mellé, de nem csinált semmit. A lány csendben elé böködött egy bögrét, amiben szintén kávé volt.

- Így akarsz visszamenni Himáékhoz? - kérdezte a lány Boruto értetlenségét látva.

- Nem. - kapott észbe. Majd a bögre után nyúlt és ős inni kezdett. - Remélem még van nálad fájdalomcsillapító, mer' mindjárt szétrobban a fejem dattebasa. - jegyezte meg. Sarada némán az egyik székrényhez sétált, majd egy gyógyszeres dobozzal tért vissza.

- Vicces, hogy majdnem felvágták a szemgolyódat és többször szúrtak már le, de te nem bírsz ki egy fejfájást. - fűzte hozzá Sarada.

- Te már csak tudod milyen ha a szemedet piszkálják. - gúnyolódott Boruto.

- De én nem is szedek fájdalomcsillapítót. - vágott vissza Sara. - Gyorsan szedd be és menj vissza! Fogadni mernék, hogy Hima halálra aggódja magát. - Boruto kipattintott egy tablettát a gyógyszerészeslevélből és bekapta.

- Ha nem ismernélek azt hinném, hogy nem kedveled a társaságom. - mosolygott. Sarada csak a szemeit forgatta. - Hát... Akkor én megyek. - mondta a fiú, mikor végzett a kávéjával.

- Szia. - pusmogta Sarada a bögréjébe.

- Várj! - torpant meg a szőke hajú az ajtóban. - Akkor ne meséljem el azt, amit kértél?

- Majd délután vagy holnap elmondod, csak menj már haza te idióta! - horkant fel a lány. Boruto tettett sértődöttséggel hátat fordított neki és elhagyta a lakást. Haza sietett, mivel Hima tényleg nagyon aggódhatott miatt. Nem is kopott a ház ajtaján, csak benyitott.

- Lejjebb vennéd a hangerőt dattebasa?! - méltatlankodott, mert amint átlépte a küszöböt a tévé hangos zaja ütötte meg a fülét. Mivel pedig másnapos volt ezt nem igazán díjazta. A kanapéról Yumi tekintett rá dacosan, majd még hangosabban állította a tévé. "Remek.... "

- Szia Boruto. - köszönt Mitsuki. Vagyis inkább csak a szája mozgott, mert nem lehett hallani semmit. - Yumiya kérlek vedd lejjebb a hangerőt! - kiabálta túl a tévét.

- Rendben Mitsuki bácsi! - hangzott a felelet és a kislány úgy is tett, ahogy kérték. Boruto még egy pillantást vetett a kislányra, aki ártatlanul mosolygott, de a szemei veszélyesen fénylettek.

- Hogy telt az este? - kérdezte Mitsuki mosolyogva, ami elég kényelmetlenné tette a helyzetet.

- Hát.... Nem igazán emlékszem. - vakarta meg a tarkóját idegesen Boruto.

- És Saradát nem kérdezted meg?

- Ő se tudja. - hangzott a kurta válasz.

- Nos.... Remélem jól szórakoztatok. - jegyezte meg a kék hajú férfi, majd visszament a konyhába ebédet főzni.

- Remélem védekeztetek! - szólt közbe Yumi. Boruto úgy érezte, mintha egy vödör hideg vízzel borították volna nyakon. " Biztos nem arra gondolt. " - mondta magában, majd a biztonság kedvéért rákérdeztett.

- Mi ellen védekeztünk? - Yumi szája széles, gonosz vigyorra húzódott.

- Tudod te azt. - felelte. - Nem lenne rossz egy kistestvér..... Az egyetlen baj az az lenne, hogy te lennél az apja így félig idióta lenne.... - tette a kezét az álla alá Yumi, mintha csak gondolkozna. Szegény Boruto feje olyan vörös volt, mint a paradicsom." Honnan a fenéből tud ilyeneket?! "